XVII.

Chapter 17.

.....A többiek felálltak és együtt hagytuk el az épületet.....

Csöndesen kezdtünk el sétálni, majd ezt a kínos helyzetet Zayn törte meg.

- Akkor most.....mi lesz? - pillantott ránk.

- Én....haza megyek.. - válaszoltam határozottsággal a hangomban.

Niall nem mert semmit sem mondani, mert tudta, hogy én úgyis ellentmondanék.

- Nálad aludhatok? - 'csúszott ki' Elena száján a gondolata - Persze, csak ha nem lenne baj? - mosolygott kissé feszengve.

- Hogyne, nálam aludhatsz, örülnék is neki..  - villantottam elő én is mosolyom.

- Ezaz! - lelkendezett.

- De akkor hozz alvós cuccost, addig beszaladok hazafelé úton az egyik közeli boltba megvenni a rágcsálnivalót, jó? - adtam ki az 'utasítást'.

- Igenis! - állt be, úgy mintha egy kiképzésen lett volna.

- Ana, és amúgy hol voltál 2 hónapig? Ugye nem zárkóztál be a házba? - érdeklődött Zayn.

- Dehogy.. - nevettem - Hazautaztam , mivel már elég régen voltam látogatóban.. - magyaráztam.

- Értem, hol is élnek a szüleid, Wales-ben? És van egy kistesód is, nemde? - kérdezett tovább.

- Igen, és igen.. Mivel vele találkoztam a legrégebben, ezért most ez jó lehetőség volt, hogy együtt töltsek vele egy kis időt, nagyon sokat nőtt az évek alatt.. - jelent meg halvány mosoly az arcomon.

- Gondolom.. - szélesedtek ki ajkai.

 - Akkor, én ....elköszönök, és majd jössz Elena, rendben? - pillantottam, a még mindig ujjongó lányra.

- Úgy, ahogy mondod.. - bólogatott, én pedig elindultam egy másik irányba, amerre én laktam.

Még messziről is éreztem, a pillantásokat a hátamon, de nem állt szándékomban, hogy megforduljak, és visszanézzek, inkább csak haladtam egyenesen.

Hamar az otthonom előtt találtam magam, és miután megtaláltam a lakáskulcsomat, be is mentem.

A kulcsokat az ebédlő asztalra 'dobtam' majd elterültem az előszoba kanapéján.

'Hogy lehet ennyire ....nem is tudok belegondolni , hogy milyen..Olyan mint volt, még akkor is, ha tudja, hogy rosszat tett...De látom a megbánást a tekintetében' - hunytam le a szemem, nagy gondolkodásomban.

Végül, ezen annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem, a kopogásokat.

- Jaj, igen? Gyere be... - kiáltottam el magam.

- Szia-mia , hol járt a gondolatod bárányka? Na  mindegy nem is ez a lényeg, hanem, hogy..... - halkult el kissé Elena hangja, amikor Niall lépett elő a háta mögül.

- Te meg.....? Ez csajos este, nem lehetsz itt.. - fordítottam hátat a testvéreknek.

- De Annabelle....Ez az én ötletem volt, ne szóld le őt, azt találtam ki, hogy menjünk el bulizni, ünnepeljük meg, hogy visszatértél..... - védte meg tesóját.

- És megint az legyen mint a múltkori bulin, amin még jó, hogy én nem voltam? - emeltem fel a hangom.

- Megértem, hogy ki vagy bukva meg minden, de az már elmúlt, Niall megbánta... - 'játszott' védőszentet továbbra is.

- Ha ennyire bulizni akartok, akkor menjetek, de én kihagynám... - tettem karba a kezem, és már amikor indultam volna el a szobám felé, Niall közbeszólt.

- Az egész csapat csak miattad gyűlik össze, de TE, a makacsságod miatt, még ennek sem örülsz... - majd távoztak.

Fájtak a szavai, de igaza volt...mindenben.

' Mindenki? ...' - agyaltam, miközben rohantam a szobám felé.

A telefonom elővételével láttam, hogy kaptam egy pár üzenetet. Mind Elena-tól volt.

' Ismer..' - mosolyogtam, miközben olvastam a címet, melyik buliba mennek.

Egy neon rózsaszín egybe ruhát találtam magamnak, ami pont megfelelő egy bulira. A smink és a kellékek hamar rajtam 'landoltak', és már készen is álltam. 

' 1 óra készülődés, rekord..' - nevettem el magam az órát vizsgálva.

Lesprinteltem a lépcsőkön, és már az ajtóban is találtam magam, indulásra készen. Újból elővettem a telefonom, hogy jobban szemügyre vegyem, hova is kellene mennem.

'Nincs is olyan messze, elsétálgatok odáig' - okoskodtam, miközben a telefon a táskámban landolt.

1-2 sarokkal később meg is érkeztem a helyszínre, a többiek már biztos bent lehettek , ezért én is beléptem. Nagyon sok ember egy helyen, a legjobb érzés, néha, mint például most. Olyan tumultus volt, hogy az elképzelhetetlen. Az első dolgom az volt, hogy a pultot befoglaljam. Ez így is lett, leültem és kezdésnek csak egy gyümölcslevet kértem. Miközben elém rakták, gyors pötyögtem egy SMS-t Elena-nak, hogy én is megérkeztem, és a pultnál vagyok.

Válasz nem érkezett. Néhány perc múlva egy érintést éreztem a vállamon.

- Tudtam, hogy eljössz..! - mosolygott elégedetten Elena, amikor hátrafordultam.

- Hiszen ismersz.. - villantottam meg én is mosolyom.

- Tudom, tudom.. Jössz táncolni? - húzogatta a karom.

- Na jó, legyen.. menjünk.. - adtam meg magam.

Tánc közben annyira beleéltük magunkat, hogy elvesztettük egymást a nagy tömegben. Hirtelen azt vettem észre, hogy egy idegen sráccal táncolok, aki mellesleg helyes volt. Amikor már nagyon látszott rajtam, hogy unom megkérdezte:

- Meghívhatlak egy italra?

- Az jól esne. - egyeztem bele azonnal.

A pulthoz mentünk, nekem egy gyümölcslevet vett magának pedig valamiféle alkohol szerűt, majd kerestünk egy kicsit  nyugodtabb helyet.

- És megkérdezhetem a neved? - mosolygott miközben leült, én pedig mellé.

- Annabelle , Annabelle Wesley. És téged hogy hívnak? - kíváncsiskodtam most én.

- Az titok.. - hörpintette le italát.

- De miért? - pillantottam rá furcsán.

- Ne kérdezz annyit.. - húzott magához közelebb, mire én ellöktem magamtól.

- Értem már, csak egy egyéjszakás kalandra lettem volna jó.. - kezdtem dühös lenni - Na jó tudod mit, menj a francba, jó? - álltam fel, amikor megfogta a karom.

- Nem, dehogyis, sajnálom. - hajtotta le fejét, amire megenyhültem - Csak szimplán meg akarlak ismerni, kaphatok még egy esélyt? - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Na jó, de csak egyet.. - ültem vissza széles mosollyal.

Nagyon sokat beszélgettünk, sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam. Rájöttem, hogy nagyon rendes és aranyos srác. Amikor már nagyon későre járt, számot cseréltünk és haza is vitt. Milyen úriember, nemde?

*Az ajtóban*

- Akkor én bemegyek, jó éjszakát, szia.. - nyitottam volna be a lakásba.

- Várj Annabelle, kérdezni szeretnék még egy valamit. - kezdte kissé feszengősen.

- Szólíts csak Ana-nak, és mit szeretnél, mond..

- Rendben, Ana, azt szeretném megtudakolni, hogy holnap ráérsz? - vakarta meg a homlokát , láttam rajta, hogy zavarban van.

- Persze ráérek. - adtam az egyszerű, rövid választ - Majd hívj fel, rendben?

- Oké, nem is zavarok tovább..majd akkor holnap..sziia. - köszönt el, és kocsiba szálás után elhajtott.

' Na ebből mi fog kisülni? Oh, jaj!' - gondoltam, miközben sietve leraktam a táskámat, pontosabban ledobtam az ágyra, majd a fürdőbe vettem az irányt, ahol gyorsan megfürödtem, és máris belehulltam az ágyba. Tényleg hulla fáradt voltam már, de el kell ismernem jó ötlet volt elmenni, kár lett volna kihagyni.

*Másnap reggel*

Hangos dörömbölésre ébredtem, már megint.

'Komolyan én ennyire híres lennék, hogy dörömbölnek állandóan az ajtómon? Na mindegy , látszik , hogy ballábbal keltem ma fel.'

- Ki az Isten az ilyenkor? - ordítottam lefelé menet a lépcsőről.

- Annabelle , én vagyok az. Engedj be! - hallottam Elena hangját.

- Máris. - fújtattam.

Amikor kinyitottam szabályosan a karjaimba esett, és így láttam, hogy nem egyedül jött, hanem Niall-el, csak Niall a kocsijában várakozott.

- Mi történt? - kérdeztem meg, amikor elengedett.

- Azt hittem valami baj történt veled, annyira megijedtem, mert a telefonodat sem vetted fel és már mindenféle gondolatom volt, hogy mit tehettek veled.. - magyarázott.

- Nyugodj meg, semmi nem történt, csak egy jót szórakoztam én is, és hajnalban hazajöttem. - nyugtatgattam.

- Egyedül? Tudod milyen veszélyes egyedül a sötétben az üres utcán? Legalább felhívhattál volna, hogy valaki hozzon haza. - emelte fel a hangját.

- Elena.! Nem egyedül jöttem haza, nem vagyok kicsi, hogy kioktass ezekről , jó? Tudok magamról gondoskodni, hiszen egyedül élek egy lakásban, míg te a sztár tesókáddal.. - kezdtem dühös lenni, és amikor dühös vagyok flegmázok kicsit az önvédelem miatt.

- Igen tudom, tudom. De kivel jöttél haza? - értetlenkedett.

Láttam, hogy Niall is figyel, szóval valamit ki kellett találnom, hogy ne kelljen elmondanom a tegnapi srácot, hékás még nem is tudom a nevét, hm na majd kiderítem.

- Nem tök mindegy, ez legyen az én dolgom. - válaszoltam .

- Ana, én csak aggódtam, nem kell felkapni a vizet.. - magyarázkodott - És bocsii, hogy megkérdeztem azt a valakit. - súgta még , hogy Niall ne hallja - Akkor ha egészséges vagy, mi megyünk is, majd hívlak, sziia.. - köszönt el.

- Sziasztok. - köszöntem majd becsaptam magam mögött az ajtót miután bementem a házba.

'Megint, megint , megint...argh, mindig elszúrom, MINDIG' - idegeskedtem miközben visszakóboroltam a szobámba. Már aludni nem tudtam volna, ezért keresgélni kezdtem a ruháim között, amikor megcsörrent a telefonom.

'Ne már! Utálom ha zaklatnak!' - vettem elő a táskából.

A tegnapi srác volt, ezt onnan tudom, hogy úgy írtam be, mivel a nevét még mindig nem tudom.

- Jó reggelt Ana! Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak.. - szólt bele boldogan.

- Neked is, Névtelen! - hangsúlyoztam - A neved még mindig nem tudom ... na, de mond, mit szeretnél. - állítottam le magam.

- Bocsi, este az ital miatt volt, a nevem Bruce. És azt szeretném megkérdezni, hogy ma ráérsz? - folytatta.

- Kedves Bruce! Nem akarok bunkó lenni, de épp nem a legjobb pillanatban hívtál fel.. - idegeskedtem.

- Miért ? Mi történt?

- Majd pont neked fogom elmondani, mi? - bunkóskodtam, amit egyből meg is bántam.

- Én csak kérdeztem, nyugi már.. - válaszolt hidegen.

- Bruce, én nem úgy értettem, ne haragudj csak... kicsit zűrös a magánéletem, és ezért ki vagyok kicsit készülve.. Lassan itt a suli, és én pedig romokban heverek. - vallottam be őszintén.

- Megértelek. Nemrég én is így voltam, de már megoldódott az egész. - próbált megértő lenni.

- Köszönöm, hogy megértesz. És azt hiszem, igen ráérek. - váltottam hangnemet.

- Szuper!Akkor olyan 3 órakor érted megyek, rendben?

- Persze, de most le kell tennem. Ne haragudj. - próbáltam lerázni, persze nem azért mert nem akartam volna vele még beszélni, hanem azért, mert tényleg nagyon össze voltam zavarodva.

- Semmi baj, készülődj csak. Szia! - köszönt el.

- Szia. - köszöntem én is, és már le is tettem a telefont.

'Huuuh' de nincs kedvem ehhez az egészhez, de hátha jó sül majd ki az egészből.' - gondolkodtam, miközben a szekrényem felé vettem az irányt, hogy találjak magamnak valami jó ruhát.

Keresgetés közben megcsörrent a telefonom.

- Ez nem lehet igaz! - kommentáltam.

A telefonkijelzőn Elena neve villogott. Azonnal felvettem a telefont.

- Szia, mit szeretnél? - kérdeztem sietősen.

- Csak annyit, hogy engedj be! Miért van bezárva az ajtó? - kérdezett vissza.

- Mert az emeleten voltam, de mindjárt megyek, egy pillanat. - tettem le a telefont és máris siettem lefelé a lépcsőn.

Hamar az ajtóhoz értem, és már nyitottam is.

- Gyere be! - engedtem be Elena-t.

- Mit csinálsz az emeleten, hogy bezártad az ajtót? - húzogatta a szemöldökét, ilyenkor perverz.

- Elenaa! - szóltam rá - Ruhát kerestem a délutáni találkámra.

- Milyen találka? Úgy érted randi? - esett le az álla.

- Igen, tegnap találkoztam a sráccal, a buliban, ő hozott haza. De ez az egy alkalom lesz, mert utána úgyis elmondok neki mindent, hacsak nem, már felismert az újságokból, meg ilyesmi. - sóhajtottam, miközben lépkedtünk a szobám felé a lépcsőn keresztül.

- Hmm, ha segítek ruhát választani, akkor elmeséled milyen volt a randid? - kacsintott.

- Így is-úgyis elmesélném, bolond. De köszönöm, hogy segítesz. - öleltem meg - És örülök, hogy nem haragszol.

- Mondtam, hogy azt csinálsz, amit akarsz. - mosolygott.

Együttes erővel megpróbáltunk keresni egy jó ruhát, persze találtunk is 4 ruha szettet. Egy zöld egybe ruhát, egy narancs, pántos felsőt hozzá egy farmer rövidnacit, egy sárga pánt nélküli egybe ruhát és egy kék superman jeles trikót egy hozzáillő fehér rövidnacival.