XVI.

Chapter 16. 

....' Viszlát kicsi kori otthonom, térhetek vissza a saját lakásomba' - hullott le egy könnycsepp az arcomról.....

Elővettem egy kedves rózsaszín egybe ruhát

, kisminkeltem magam, és kontyba felkötött hajjal , indulásra készen lépkedtem lefelé a lépcsőfokokon.

Édesanyám és édesapám még marasztalt volna, de elfogadták, hogy most kell mennem, ellentétben Emma-val.

- Annabelle, nem akarom , hogy elmenj.. - borult szorosan a nyakamba sírva.

Még én is megkönnyeztem.

- De mennem kell drágám, majd jöhetsz hozzám, és én is jövök még.. - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, és szorosan magamhoz öleltem.

Elengedtem, végigpusziltam és öleltem szüleim, majd a már kint váró taxiba ültem, és amíg el nem tűnt a házunk, integettem nekik.

Hamar kiértünk a vonatállomásra, és a vonatom nemsokára meg is érkezett. Kicsit később indult, de így nyugodtan megvettem a jegyet, és felültem rá. Egy üres fülke most pont megfelelő volt nekem. Bedugtam a  fülembe a fülhallgatót ezzel már előre kizártam a vonat zakatoló hangját. Egyszer csak egy fiatalabb srácot véltem felfedezni, amint benyit a fülkébe. Láttam nála a tipikus kalauz táskát, és már rutinosan adtam át a jegyet aláírásra, régen sokat vonatoztam, amíg nem költöztem Londonba, mert már azelőtt is ott tanultam, csak nem voltam elég nagy, hogy egyedül éljek ott. A kalauz rám mosolygott, én is próbáltam visszamosolyogni többé-kevésbé sikeresen, majd visszaadta a jegyet és eltűnt, én pedig folytattam a zenehallgatást.

Elindult a vonat, én pedig csak kifelé bámultam belőle, a gondolataimba merülve.

' Mi vár rám Londonban?' - sóhajtottam egy nagyot.

Mivel a vonat késlekedett, elég sokat, ezért vagy 4 és fél óra alatt értem a szeretett városomba.

' Üdvözöllek London, újra itt' - szívtam be a tipikus londoni levegőt.

Láttam, hogy egy-egy esőcsepp landol az aszfalton, így tudtam, hogy eső lesz, de itt ez a megszokott, így kinyitottam az esernyőm.

Rögtön fogtam magamnak egy taxit, és bediktáltam a címet.

Hamar hazavitt, kivettem a csomagjaimat, majd az ajtó előtt megkerestem a kulcsot. Behelyeztem a zárba, elfordítottam, és lassan benyitottam.

- Megjöttem.. - néztem végig.

Minden ugyanúgy volt, ahogyan hagytam 2 hónapja. A szobámba cipeltem a táskáim, majd leszaladtam , és elordítottam magam.

- Itthon vagyok, hiányoztál otthonom.. - csuklottam a kőre.

Ekkor meghallottam a szobámban a telefonom csörgését. Sietve visszaszaladtam, és amikor megláttam, hogy Elena az, azonnal felvettem.

- Elena... sziiiia... - üdvözöltem boldogan.

- Szia, hát te miért vagy ilyen boldog..? - kérdezett, de nem értettem, hogy miért ilyen letört a hangja.

- Te meg miért vagy ilyen letört? - kezdtem aggódni.

- Én csak.... hiányzol Annabelle, nagyon is... - vallotta be.

- Menj a lakásomhoz, és ott találsz egy ajándékot jó? - próbáltam elcsalni hozzám, úgy, hogy nem tudja, hogy itthon vagyok, mert akkor biztos vagyok benne, hogy Niall is jönne.

- Milyen meglepetés? - kérdezett vissza kíváncsian.

- Majd meglátod, na menj... szia.. - köszöntem.

- Jó, oké máris.. sziia.. - köszönt el ő is és leraktuk a telefont.

A mobilt az asztalomra tettem, a cuccaimat pedig kiszedegettem a táskából és hozzáláttam az elpakolásukhoz. Mire végeztem csöngettek. Kettesével lépkedtem lefelé a lépcsőfokokon, majdnem el is estem, de végül esésmentesen nyitottam ajtót. Az ajtóban Elena állt ledöbbenve.

- Sziiiiia, itt a meglepetésed. - mutattam magamra, mert úgy néztem ki mint egy barbie baba.

- Annabelle... juuuj de hiányoztál, ez a legjobb meglepetés... - ölelt szorosan magához - Hol voltál 2 hónapon keresztül? - jött be az ajtón.

- Wales-ben, hazamentem mert már elég régen voltam ott, és mivel szüneteltetjük a kapcsolatunkat is... ezért jó volt ott lenni, olyan nagy már Emma, sokat fényképezkedtünk majd, mutatok képeket, oké? - nevettem.

- Rendben... - nézett rajtam végig, amikor visszamentem hozzá, mert épp egy kis frissítőért mentem a konyhába - Ana, te mennyit változtál 2 hónap alatt, gyönyörű vagy... - mosolygott.

- Én? Dehogy változtam... de azért köszönöm, hogy így gondolod.. - ültem le mellé a kanapéra.

- És.... beszéltél Niall-el azóta? - kérdezte meg lassan, majd beleivott az üdítőbe.

- Miután elutaztam , aznap hívott, és azóta semmit nem tudok róla, csak annyit, amit elmondtatok.. - avattam be.

- Te ilyen gyorsan túltetted magad azon, hogy megcsalt? - kerekedtek ki a szemei, mire én félrenyeltem az én üdítőmet, és fulladozva kezdtem köhögni.

- Öhm, én csak amikor mondtátok, kaptam sírógörcsöt, de ha nem lett volna ott a húgom, akkor biztos, még a mai napig siránkoznék, de rájöttem, hogy erősnek kell lennem... -  válaszoltam higgadtan.

- Néha nem kell erősnek lenni.. - tette hozzá halkulva.

- Ez egy olyan szituáció , ahol kell... - erősködtem.

- Akkor, most..... szakítotok tényleg? - tért a lényegre.

- Nem tudom...én mivel kissé makacs és visszaadó természet vagyok, ezért arra gondoltam nekem is meg kellene csalnom őt, de én .....én nem tudnám megtenni, és amúgy is félek attól... - húztam magamhoz az egyik párnát.

- Megértem, én is... de én azt mondom..tudom a bátyám, de ahogy érzed.. ha megcsalod és nem lesz bűntudatod, akkor csináld.. - helyezte fejét a vállamra.

- Örülök, hogy a barátnőm vagy... - mosolyogtam rá - Tényleg, Zayn-t hol hagytad?

- Próbán vannak...Tudod min lepődtem meg? - nézett rám.

- Na min..?

- Niall mindig bűntudatos volt, és most fura módon nem látom rajta, hogy kerülgetné őt a bűntudat... mondjuk amikor beszéltünk vele erről, akkor ő tagadta, amikor én ,ÉN - hangsúlyozta ki - kergettem el a lakásból, azt a szőke libát...szóval, nem értem... - fújta ki a levegőt.

- Talán, vissza akart csapni, amiért Harry-vel smaciztam, persze nem én akartam, hanem letámadott.. - emlékeztem vissza.

- De azzal, hogy lefekszik egy másik lánnyal? - húzta fel a szemöldökét.

- Talán már nem bírta, hogy nem lehet valakivel ÚGY , és ezért... - nevettem el magam, mire ő is elkezdett nevetni.

- Te perverz... Amúgy hogyan csókol Harry? És miattad szakított Ciara-val? Azóta nem hallottam felőle semmit.. - gondolkodott el.

- Elena... - 'szóltam rá' - Harry fantasztikusan csókol, én megdermedtem, nem bírtam mozgatni a végtagjaimat, hogy eltoljam magamtól..de amúgy írt nekem üzit, hogy csak rajtam áll mi lesz... És ja... miattam szakítottak, azt hiszem.. - vakartam meg a fejem.

- Juj... az úgy komoly... - tett úgy mint ahogyan én.

- Látom most már jobb kedved van.. - öleltem magamhoz.

- Hát persze, tudom, hogy itt van a nővérkém.. - viszonozta ölelésem.

- Nem megyünk el sétálni? - ötleteztem hirtelen.

- De elmehetünk..., Ana kérdezhetek még valamit? - kérdezte félénken, miközben felálltunk.

- Persze..

- Niall-el mikor beszélitek meg ezt az egészet? - tette fel kérdését.

- Nem tudom, majd amikor ő akarja, nekem bármikor jó.. - húztam fel a vállam.

Sokat sétálgattunk és humorizáltunk , majd dél körül betértünk a Nando's-ba.

- Imádok ide jönni.. - nevettem fel és kinyitottam az ajtót.

- Ja én is.. - nevetett.

Ahogy beértünk, egy személyen megállt a szemem. Egy hátsó asztalnál Niall ült, Zayn-nel. Megfagyott bennem a vér, és csak az jutott eszembe, hogy más lánnyal volt az ágyban.

- Elena , hova üljünk? - halkítottam hangomon.

- Mi történt, hé ott van Zayn....és Niall.. - vette észre ő is.

- Na hova helyezkedjünk el? - kérdeztem még egyszer.

- Odamenjünk hozzájuk? - pillantott rám.

- Ha oda is megyünk, csak azért mert ott van Zayn, és ő a pasid.. - ezzel egyeztem bele.

Odasétáltunk hozzájuk.

- Sziasztok.. - köszönt először Elena.

- Helló.. - köszöntem én is amikor Zayn észrevett.

- Sziasztok lányok, Annabelle, de régen láttalak, sokat barnultál, és csini vagy.. - kacsintott rám aranyosan Zayn.

- Köszönöm.. - pirultam el.

Niall meg szólalni sem mert, csak engem bámult.

- Éhesek vagytok? Mi már befejeztük, de vehetünk nektek valamit.. - ajánlotta fel Zaynee.

- Én éhen halok, és te Ana?

- Én is eléggé.. - válaszoltam halkan.

Úgy tudtunk leülni, mivel a fiúk egymással szemben ültek, hogy én Niall , Elena pedig Zayn mellé ült.

- Akkor mit kértek? - pillantott egyszer rám, utána pedig Elena-ra Zayn.

- Én egy salátát kérek.. - feleltem.

- Én pedig egy szendvicset.. - puszilta meg arcát Elena.

- Oké, akkor máris hozom.. - állt fel, de Elena megállította.

- Tudod mit, megyek veled.. - állt fel ő is.

' Ne hagyj itt..' - kérleltem szemeimmel, de ő mégis elment.

- Annabelle... - kezdte Niall.

- Nem kell magyarázkodnod, tudok mindent.. - válaszoltam határozott hangnemben.

- De ...én nem akartam azt tenni.. - helyezte fejét az asztalra.

- Mégis megtetted.. - helyesbítettem.

- Mert nagyon rám mászott, és én pedig sokat ittam... - magyarázkodott.

- Mégis megtetted... - ismételtem - Niall, te irányítottad, hogy mennyit igyál, TE kontrolláltál, hogyha annyira nem akartad volna, azt a csajt, nem lett volna semmi, csak leállítod...

- Ez igaz.. - adott nekem igazat csöndesen - Hibáztam, de.... kérlek bocsáss meg, ha nem, nem tudom mi lesz velem, mert szeretlek.. - fordult felém és már közeledett ajkai az enyéim fel, amikor elfordítottam a fejem.

- Nem tudom.. - válaszoltam, amikor visszatértek Elena-ék.

- Meghoztuk az ennivalót.. - ültek le.

- Köszönöm, kifizetem.. - vettem volna elő a pénztárcám, amikor Niall közbeszólt.

- Hagyd, tessék Zayn, itt van Ana része.. - adta át a saláta árát.

- Köszönöm Niall.. - köszöntem meg halkan.

Hamar elfogyasztottam az ételt, mert nagyon éhes voltam.

- Kiszaladok a wc-re mindjárt jövök.. - álltam fel ,miután végeztem.

- Oké.. - mondták egyszerre .

Amikor már a kilincset nyomta volna le, egy kéz visszahúzott. Hátra pillantottam, és Niall volt az. Nem szólt semmit, csak közel húzott magához, és szenvedélyesen megcsókolt.

Nem tudtam ellenállni, így viszonoztam. Egy szenvedélyes csókot követte a másik. És végül egy elég heves csókpárbajba kerültünk. Hirtelen magamhoz tértem, és eltoltam magamtól.

- Azt hiszed ettől még megbocsájtok? - pillantottam gyönyörű szemeibe.

- Nem, nem hiszem azt, de ezt meg kellett tennem.. - csókolt meg újra, majd elengedett, és hagyta, hogy bemenjek a wc-re.

Még jó, hogy nem akart ki és be menni senki akkor a wc-re. Megigazítottam a sminkemet, és visszamentem a többiekhez, ekkor már Niall is ott ült, ahol hagytam, még mielőtt utánam jött volna.

- Indulhatunk ... - jelentettem ki miután visszatértem.

A többiek felálltak és együtt hagytuk el az épületet.