XV.

Chapter 15. 

.....- Már csak ez kellett.. - fújtam ki a levegőt.....

- Ki az , nővérkém? - nézett rám nagy szemekkel Emma.

- A barátom.. - mosolyogtam - Felveszem, addig elkezdenéd kipakolni a cuccaim? Nagyon szép ruhák vannak, majd nézd meg.. - mutattam a táskára, miközben kimentem az ajtón.

- Mit szeretnél? - vettem fel, a kissé flegma énemmel a telefont.

- Annabelle...csak , hogy hallom a hangod.. miért van zárva az ajtód? Itt dübörgök, de nem veszed észre... - hallottam Niall kétségbeesett hangját, mire megrémültem.

' Na most agyalj , kislány... mit mondasz neki..' - gondolkodtam.

- Öhh, nem vagyok otthon... - kezdtem.

- Akkor hol vagy? És miért nem szóltál? - csodálkozott.

- Egy helyen, ahol 2 hónapon  keresztül pihenni fogok.. - kerültem ki a hely nevét.

- De hol? Itt vagy egyáltalán Londonban? - kérdezett tovább.

- Niall, tudod mi most szüneteltetünk... ilyenkor nem keresgetjük telefonon naponta a másikat, hanem nyugton hagyjuk... - váltottam témát.

- Ez olyan mintha szakítanánk.. - esett le neki.

- Igen... mert ez egyfajta szakítás.. - válaszoltam halkan.

- Hogy mi? - 'ordított' bele a telefonba - De én nem akarok szakítani, Ana, én szeretlek.. - szabályosan könyörgött.

- Niall, most mennem kell.... ha elkezdődik a suli , úgyis visszatérek.. szia.. - köszöntem el  és letettem, meg sem várva , hogy mit reagál.

Visszatértem a szobámba, ahol már Em egy csomó ruhát kiszedett, és színek szerint rendezte őket.

- Gyönyörű ruhák.. - csillogtak a szemei.

- Köszönöm, drágám.. - pusziltam meg a homlokát.

- Ana, kérdezhetek valamit..? - fordult felém félénken.

- Hát persze .. - ültem le az ágyra.

- Miért hívott téged Niall Horan a One Directionból? És miért mondtad azt, hogy ő a barátod?

- Emlékszel Caroline-ra és Elena-ra? Caroline Zayn Malik tesója, Elena pedig Niall-é.. és tudom, mindjárt sikítasz , látom rajtad... - húztam szét a szám - És majd egyszer elviszlek egy koncertre, meg Niall-el sokat fogsz találkozni, mert ő.... - itt hirtelen megakadt a szavam.

- Mert ő? - várta , hogy folytassam, igaz már így is alig akarta elhinni, hogy a barátnőim a hírességek tesói.

- Niall a barátom.. tudod, mi lányok úgy mondjuk a pasink.. - fejeztem be végül.

- Komolyan? - tátotta ki a száját.

- Igen, csak most volt egy kis veszekedésünk, ezért szüneteltetünk... ezért is vagyok itthon.. - magyaráztam tovább.

- Oh, értem de ugye nem akartok szakítani? - kérdezte riadtan.

- Nem tervezünk ilyet, pici.. nyugi.. - nyugtatgattam.

Elég későre járt már, a szüleink, pedig éjszaka jönnek, haza, szóval játszva 'megfürdettem' Emma-t , igaz már nem kicsi, de tudtam, hogy jót fog neki tenni, ha bemegyek hozzá egy kicsit. Olvastam neki esti mesét, és énekeltem is.

- Mit énekeljek , Em? - csuktam be a könyvet, az ágya szélén ülve.

- Egy One Direction számot? - kacsintott.

- Rendben, de melyik?

- Moments, az annyira szép...  - ámuldozott.

- Oké, kívánságod parancs.. - válaszoltam, és belekezdtem.

A felénél járhattam, amikor láttam , hogy elaludt.

' De édesen alszik, mint kicsinek..' - pusziltam meg a homlokát, majd leoltottam az éjjeli lámpát és becsuktam magam után az ajtót.

Letusoltam, és beestem az ágyba. Hamar el is aludtam, de még mielőtt elnyomott volna az álom, a gondolataim Niall körül forogtak.

' Talán mégis csak túl szigorú vagyok, nekem nem Harry kell, hanem Niall.. mindegy majd meglátjuk..' - így aludtam el.

Másnap reggel Emma osont be a szobámba, és elkezdett ugrálni az ágyamon.

- Jó reggelt Hétalvó! Kelj fel.. - ugrándozott nevetve.

- Neked is , hány óra van? - ásítottam egy nagyot.

- 10.. szóval ideje felkelni..  - ült le mellém az ágyon, mert nekem franciaágyam volt.

- Jó kelek már kelek.. Mi az, éhes vagy? - hallottam meg a korgó hasát.

- Nem én, áh dehogy.. - játszotta magát , hát , nővérére ütött.

- Jó gyere megreggelizünk.. - keltem ki az ágyból.

Lelépkedtünk a lépcsőn, mert emeletes házunk van. Elég tágas és csodálatos lakás.

A szüleink, mindig délután mentek dolgozni, de délelőtt is nagyon fontos volt a munkára is ügyelni, hiszen bármikor jöhetett hívás. Így amíg én haza nem jöttem, Emma minden délután a szomszédban Dorothy-nál volt,  és legtöbbször ott is kellett aludnia, volt olyan, hogy nagyon későn érte mentek, és hazahozták, így itthon aludt tovább, de mivel én most itt vagyok, ezért anyuék is meg vannak könnyebbülve, hogy nem kell zargatni a szomszédokat. Mi ketten minden napra kitaláltunk valamit. Egyik nap színeztünk valami kifestőt,másik nap fotókat készítettünk ketten. Szóval minden napra jutott a jóból.

*Pár héttel később*

Niall azóta nem keresett, amióta elmagyaráztam neki, hogy ez a szüneteltetés egyfajta szakítást jelent.

Reggel szokásosan 10 órakor keltem, már a húgom az ágyam másik felében ült.

- Na végre.. - tette karba a kezét.

- Neked is jó reggelt, bal lábbal keltél föl? Durcii... - pusziltam meg az arcát, mire jobb hangulata lett.

- Kicsit, de a puszival kiváltottad..na ma mi lesz a reggeli? - simogatta a pocakját.

- Szerintem csinálok palacsintát..Jó lesz? - álltam fel.

- Rendben.. - rohant volna az ajtó felé, amikor megcsörrent a telefonom.

- Jé, van egy hívásom, már több hete nem volt.. - nevettem fel - Felveszem, és utána csinálom is, oké? Addig menj le és készíts elő mindent.. - 'utasítottam' kedvesen.

- Oké.. - már rohant is.

- Szia Elena, hát te? Mizu? - kérdeztem boldogan.

- Annabelle, ezt én kérdezhetném tőled.. Aggódtunk miattad Zayn-nel, de amikor Niall mondta, hogy elutaztál egyből gondoltam, hogy hol vagy, de azt hazudtam, hogy nem tudom, mert minden áron meg akart keresni, és nagyon ideges volt.. Most pedig történt egy kissé szörnyű dolog... - hadarta, és hallottam, hogy lassan elsírja magát.

- Nyugi, szép lassan, és ne sírj.. - mondtam  aranyos hangon - Mi történt? - kérdeztem, és elfogott egy rossz előérzet.

- Niall.. - kezdte, de elsírta magát.

- Elena.. - ismételtem meg a nevét.

- Én, annyira sajnálom.. - nyögdécselte.

- Ennyire szörnyűség történt? - majdnem elállt a lélegzetem, már mindenre gondoltam.

Ekkor Zayn vette át a telefont.

- Szia Annabelle, Zayn vagyok. Figyelj Elena kissé eltúlozza, bár lehet te is el fogod magad sírni, de annyi a lényeg, hogy tegnap épp én is itt voltam, amikor este totál részegen vágódott be az ajtón Niall egy másik lánnyal... - a végén elhalkult.

- Hogy mi? - csúsztam le a földre.

- És hallottuk, hogy ..... - nem tudta folytatni mert beleszóltam.

- Ne is folytasd... ne ... - csuktam le a szemeim, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

- Ana, Niall nem volt magánál... még most is alszik.. a csajszi meg ahogyan kijött a szobából hajnalban, Elena mit a vadállat kergette el, szóval ő ide újra be nem teszi a lábát... - magyarázkodott ő, amikor nem neki kellene.

- Ne védd Niall-t kérlek.. Ha valakit kiszemel, tudom, hogy leissza magát, hogy az italra fogja az egészet.. - dühöngtem - És most le kell tennem..

- Ana, nyugodj le, legalább..

- Hogyan nyugodjak le, amikor Niall megcsalt, csak azért mert én még nem állok készen arra.... - kiabáltam a telefonba.

- Akkor ne nyugodj le, mit tudom én mit csinálj, férfi vagyok..

- Most leteszem szia..

- Szia..

Letettük. Sokkolódva álltam fel a földről és persze kisírt szemekkel. Beszaladtam a fürdőbe, lemosni az arcom, hiszen ha így meglát a húgom, akkor ő addig nyaggat, amíg meg nem tudja mi történt, de még ő kicsi ehhez, hogy ezt elmeséljem neki.

Hideg vízzel öblögettem magam, majd megkönnyebbülten néztem a tükörbe. Láttam, hogy a visszatekintő személyen nem látszik az előző sírógörcs roham.

Leszaladtam, láttam, hogy Em már nagyon türelmetlen.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte morcosan.

- Elena hívott, már egy hónapja nem beszéltünk, mert figyeld a naptárt... - mutattam a falon lógó naptárra - már  több mint egy hónapja vagyok itt, és 3 hét múlva mennem kell vissza... - vágtam vissza morci fejet vágva, mire elnevette magát.

- Ne hagyj itt Ana, én is megyek majd Londonba, ha elég idős leszek.. - csillogtak zöldes-barna szemei.

- Jöhetsz majd.. na de most csináljunk palacsintát.. - kezdtem el a reggeli készítést.

Ez a 3 hét nagyon , de tényleg nagyon hamar elröpült. Emma-t elvittem vidámparkozni, strandolni és még vásárolni is. Az utolsó éjszakán velem aludt és éjszaka hallottam motyogni, hogy ' Annabelle, nem mehetsz el, miért mész el, vigyél engem is' és még ehhez hasonlók.

'Így tudom, hogy sokat jelentek neki..' - gondoltam és elaludtam.

Mivel egy reggeli vonattal mentem, ezért korán kellett másnap felkelnem.

Niall nem hívott nem küldött SMS-t semmit nem reagált, nem mentegetőzött, de abban biztos vagyok , hogy elég jól összeveszhetett a húgával és Zayn-nel.

' Ma... megyek haza' - sóhajtottam a plafont bámulva - 'Vár a mindennapos otthonom, és várnak a viták ...nem akarom' - hunyorogtam.

Még van 2 hét mire kezdődik a suli, de azért kell most hazamennem, mert még nekem is készülnöm kell, az utolsó előtti évre..Fontos a továbbtanulás szempontjából! 

Felkeltem, és a szemem a bőröndökön akadt meg.

' Viszlát kicsi kori otthonom, térhetek vissza a saját lakásomba' - hullott le egy könnycsepp az arcomról.

XIV.

Chapter 14.

......'Legalább kiszellőztetem a fejem, és még a húgommal is foglalkozok' - gondolkodtam el, miközben előkerestem a bőröndömet, a szobámban, és már el is kezdtem pakolni......

A csomagolással hamar megvoltam, amikor megcsörrent a telefonom. Sietve megnéztem, Niall volt az.

Reszkető kézzel nyomtam be a zöld gombot.

- Igen? - szóltam bele halkan.

- Annabelle te vagy az? - kérdezett vissza.

- Én. - válaszoltam gyorsan.

- Azért hívtalak.... - kezdett bele, de kínos csönd vette kezdetét, és rájöttem, hogy még ő maga sem tudja miért hívott - Azért hívtalak, mert hallani akartam a hangodat. - nyögte ki kissé bevallóan.

- Ért-t-t-em.. - dadogtam - Igazából egy fontos dolgot szeretnék elmondani... - vágtam bele határozottan.

- Mit?

- Niall, tudom, hogy haragszol rám, amiért Harry és én köztem történtek dolgok, ezért szeretném szüneteltetni a kapcsolatunkat... - hadartam el, a végére elhalkulva.

- Ana, én nem haragszom, igaz sokkolt a hír és sajnálom, hogy undok voltam, de megbántam.. kérlek ne tedd ezt.. - hallottam a hangján , hogy nagyon letört.

- Niall, értsd meg , így lesz a legjobb. - mondtam határozott hanggal, hogy én tényleg komolyan gondolom ezt.

- De Ana... - próbált ellenkezni,de közbeszóltam.

- Nincs semmi de, majd beszélünk. Szia.. - nyomtam ki a telefont, meg sem várva, hogy ő elköszönjön.

'Vége....Csak én. Egyedül. De annyi jó van , hogy a testvéremmel lehetek.' - pillantottam az órára.

Még nem volt olyan késő, mint ahogyan éreztem, de hamar lezuhanyoztam és eltettem magam másnapra, mivel korán kellett kelnem.

***

Reggel az ébresztőmre kaptam fel a fejem, és arra, hogy valaki dübörög teljes erejével az ajtón. Magamra kaptam egy köntöst és leszaladtam.

- Ki az ilyenkor? - kiabáltam ki.

- Beszélnünk kell.. - hallottam a választ egy ismerős szájából, akitől lefagytam.

'Niall... .. Niall mit keres itt?' - meredtem az ajtóra.

- Kérlek menj el... - szóltam vissza.

- Annabelle, kérlek..  - könyörgés ütötte meg a fülem.

- Adj okot, amiért beszélnünk kell... - adtam a 'parancsot' pár perc csönd után.

- Mert én, szeretlek és nem akarok szünetet, ha megbeszéljük, megoldjuk.. - mondta amit kértem, mire nekem lehullott az első könnycsepp az arcomról.

- Niall, hibáztam.... én-én-én nem vagyok biztos az érzelmeimben, ezért szüneteltetnünk kell... - dadogtam.

- Ana.... - kezdte volna.

- Nincs semmi Ana, ez az Annabelle, nem az, akit te megismertél.. - rogyottam a földre.

Elhallgatott. Tudtam, hogy elment, rájött, hogy nem érdemes értem harcolni. Egy óriási sóhajtás közben kinyitottam az ajtót, hogy kinézzek.

'Nincs itt..' - gondoltam.

Visszamentem , hogy elkezdjek készülődni, mivel a szüleim nemsokára itt lesznek értem.

A szekrényemben keresgéltem mire találtam egy gyönyörű zöld egybe ruhát, amit még az első pasimtól kaptam.

'Ezt mindig is imádtam..' - mosolyodtam el, mivel az emlékek átjárták az egész testemet.

Magamra kaptam, és már vettem is elő a hozzá illő ékszereket. A sminkemet is ehhez igazítottam. Az utolsó simításokat végeztem a hajammal, amit behullámosítottam, amikor kopogtak a bejárati ajtón.

'Ezek biztos anyuék lesznek' - húztam ki a hullámosítót.

Sietve leszaladtam a lépcsőn és kérdezés nélkül kinyitottam az ajtót. Biztos voltam benne, hogy a szüleim jöttek, de a megérzéseim csaltak.

Niall állt az ajtóban.

- Vársz valakit, hogy így kicsípted magad? - kerekedett ki a szeme.

- Nem tartozik rád.. - flegmáztam kicsit, de meg is bántam.

- De igenis rám tartozik, mert még a barátnőm vagy.. - vette feljebb a saját hangerőjét.

- Bocsánat.. - adtam meg magam.

- Ne... inkább én kérek bocsánatot, amiért ilyen voltam, ne haragudj.. - ölelt át, aminek nem tudtam ellenállni.

- Niall.. - súgtam, és hozzábújtam.

- Szeretlek... - suttogta a fülembe, mire ráeszméltem mit művelek.

- Niall, el kell menned.. - toltam el magamtól.

Nem akartam, hogy tudjon, a hazautazásomról, mert egyedül szeretnék lenni a húgommal.

- Miért? - pillantott rám kérdőn - Talán jön Harry? - tette karba a kezét.

- Nem erről van szó, Harry-vel mindennek vége... - válaszoltam - De egyedül szeretnék lenni.. - csuktam volna vissza az ajtót, amikor  megállította.

- Megértem, ha megmondod miért... - tartotta még mindig az ajtót.

- Niall, az érzelmeim össze-vissza vannak, nem tudok dönteni, hogy kit szeretek.. semmi.. ezért.. - avattam be, mire megértette, és elengedte az ajtót.

- Szólj, ha megtaláltad a valódi érzelmed..Szia.. - fordított nekem hátat, és elhagyta a lépcsőt.

- Szia.. - csaptam be dühösen az ajtót.

'Egyszer kedves, a másik pillanatban meg már flegmázik, ez fáj' - mentem fel a szobámba lehozni a csomagjaim.

Mire lecipekedtem megint kopogást észleltem az ajtón.

'Most megkérdezem, bárki is az..' - raktam le a táskákat.

- Ki az?

- Mi vagyunk azok Kicsim.. - hallottam anyu hangját.

- Máris nyitom.. - rohantam az ajtóhoz, és ahogy kinyitottam szorosan átöleltem a szüleimet - Anyuuuu , apuuu.. - jelent meg egy könnycsepp a szemem sarkában a boldogságtól.

- Szia kincsem.. - puszilt végig apu is.

- Bepakoltál mindent? - nézett a csomagokra anyu.

- Igen minden megvan.. - vettem fel mosolyogva a kis kézi táskámat.

Apu segített a kocsiba rakni a többi táskát, majd bezártam az ajtót. Beültünk a kocsiba, és apu beindította a motort.

'Viszlát London, majd visszatérek.' - néztem ki az ablakon, a hátsóülésen ülve.

- És Ana, hogy-hogy ilyen eltervezésre jutottál? - kérdezte édesapám, miközben az utat kémlelte.

- Igazából ez hosszú... - sóhajtottam - De annyi biztos, hogy most veletek és a húgommal szeretném tölteni az időt. - mosolyogtam.

Az út további része csöndesen telt, anyuék beszélgettek, én pedig fülhallgatóval kizártam a külvilág zajait az agyamból,és csak néztem a tájat, néztem ahogyan végleg elhagyom London-t, de nem örökre.

Pár óra múlva , észre sem vettem, de megérkeztünk.

- Kicsim, itt vagyunk.. - szólt anya, amire feleszméltem.

- Máris? - néztem körül, amikor apu megállította a motort.

- Igen, Emma a szomszédban van, menj érte te.. - mondta anyu kedvesen, amikor kiszálltam a kocsiból.

- Rendben megyek is.. - indultam el.

Már messziről hallottam Emma hangját, ahogyan játszanak Dorothy-val. Tudtam, hogy a kertben lehetnek, ezért az első ajtón mentem be, ahol találkoztam Dorothy édesanyjával, Samantha-val.

- Samantha néni, de régen láttam.. - öleltem meg - Hogy van? - tettem fel  az ilyenkor szokásos kérdést.

- Ez én kérdezhetném kedveském.. mennyit változtál drágám, szebb vagy mint valaha.. - nézett rajtam végig.

- Jaj, köszönöm.. Én megvagyok , hazajöttem egy kicsit, mert úgyis nyári szünet van, és szeretném az időmet a húgommal tölteni, ő még nem is tud róla.. - mosolyogtam.

- Mennyire fog neked örülni, behívjam őket,vagy kimész hozzájuk? - kérdezte, miközben a konyhában sürgött-forgott.

- Kimegyek , nehogy félbeszakítsa már Samantha néni a munkát miattam.. - villantottam elő mosolyom.

- A belső tulajdonságod nem változott, ugyanolyan aranyos lányka vagy mint voltál.. - 'dicsért' meg miközben kiléptem az ajtón.

A két kicsi cseperedő lány az ajtó felé pillantott, és amikor Emma megpillantott engem, nem hitt a szemének. Szabályosan meg is törölte azokat, hogy nem-e képzelődik, de amikor leguggoltam már rohant felém, és szorosan átöleltük egymást.

- Annabelle... nagyon hiányoztál.. - adott egy nagy puszit az arcomra, miközben felemeltem.

- Nekem is hiányoztál prücsök.. - mosolyogtam -  Dorothy te is mennyit nőttél amióta nem láttalak.. - mosolyogtam a másik kislányra, mire ő kicsit elpirult.

- Ana, te olyan szép lettél.. - karolta át a nyakam a hugicám.

- Köszönöm édeske, te is nagyon szép vagy... - pusziltam meg a homlokát.

A karjaimban tartva elköszöntünk mindenkitől, és hazamentünk.

- És meddig leszel itt? - kíváncsiskodott az én törpillám.

- Amíg el nem kezdődik a suli, majd együtt mesézünk, játszunk, és bevásárolunk az 1. osztályra rendben? - tettem le.

- Jaaaj de jó.. - szaladt a konyhába, ahol anyu már készítette elő az ebédet.

- Anya segíthetek? - ajánlottam fel a megszokott segítséget.

- Nem muszáj , hiszen most jöttél haza.. - mosolygott ki a konyhából.

- De én szeretnék.. - unszoltam kicsit.

- Jó rendben, akkor gyere..

Megcsináltuk együtt a finomságokat. Készítettünk gyümölcssalit , lasagnee-t. Apu és anyu is ebéd után ment dolgozni, mert csak elkéredzkedtek a munkából, így délutánra ketten maradtunk a húgommal.

Már anya majdnem elkezdett mosogatni, amikor szóltam neki.

- Anyu majd mi megcsináljuk Emma-val, igaz Emma? - pillantottam a még lasagnee-t faló lányra, aki boldogan bólogatott.

- Jó, rendben, akkor mi majd jövünk.. jók legyetek.. - puszilták meg mind a kettőnk homlokát.

Pár perc múlva  miénk volt a lakás.

- Na gyere Em.. Mosogassunk, te törülgetsz.. - adtam át neki a kendőt.

Játszva elmosogattunk, ilyen gyorsan még nem telt el egy mosogatás velem. Elpakoltunk mindent, és az én régi szobám felé vettük az irányt, hogy lepakoljunk nekem. Amikor beléptünk láttam, hogy minden úgy volt ahogyan én hagytam, ez mosolygásra késztetett.

- Mit mosolyogsz? - fürkészte az arcomat Em.

- Ja..., csak az emlékek.., majd ha te is nagyobb leszel, tudni fogod miről beszélek.. - raktam le a táskákat az ágy mellé.

Ekkor a kézi táskámban megcsörrent a telefonom, amit én akartam felvenni, de a húgom hamarabb megtalálta. Persze engedelmesen ideadta, de látta, hogy egy fiú keres, és rá is jött, hogy neki az a név nagyon ismerős volt..

- Már csak ez kellett.. - fújtam ki a levegőt.

XIII.

Chapter 13.

...Amikor Elena meglátott nem tudott szóhoz jutni....

- Neked minden jól áll, ami az enyém? - kérdezte végül nevetve - Amúgy Niall, te miért jöttél? - vizsgálgatta Niall-t.

- Nem tudom, akkor ezek szerint jó lett.. - mosolyogtam.

- Én? Én csak azért jöttem, hogy megnézd melyik fürdő nadrágomat adom kölcsön Zayn-nek.. - avatta be őt is.

- Ja, oké akkor menjünk nézzük meg.. - mondta miközben becsukta az ajtót.

- Hé , támadt még egy ötletem....Zaaaaayn.. - rohantam előre.

Benyitottam Niall szobájába, Zayn megrettenve nézett engem az ágyon ülve.

- Igen, tessék? - kérdezte megszeppenve.

- Azt szeretném kérdezni, hogy Caroline otthon van? - tettem fel a kérdésem.

- Azt hiszem nem, mert hazautazott Bradfordba.. - válaszolt.

- Hm, értem..akkor semmi.. - szomorodtam el kicsit.

- Ana, mi lenne az ötleted? - jöttek be a szobába Elena-ék , amikor látták, hogy kicsit szomorkodom - Mi a baj? - jött oda hozzám Elena.

- Ja semmi, nincs semmi ötletem... vagyis lett volna, de nem jött össze.. - rántottam meg a vállam.

- Miért? Mi lett volna? - közeledett Niall is.

- Az, hogy elhívhatnánk Carol-t is egy kis strandolásra, hátha találunk neki egy jó pasit.. - nevettem.

- Jaa, értem..És miért is nem hívjuk el? - furcsállta Elena.

- Azért, mert Bradfordban van..hazautazott, de majd kerítek neki valami jó pasit, hogy ne legyen egyedül ő sem.. - kacsintottam.

- Igen, ezt az ügyet bízhatjuk rád, mert te vagy a pasifogó.. - kezdett el nevetni Elena, amikor Niall rám pillantott.

- Szóval te pasifogó vagy...hmmmm, még jó , hogy összejöttünk, mert félthetnélek.. Ugye mostmár nem kell féltenem téged? - karolt át.

- Nem , nem  kell lerázom  őket és kész.. - nyugtattam meg.

- Örülök neki, naa térjünk vissza ..Elena jó nadrágot választottam? - pillnatott kíváncsian Elena-ra.

- Hmm, szerintem megfelelő lesz.. - mosolygott, és megcsókolta Zayn-t.

- Akkor indulhatunk a jó kis strandra? - kérdeztem már jobb hangulatban.

- Igeeen..-felelték egyszerre hangosan.

Elindultunk, és hamar meg is érkeztünk egy gyönyörű strandra. Az első utunk az öltözőkhöz vezetett. A közös szekrényünkből már csak a telefonom hiányzott, amit ki akartam kapcsolni, amikor láttam, hogy jött egy üzenetem.

- Figyeljetek, nekem jött egy üzim, mindjárt megyek utánatok jó? - ezzel azt próbáltam kifejezni kissé, hogy hagyjanak magamra, persze ezt nem lehetett leolvasni rólam.

'Hogy változhattak meg ilyen gyorsan a gondolataim? Hogyan..? Én.. szeretem Niallt, de Harry....' - csúsztam lefelé a szekrényről, és a földön találtam magam.

Az üzenet Styles-től jött: ' Figyelj Ana, nem tudom, hogy épp látod-e , de el kell mondanom neked, hogy soha életemben nem voltam olyan szerelmes mint, most.. te tudhatod a legjobban, hogy én kicsit nőcsábász vagyok, de ez most megváltozott. Csak annyit szeretnék, hogy légy boldog Niall-el, én ..... nem foglak választásra bírni téged, mert tudom, hogy őt választanád, 'Ha szeretsz valakit , engedd el, és ha ő is szeret visszatér hozzád' ezzel az idézettel búcsúzom.. nem foglak zaklatni többé, ez az egész csak rajtad múlik..Szia'

A boldog hangulatomat, az üzenet megváltoztatta. Igazából nem tudtam mit éreztem akkor, de azt tudtam, hogy ezt nem vehetik észre. Elraktam a telefonomat, és siettem a többiek után.

Már javában a vízben lubickoltak, amikor megtaláltam őket.

- Annabelle, már azt hittem nem is jössz.. - nevetett fel Zayn.

- Kicsit a telefonommal volt gond..bocsi, de most már itt vagyok.. - eröltettem magamra egy mű mosolyt.

'Bár azzal lett volna....' - sóhajtottam egyet, amikor leültem a medence szélére.

Elena úszkált oda hozzám, és észrevette, hogy valami gond van.

- Jól vagy? Történt valami? - kérdezte együttérzőn.

- Igen..mármint jól vagyok.. - nyögtem ki.

- Gyere.. - húzott be a vízbe - Arrébb megyünk, és megbeszéljük, oké? - mosolygott.

- Jó.. - adtam meg magam búbánatosan.

'Valakinek ki kell adnom magamból, ezt mert nem tudom magamban tartani.. ' - gondoltam, miközben Elena szólt a srácoknak, hogy mindjárt jövünk.

- Na, kezdj bele.. - ült fel az egyik kövezettebb részre.

- Elena, előbb tudnom kell, hogy te nem fogsz-e másképp gondolni rám.. - 'kezdtem'.

- Nem, dehogy fogok, mi mindig is a legjobb barátnők maradunk... - csóválta a fejét.

- Akkor e-elmondom.. - folytattam - Harry......... - elhalkult a hangom.

- Mi van Harry-vel? - értetlenkedett, mire egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

- Harry, bevallotta nekem, hogy szerelmes belém... - nyögtem ki, miközben elfordultam.

Kínos csönd fedte be a medencét.

- És, történt még valami? - törte meg az előbb említett csöndet, már más hangnemben Elena.

- Megcsókolt. - halkultam el.

- Hogy mi? - emelte fel a hangját kérdőn.

- Harry megcsókolt.. - ismételtem el, amikor észrevettem, hogy Niall figyel minket.

Csak nézett egy darabig majd eltűnt.

- Vége az életemnek.. - tettem hozzá halkan és Elena mellett szálltam ki, aki még mindig le volt halva a hír hallatán.

Mivel a kulcs nálam volt, ezért amikor a szekrényhez értem, Niall állt ott türelmetlenül.

Rápillantottam, mire ő lesütötte tekintetét.

- Nyisd ki légyszives.. - mondta lekezelően.

- Niall én,én megmagyarázom... - kezdtem volna el, de közbeszólt.

- Nincs mit megmagyarázni, biztos az állatkertben is titokban együtt voltatok... - fújtatott kicsit.

- Nem, Niall ezt te nem érted.

- De, Annabelle , igenis értem... - vette ki a cuccait.

Hamar átöltöztem, és nem tudtam mit tegyek, hiszen kocsival együtt jöttünk ide, de most..így csak elindultam..haza.

Egyedül botorkáltam, amikor elmentek mellettem kocsival. Tudtam, hogy az a kocsi a Niall-é.

'Mindent én szúrtam el, mindent..' - kezdtem el sírni.

1-2 óra múlva talán hazakavarodtam valahogy.

'Nem fogok soha többé kimozdulni, mert mindent elrontok' - léptem be az ajtón.

Amit Elena-tól kaptam fürdőruhát visszaadtam, és így csak a saját ruháim voltak nálam. Felvittem őket, és ledobtam a padlóra, amikor kopogásra lettem figyelmes.

Először, még úgy tettem mint aki nem veszi észre, de így csak még jobban kopogott az illető. Végül lementem, mert már zavart.

- Ha nem a rokonom vagy, akkor távozz viszlát.. - kiabáltam ki.

Nem szólt semmit. Csönd lett.

'Hm, ez fura..' - nyitottam ki az ajtót.

Ahogy kiléptem, valaki hátulról befogta a szám, és behúzott a házba.

- Ne sikíts, kérlek... - hallottam a férfi hangját, akinek mondhatom, elég ismerős hangja volt.

Lassan elengedett és amikor megfordultam, csodák csodájára Zayn-t láttam velem szemben.

- Te-te-te meg miért? - dadogtam.

- Hogy miért vagyok itt.. mert beszélnem kell veled. - válaszolta higgadtan, mire kikerekedtek a szemeim.

- Gyere, beljebb.. - invitáltam be.

- Ana, veled komolyan ez történt, amit Elena elmesélt nekem? - nézett sötét szemeivel , enyéimbe.

- Pontosan mit mesélt? - kérdeztem vissza.

- Azt, hogy Harry szerelmes, meg , hogy már megcsókolt..

- Igen, ez igaz. - hajtottam le a fejem - Erről mit beszéljünk? Tudom, most már nincs tovább, egyedül maradtam.

- Dehogy maradtál egyedül.. Elena, mindig is a barátnőd lesz, hidd el, csak idő kell neki.. Niall pedig... nem tudom őt tényleg nem... ezt nektek kell majd elrendeznetek.. persze csak ha tényleg igaz érzelmeid vannak iránta.

- Épp ez az... - csattantam fel hirtelen - Nem vagyok biztos az érzelmeimben..szüneteltetnem kell mindent, minden kapcsolatot.. csak a rokonaimmal nem..

- Ilyeneket ne találj ki Annabelle... - rázta meg 'nemlegesen' a fejét.

- De így lesz, szóval most ha nem baj, egyedül hagynál? - nyitottam ki az ajtót.

- De Ana..

- Légyszives..

- Rendben.. szia.. - lépett ki az ajtón, mire becsuktam.

'Még csak az első hónap telik el lassan, és már ilyen helyzetben vagyok...haza fogok utazni Wales-be erre a két hónapra..' - jutottam elhatározásra.

Felszaladtam a szobába, és sok keresés árán, megtaláltam a telefonomat, visszakapcsoltam és már tárcsáztam is anyut.

*Csöngés*

- Sziia, bogaram.. Mi újság? Miért hívtál? - vette fel .

- Szia anya, felfordulás van az életemben, érzelmileg, szóval arra az elhatározásra jutottam, hogy hazautazok 2 hónapra.. - hadartam el egy levegővétellel.

- Jaj, kicsikém veled mindig történik valami.. Persze hazajöhetsz, de én dolgozom és apád is..szóval a húgoddal leszel..

- Nem baj az is jó, legalább elmondom neki, hogy ne legyen olyan mint én..

- Annabelle, ilyet ne mondj.. - 'szólt' rám.

- Jó,jó.. de akkor értem jöttök holnap?

- Igen, ahogy szeretnéd, pakolj cuccokat magadnak, bár itthon is vannak..de azért rakd el a legkedvesebbeket.. - válaszolta - És még MA este.. - hangsúlyozta ki.

- Rendben, akkor le is teszem, már elkezdek pakolni.. Sziia anyu, szeretlek.. - köszöntem el.

- Én is téged, holnap találkozunk sziia.. - köszönt ő is és leraktuk.

'Legalább kiszellőztetem a fejem, és még a húgommal is foglalkozok' - gondolkodtam el, miközben előkerestem a bőröndömet, a szobámban, és már el is kezdtem pakolni.