XI.

Chapter 11. 

.....Ekkor jött egy üzenetem, amit mind a ketten egyszerre akartunk megnézni Niall-el......

Niall gyorsabb volt mint én, ezért ő vette el a telefont.

- Megnézzem , vagy ne..? - kérdezte előmutatva huncut mosolyát.

- Ne, légyszíves add ide... - nyújtottam a telefonért a kezem.

- Ilyen könnyen nem kapod meg.. - nevetett - Na lássuk csak, mit rejt ez a titokzatos levél.. - vette jobban szemügyre.

- Nemár, Niall.. Én mikor nyúlok a te telefonodhoz, hm? - tettem duzzogva karba a kezem.

- Nem emlékszem olyanra.. - tett úgy mintha gondolkodna.

- Ezért add ide.. - próbáltam kivenni a kezéből, de ő úgy felemelte, hogy nem értem el.

- Nem adom... Majd beavatlak mi volt a titkosított leveledben, amit a pasid nem olvashat el.. - válaszolta gúnyosan.

Hirtelen végigszaladt az agyamon, hogy mi van ha Harry küldött valamit.

'Ne, az nem lehet..nem akarok ügyet csinálni, argggh' - gondolkodtam miközben figyeltem éles pillantásaimmal, ahogyan Niall a telefonomat nézi.

Pár perc múlva , csak lerakta a telefont a helyére és rám pillantott.

- Na? - kérdeztem meg óvatosan.

- Mit na? - érdeklődött vissza.

- Mi volt benne? És kitől jött? - kíváncsiskodtam tovább.

- Harry-től jött.. - kezdte mire éreztem magamon, hogy kissé elkezdtem reszketni.

- É-é-és mi állt benne..? - dadogtam.

- Az, hogy holnap találkozni akar veled.. - válaszolta komoly hangon.

- Velem? Miért velem? - tettem úgy mintha nem tudnék semmit.

- Azt csak ő tudja, de azt mondta, hogy holnap a próba után akar találkozni veled, és reméli jössz a próbára velem.. - folytatta.

- Nem megyek.. - jelentettem ki hangosabban.

- Miért? Van valami , amiről tudnom kellene? - húzta fel a szemöldökét.

- Mert nem akarok menni, és kész..És én mindent elmondok neked - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Ha nincs titkod előttem, akkor miért nem akarsz jönni?  - húzott magához.

- Nincs kedvem.. - válaszoltam kissé unottan.

- És ha én kérlek meg rá, hogy gyere velem? - nézett kis kutya szemekkel , azokkal az elkápráztató kék szemeivel.

- Akkor talán gondolkodom rajta, reggelig - pusziltam meg az arcát.

- De reggelig tényleg dönts.. - mutogatott az ujjával.

- Jó, jó.. de most én alszom, mert ha azt akarod, hogy menjek , akkor le kell feküdnöm aludni.. - dőltem el az ágyon, mivel ekkor az ágyon ültünk.

Kis idő múlva én már félálomban próbáltam elmélyülve gondolkodni. Minden éjszaka, még mielőtt teljesen elaludnék , félálomban épp gondolatokkal szoktam gondolkodni mindenről.

Most azok a gondolatok járták át az agyam, hogy 'El-e menjek másnap Niall-el , a próbára? Mi lesz ha Harry megint letámad valahol?' ,és még sorolhatnám egy kis ideig még mik futkároztak, végül az álmosság elnyomott a való világtól.

***

Hirtelen felébredtem.

Nem tudtam, hol vagyok, nem találtam magam mellett Niall-t . Egyedül voltam abban a szobában, ahol elaludtam.

Lassan lépkedtem a sötétben, amíg megtaláltam az ajtót. Erősen megszorítottam a kilincset , és kitártam . A fény élesen jött be rajta, és miután hozzászokott a szemem , egy elhagyatott helyen találtam magam.

'Hol vagyok? Hogy kerültem ide?' - néztem körül az 'új' helyen.

- Hahó, van itt valaki? - kezdtem kiabálni, hátha észreveszi valaki.

Ekkor valaki megérintette a vállamat, amitől lefagytam.

- Én itt vagyok veled.. - hallottam a hátam mögött álló , addig a pillanatig idegennek hitt személy hangját.

Megfordultam, és velem szemben Harry-t találtam.

- Harry..te-te-te meg hogy kerülsz ide? Mi történt itt..? - rogyottam a földre.

- Ana.. - guggolt le hozzám - Igazából nem tudom megmondani, hogy mi történt itt, de meghallottalak téged, és ide rohantam.. - válaszolta , miközben nekem egy könnycsepp jelent meg az arcomon.

- De én-én ..Niall házában voltam, hol van ? Hol van Niall? És Elena? - kezdtem el sírni.

- Niall lakásán? Nem, ez az én lakásom, és nem tudom hogyan kerültél ide.. - lepődött meg, majd segített felállni.

- Mi? Már semmit nem értek..Hogyan? Miért vagyok itt? - kérdezgettem úgy, mint aki megőrült.

- Hát , elfelejtetted? - mosolyodott el, amit nem értettem.

- Mit felejtettem el? - kérdeztem vissza.

- Annabelle , Niall itt hagyott téged.. - komolyodott el a hangja.

- Mi? Ezt meg honnan veszed? Nem...az nem lehet.. - kezdtek megint potyogni a könnyeim.

- De igen, elhagyott téged, mert te.... - állt meg.

- Mit tettem én? Mit? - kiabáltam.

- Megcsaltad.. - bújt elő újra kissé gonosz mosolya Styles-nek.

Mintha egy villám csapott volna mellettem a földbe, úgy lehűltem.

'Nem hiszem el? Ez nem lehet igaz..' - gondoltam.

- És, kivel csaltam meg? - kérdeztem halkan.

- Na ki mással... velem..  - egyenesedett ki elégedetten.

- Veled soha az életben nem csalnám meg.. - vágtam az arcához egy pofon kíséretében - Menj a közelemből... - húzódtam arrébb.

- Én csak az igazságot mondtam, édes..- harapott alsó ajkába.

Nem tudtam elfogadni, hogy tényleg ezt tettem volna, ezért elkezdtem szaladni.

'Menjek akármerre, csak Harry-től messze' - mondtam magamban, miközben csak szaladtam, és szaladtam.

Valaki megfogott hátulról a szaladásom közben , és visszarántott.

- Ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem.. - suttogta a fülembe, mire a lábára léptem - Heves vagy mint az ágyban.. - tette hozzá rekedtesen.

- Engedj el, te.. te... - rángattam , hogy ki tudjak szabadulni, de nem sikerült, túlságosan szorosan tartott az ő testéhez simulva.

- Akkor megint kereshetlek, szóval inkább nem engedlek el, drágaság.. - szorított még jobban magához annyira, hogy kicsit éreztem is a férfiasságát.

Elkezdte a nyakamat csókolgatni, miközben éreztem a levegővételét. Nem tudtam mit tenni, mert még mozdulni sem engedett.

- Így kezdődött emlékszel? - kérdezte, miközben még folytatta amit elkezdett.

- Neem, nem akarok emlékezni erre, csak engedj el.. - kezdtem volna megint rángatni magam, de most már azt sem engedte.

- Nyugii kislány.. - fordított magával szemben, és még így is nagyon közel tartott magához.

A semmiben álltunk , így senkinek nem tudtam volna szólni, hogy segítsen.

- Ne szólíts kislánynak... eressz el.. -ordibáltam rá, amikor egy nagy puffanás éreztem.

***

Megráztam a fejem, amikor éreztem hogy egy ponton fáj, ahol megütöttem az eséssel.

Abban a sötét szobában voltam, ahol kezdődött ez az egész, de most láttam Niall körvonalazódott testét, ahogy mellettem aludt.

Feleszméltem, és egy kis ideig csak a padlón ültem.

'Ez meg mi volt? Annyira élethűen hatott' - gondolkodtam el ezen - 'De csak egy álom volt, csak egy álom' - sóhajtottam egy nagyot, amikor észrevettem, hogy Niall felült az ágyon.

- Mi volt ez a nagy csattanás?  - kérdezte félálomban, miközben a szemét törölgette.

- Én voltam.. - nevettem.

- Azt meg hogy? - nézett nagy kérdő szemekkel.

- Rosszat álmodtam, és leestem az ágyról... - magyaráztam neki.

- Ja, értem.. és mi volt ennyire rossz? - kérdezte, amikor Elena rontott be a szobába.

- Minden rendben van? - kérdezte kissé lihegve Elena.

- Persze, csak leestem az ágyról.. - mondtam el neki is.

- Mit csináltatok ti, hogy leestél? - kérdezte perverz mosollyal, amit láttam mivel Niall az éjjeliszekrényen lévő lámpát felkapcsolta.

- Rosszat álmodtam.. - húztam szélesre a szám.

- És ezért le kellett esned? Ez csak te lehetsz.. - tört ki belőle a nevetés.

- Be is ütöttem a fejem.. - fogtam meg az érzékeny pontot, ahol megütöttem - Na , de most már mehetsz vissza aludni, mert minden rendben.. - hessegettem, miközben felültem az ágyra.

- Jó, jó .. megyek már.. - csukta be maga után az ajtót.

Visszafeküdtem, és Niall is azt tette amit én.

- Akkor , mi is volt az a rossz álom? - kérdezte meg újra felém fordulva.

- Egy elhagyatott helyen voltam ugyanebben a szobában.. Senkit nem találtam, mindenhol kerestelek titeket, kiabáltam .. de semmi, és egyszer csak valaki hátulról megfogott, és magához szorított, de az arcát nem láttam..annyira meg voltam ijedve.. - bújtam Niall-hoz , miközben elmeséltem kisebb átalakításokkal az álmom.

- Ez csak egy álom volt, nem fog megtörténni, mert én mindig itt leszek veled.. - puszilta meg a homlokom, ami nagyon jól esett.

- Te vagy az én védőszentem.. - mosolyogtam rá.

- Te meg az én angyalom, akit meg kell védenem.. - tette hozzá.

Ölelkezve, de mind a kettőnket elnyomott az álom, újból. Most nem kergetett rossz álom, mivel tudtam, hogy Niall velem van.

Az éjszaka többi része hamar eltelt, és reggel csak arra ébredtem , hogy csörög az ébresztő.

- Niall, Niall.. - suttogtam halkan.

- Hmm, igen? - ébredt fel.

- Kelnünk kell.. - avattam be széles mosollyal.

- Hogy érted azt , hogy kelnünk? Te is jössz? - csillant fel a szeme.

- Igen, én is megyek.. - mosolyogtam még mindig.

- De jó.. - tapsikolt.

- Akkor öltözzünk, mert szerintem nem akarsz elkésni... - keltem ki az ágyból.

Az előző napi cuccomat akartam felvenni, amikor Niall kivette azokat a kezemből.

- Naaa, most miért? - tettem karba a kezem.

- Gyere így, fehérneműbe..szexi lennél.. - nevetett.

- Hahaha.. naa add vissza a ruháimat.. - próbáltam visszaszerezni, de nem ment.

- Ne ezt vedd fel, hanem adok másikat.. - rakta le az ágyra, miközben a szekrénye felé fordult.

- Most komolyan a te ruhádat vegyem fel? - jegyeztem meg, miközben figyeltem , mit csinál.

- Persze.. - nézett egy pillanatra rám, majd vissza a szekrényre.

- Niall.. - kiabáltam, ha azt kiabálásnak lehet nevezni, a nevét.

- Nyugi, nem az én ruháimat fogod felvenni, hanem ezt.. - vett elő egy csomagot.

- Ez mi? - kérdeztem tovább.

- Ajándék..Vettem neked ruhát.. - mosolygott miközben a kezembe nyomta.

- De-de .. nem kellett volna.. - ellenkeztem.

- Fogadd el..gyönyörű leszel benne... - beszélt rá.

- Na jó, de csak miattad... - nyomtam egy puszit ajkaira - Köszönöm..

- Nem kell megköszönnöd.. - csókolt vissza - Na de most siess, próbáld fel, és had lássam... - siettetett kicsit.

- Megyek, megyek.. - tűntem el a fürdőben.

Amikor kibontottam a csomagot, elállt a szavam. Egy gyönyörű piros egybe ruhát rejtegetett az ajándék, aminek az alja olyan szoknyából állt , az eleje kicsit rövidebb volt mint a hátulja. Egyszerűen csodás!

Amikor felpróbáltam, nem tudtam magamra mit mondani, mert nagyon tetszett magamon, ugyanakkor nem nagyon szeretem az egoista énemet, így csak kinyitottam a fürdőt, és kilépkedtem rajta.

Nem éppen a legjobb pillanatban tettem meg ezt, mert Niall reakciója kicsit arcpirulásra kényszerített.