~Epilogue~

Megérkezett az Epilógus! Nagyon szépen köszönöm, hogy belátogattatok a blogomra, és olvastatok. Sokat jelentett nekem, és most az jelentene még ennyit, ha kommentben megírnátok, hogy legyen-e második „évad”? Köszönöm előre is!
Nézzétek meg előbb a kis videót, amit készítettem, majd olvassatok.
Jó olvasást! Sziasztok! J

Epilógus

Harry Styles:

A próba kellős közepén szólalt meg Liam telefonja.

- Elnézést, felvehetném? Talán fontos lehet. – pillantott a képernyőjére.

- Jó, akkor tartsunk szünetet. – válaszolt a koreográfus.

Liam az öltözőbe ment, miközben felvette a telefont. Egy hatalmas ’ Mi? ’ kérdést hallottam, amit követtett egy ’ Tényleg Annabelle volt? ’ kérdés is. Nem akartam hinni a fülemnek. Liam kissé könnyes szemekkel lépett ki az öltözőből.

- Louis, idejönnél, kérlek egy pillanatra?

- Persze! Mi történt haver? – kezdett aggódni.

- Négyszemközt oké? – hívta távolabb.

Tudtam, hogy valami komoly történhetett. Kezdtem ideges lenni. Nem tudtam tétlenül Zayn-nel és Niall-el maradni. Utánuk mentem.

- Mi történt? – nyitottam be az öltözőbe.

Louis hófehér volt, szinte sokkot kapott a hírtől.

- Annabelle… - kezdte, de nem jött ki több hang a torkán.

- Mi történ Annabelle-el? – kérdeztem felemelt hangerővel, szinte már ordítva.

- Annabelle-t elütötték. Kómába került. – magyarázta Liam.

- Hogy mi? – én is sokkos állapotba kerültem – Azonnal oda kell mennem!

- Harry, ilyen állapotban nem hiszem, hogy jó ötlet. Ott van a családja, a barátai. Egy kicsit próbálj lenyugodni, majd talán utána. – próbált nyugtatni Liam.

- Mi az, hogy nyugodjak le? – keltem ki magamból – a szerelmem kómába került, mert valami barom elütötte, és te meg azt mondod, nyugodjak le?!?

- Harry! Így főleg nem mehetsz! – szólt rám Louis is.

- Jó, igazatok van! De látnom kell! Mellette akarok lenni. – könnyesedtek be szemeim.

- Akkor menjünk! – egyezett bele azonnal Louis.

Zayn és Niall semmit nem tudtak. Liam ottmaradt, hogy beavassa őket, mi pedig elindultunk. Idegesen mindig gyorsan hajtok. A kórházba érve, alig tudtam türtőztetni magam. Az érzelmeim felerősödtek. Nem akartam, hogy sírni lássanak, de amikor beléptünk a kórterembe… Könnyek sokasága homályosította látásom. A lány, aki a legfontosabb a számomra, most gépre kötve, törékenyen fekszik az ágyon. Hogy történhetett ez?

- Sziasztok! – köszönt halkan Louis – Mit mondtak az orvosok? – kérdezte Annabelle édesapjától.

Közelebb sétáltam Belle-hez. Édesanyja az ágy mellett ült, és fogta lánya kezét. Megfogtam a másik kezét, majd megcsókoltam kézfejét.

- Nem hagyhatsz itt! Most nem! – beszéltem szinte hangtalanul hozzá.

- Harry… - jött mögém Lou – Gyere velem egy kicsit.

- Miért? Nem! Itt akarok vele maradni! – ellenkeztem.

- Ez fontos. Gyere! – hívott határozottan.

Elengedtem a lányt, és követtem Louis-t.

- Igen? – néztem rá.

- Apa lettél. – mondta ki egy pillanat alatt.

Megállt velem a világ. A szívem kihagyott. Elfelejtettem levegőt venni.

- Hogy mi? – eszméltem fel – Ho-hogyan? Nem, nem… az… nem lehet.

- De igen. A gyermekedet hordozta a szíve alatt, már hat hónapja. Hogy nem vettük észre? – meredt rám.

- Nem tudom… - ráztam meg a fejem – Hol van a gyerek? Él? – kezdtek el potyogni a könnyeim.

- Egészséges. Ez a lényeg. Ő is itt van az intenzíven, mivel még vizsgálatokat végeznek.

- Szerinted megnézhetem? – kérdeztem remegő hangon.

- Igen. Menjek veled? – ajánlotta fel.

- Megköszönném. Úristen… apa lettem! – döbbentem rá a valóságra.

Együtt mentünk a kisbabák részlegéhez. Láttam a kislányomat. Nyugodt volt, épp aludt. Gyönyörű baba. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az én gyermekem.

- Elnézést! – állt meg mellettünk egy nővér – Maga az édesapa, a most született gyermeknek, akinek az édesanyja kómába került? – pillantott felém.

- Igen, én lennék. – feleltem.

- A gyermeknek még nincs neve. – magyarázta – Milyen nevet akartak adni neki?

- Öhm, Charlotte, Charlotte Styles.

- Rendben, köszönöm. A továbbiakban szeretném, ha velem jönne, mert fel kell vennem az adatait.

- Louis, jössz? – néztem rá.

- Igen.

Amikor végeztünk a papírmunkával elmondták, hogy még egy ideig bent kell tartaniuk a kicsit, mivel koraszülött. Visszasiettünk Annabelle szobájához, ahol már ott volt Liam, Ciara, Niall és Zayn. Mikor Ciara meglátott, azonnal megölelt. Tudtam, hogy neki el kell mondanom Charlotte-ot, de nem most. Együtt maradtunk még egy darabig a szobában. Én bent akartam maradni éjszakára, de Annabelle édesapja mondta, hogy nyugodtan menjünk haza pihenni. Még mielőtt elhagytam volna a helységet, megcsókoltam Belle homlokát.

- Holnap is jövök. – tettem hozzá.

A többiek bevártak, így együtt mentünk ki az épületből.

- Ciara, mondanom kell valamit. – fordultam Ciara felé, aki értetlenül pillantott rám.

- Tessék?

- Annabelle-nek és nekem született egy kislányunk. – avattam be.

- Hogy mi? – hökkent meg – és jól van? – kezdett aggódni.

- Igen, egészséges. – bólintottam.

Sírva fakadt.

- És, és… mi a neve? – törölgette könnyeit, amikor Liam lépett mellénk.

- Charlotte.

- De gyönyörű név! – ámuldozott.

- Ki az a Charlotte? – pillantott rám, majd Ciara-ra Liam.

- A lányom. – válaszoltam.

- Lányod? – kérdezett vissza – Csak nem…? – jött rá az igazságra.

- De igen. Annabelle terhes volt. – hajtottam le fejem könnyeimmel küszködve.

- Most kell erősnek lenned Harry! Annabelle fel fog épülni! Hidd el! – biztatott Liam.

- Köszönöm, hogy rátok számíthatok! – mosolyogtam rájuk halvány mosolyommal – Ciara, te nem tudtad, hogy terhes? – jutott hirtelen eszembe.

- Nem, semmit nem tudtam róla. – csóválta a fejét.

Még beszéltünk pár szót, majd mindenki hazament. Én is így tettem. Liam-nek igaza van! Erősnek kell lennem! Meg fogok birkózni a dologgal! És hiszem, hogy Annabelle is felépül! Remélem!

XXX.

Chapter 30.

Sziasztok! Igen, elérkeztünk az utolsó fejezethez is. Örülök, hogy ennyien belátogattatok. A továbbiakban még egy Epilógust fogok felrakni egy videóval. Mindent köszönök! További szép estét! 

~~Music~~

…’ Vajon mi lehet benne? ’ – a kíváncsi énem megszólalt. …

- Tessék! Ez a tiéd! – nyújtotta át nekem.

- Miért? Mire kapom? – értetlenkedtem.

- Békítő ajándék lett volna, amikor összevesztünk, de nem volt alkalmam átadni, most viszont szerintem hasznát veszed. – mosolygott.

- Köszönöm, de nem kellett volna. – pirultam el.

- Na, bontsd ki!

Tettem, amire kért, nem csak miatta, magam miatt is, hiszen kíváncsi voltam. A dobozban egy csodálatos világoskék egybe ruha volt hozzá illő cipővel. Elámultam a meglepettségtől. 

- De gyönyörű! – csillogtak izgatottan szemeim.

- Szóval tetszik?

- Igen, nagyon! – ugrottam a karjaiba, elfeledve meztelenségét – Köszönöm, Harold!

- Nincs mit! – ölelt meg szorosan – és most menj, vedd fel, nézzük, hogy áll!

- Sietek!

Hamar magamra kaptam a gyönyörűséget, és még egy kis sminket is fel tudtam rakni, mert rájöttem, hogy a táskámba eltettem vészhelyzet esetére. Mi mindenre jó egy táska?! Kilépve a fürdőből, Harry már nem volt a szobában. Hol lehet?

- Harry! – kezdtem el kiabálni – Merre vagy?

Válasz nem érkezett. Kissé kezdtem megijedni. Kimentem a konyhába és újból próbálkoztam. Semmi. Várjunk csak… Egy zuhanyzó hangját hallottam az emeleten. Talán ott lesz!

Felsiettem a lépcsőn, és kopogni kezdtem az ajtón. Igen, fent egy újabb fürdőszoba volt.

- Harry, bent vagy? – ordítottam be.

Mivel felelet nem érkezett, ezért benyitottam. A zuhanyfüggöny el volt húzva. Hallani lehetett a víz zaját. Lassan odasettenkedtem.

- Szia, Harry! – húztam el félig a függönyt.

- Úristen, Annabelle! Rám hoztad a frászt! – ijedt meg Harry, amin jót nevettem.

- Bocsánat, de kerestelek! Kiabáltam és kopogtam is! – mentegetőztem.

- Oké, elhiszem. Beszállsz? – húzódott perverz mosolyra a szája.

- Nem akarom az új ruhámat bevizezni, és amúgy is… mennem kéne suliba, van itt buszmegálló? – válaszoltam vissza.

- Ki mondta, hogy ruhában kell a zuhany alá jönnöd? És, van buszmegálló, de elviszlek! – zárta el a vizet – Egyébként, nagyon csinos vagy a ruhában! – szállt ki a zuhany alól.

- Köszönöm! – pillantottam a viseletemre.

Harry gyorsan felöltözött, és már indulhattunk is.

- Másnapos vagy még? – kérdeztem a kocsiba szállás után.

- Egy kicsit, de jót tett a fájdalomcsillapító. És te? – nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra.

A mosoly letörölhetetlen volt az arcáról. Boldog volt. Örültem, hogy boldog.

- Én is kicsit. De, szerintem nem észrevehető. – kacagtam el magam.

Az út további része kisebb beszélgetésekkel folyt. Sok témát érintettünk, például a tegnapi buli, suli, tanulás, ilyesmi.

- Köszönök mindent, Harry! – vigyorogtam rá még mielőtt kiszálltam volna a kocsiból.

- Nem kell megköszönnöd semmit! – reflektált, mire kinyitottam az ajtót – Várj! – állított meg.

 - Igen? – fordultam felé, amikor megcsókolt.

Visszacsókoltam, de nem tudom miért tettem.

- Szia, Belle! Majd hívlak! – kacsintott.

Kiszálltam.

- Szia! – intettem megszeppenve.

Elhajtott. Óvatosan fordultam meg, remélve, hogy senki nem látott meg. Igazam lett, majdnem! Egy ember látott, és az Ciara volt. Csak mosolygott.

- Ne mondj semmit! Ne mosolyogj így, ne! – emeltem fel a mutatóujjam.

- Szó-ó- ó-óval nála aludtál? – mosolygott, mint a tejbe tök.

- Psszt! Igen, de nem emlékszem semmire. Reggel mellette ébredtem, és ő meztelen volt! – meséltem kivörösödve.

- És te is? – húzogatta a szemöldökét.

- NEM! Én fehérneműben. Nyomasztó, hogy nem tudom, mi van. – töprengtem – Tényleg, és veletek mi volt? – tértem át egy másik témára.

- Együtt vagytok, ez ilyen egyszerű! És, Liam-nél aludtam, de annyira én sem sokra emlékszem.

- Mi nem vagyunk együtt! – jelentettem ki – na, és nálatok volt több mint, alvás?

- Annabelle, csak nem mered magadnak bevallani, hogy együtt vagytok! Ismerlek már! Ja, és talán volt, de nem tudom! – röhögött, mire én is követtem példáját.

Így mentünk be a suliba.

’ Talán igaza lehet! Talán, tényleg együtt vagyunk? De, mi van, ha Harry nem így gondolja? Bonyolult dolgok ezek! ’ – agyaltam, miközben leültem a helyemre.

~~~ 6 hónappal később ~~~

Több mint a felén túl vagyok a sulinak. Az időjárás kezd melegebbre fordulni. A félévet szintemnek megfelelően zártam. A tanulás szinte minden időmet elveszi, csak a hétvégéim maradnak egy kis pihenésre, de már nemsokára vége. Harry-vel ’ se veled, se nélküled ’ kapcsolatot élünk. Mindig összeveszünk valamin, de a végén úgyis kibékülünk. Stresszes minden. Nekem a suli, neki a munka, hiszen folyamatosan dolgozik. Új album, új turné. Ciara és Liam jól megvannak. Jó nekik.

A telefon csörgése ébresztett. Engem mindig az kelt. Szombat van, ki akar ilyenkor zaklatni? A képernyőn Ciara neve villogott.

- Jó reggelt! – ásítottam – Mit szeretnél, Drágám?

- Szia Annabelle! Otthon vagy? – kérdezte sietősen.

- Persze, itthon. Harry ma is dolgozik, vagyis én úgy tudom. Liam nem?

- De igen! Ezért, beengednél?

- Miért nem ezzel kezdted? – tettem le a telefont, és már rohantam is az ajtóhoz – szia!- öleltem meg.

- Szia! Figyelj, meg kell veled valamit osztanom! – vágott a közepébe.

- Öhm, oké! Gyere be, üljünk le! – csuktam be utána az ajtót. – Szóval, miről lenne szó? – ültem le a kanapéra.

- Képzeld… - tartott egy kis hatásszünetet – Kisöcsém lesz! – ujjongott.

- Komolyan? Juj, de jó! Majd megzabálom, ha megengeded! – viccelődtem.

- Előbb én, majd aztán te! – nevetett.

- Mikor tudtad meg? – faggattam.

- Tegnap este, csak akkor már nem akartalak zaklatni, tudtam milyen fáradt vagy. Neked mindened a tanulás, mint mindig. – karolt át.

- Hát… igen, sajnos! Kissé bele is fáradtam már. – sóhajtottam.

- Elhiszem! Ki kéne egy kicsit kapcsolódnod. Mondjuk egy hosszúhétvége Harry-vel? – gondolkodott.

- Harry sokat dolgozik, egyre többet. Alig beszélünk. – hajtottam le a fejem bánatosan.

- Ezért kell neki is egy kis pihenő. Te pihentető lennél neki! – nevetett fel.

- Te perverz! – röhögtem én is – Igazából nem is lenne rossz ötlet, csak hát, Harry-n múlik. Ha nem nyűgösködik, akkor még egész jó lenne.

- Biztos, hogy csak ő nyűgösködik?

- Nem… - vallottam be – Én is szoktam, de na! Nem tehetek róla! És ő többet szokott! – védtem meg magam.

- Na, itt a lehetőség, hogy mindent megoldjatok! Hívd fel, hogy délután találkozzatok, aztán megbeszélitek a dolgokat, jó? – tanácsolta.

- Oké! Igazad van! Ezért is vagy a legjobb barátnőm! Mindig segítesz a bajban! – öleltem át szorosan.

- Te is nekem! Na, de most mennem kell, majd hívj, hogy mi volt! – állt fel.

- Oké! – kísértem ki.

Visszamenve a szobámba azon tanakodtam, felhívjam-e Harry-t vagy sem. Végül elvettem a telefont az éjjeliszekrényről.

A mobilja kicsöngött.

- Szia, Ana! Mond gyorsan, mit szeretnél? – sürgetett.

- Szia! Délután lesz időd?

- Attól függ mire. – válaszolt egyszerűen.

- Harry! – kiabáltam rá, telefonon keresztül – Mindegy, semmi. Bocsi, hogy zavartak. – kinyomtam a telefonomat.

Pipa voltam. Ilyet még soha sem művelt.

- Attól függ mire. – ismételtem el hangosan, parodizálva Harry-t – Miért, én mi vagyok? Még a bolond is gondolná, hogy… áh, mindegy.

A mobilom csörögni kezdett. Láttam, hogy Harry keres. Egyszerűen kinyomtam. Nem érdekel. Ezzel most nagyon elszúrta. Ez az egész csúnya volt tőle. Egyszerűen, kikészített. Mit is képzeltem? Milyen jó, hogy együtt vagyunk? Nem is vagyunk együtt! A telefon újra csörgésnek indult, megint kinyomtam.

- Inkább felöltözöm. – kezdtem keresgélni. 

Egy Batman-es cicanadrágot és feliratos, szürke pulcsit vettem fel. Még csak tavasz eleje van, egyszóval hűvös, de már nem annyira, mint télen. Hirtelen hányinger fogott el. Mostanában sokszor van ilyen. 

~~~ 2 nappal később ~~~

A hétvégém tanulással telt. Mással nem tudtam lefoglalni a gondolataim. Harry mind a két nap próbálta felvenni velem a kapcsolatot, de én nem akartam. Nem volt mondanivalóm.

Reggel egy bő, kapucnis felsőt vettem fel – Batman-es - egy farmerrel. Szeretem a Batman-es holmikat, na! Hajamat felkötöttem, arcomra pedig egy kevés sminket helyeztem. Csak a napi rutin.

 A házból kilépve megcsapott a reggeli hűvös szellő, pedig kabát és sál is volt rajtam. Fázós típus vagyok, na! A suliba gyalog járok, szóval ez a nap sem volt kivétel. Fülemben a fülhallgatóból hallatszódó zene szólt. Kizártam a külvilágot, és a gondolataimba merültem.

A sulitól már csak egy zebra átkelő választott volna el, amikor… az egyik közeli utcából nagy sebességgel kihajtott egy autó, és nem állt meg a zebra előtt. A zebrán pedig én voltam. Elütöttek. 2 métert zuhantam. Bevertem a fejem. Sikolyokat hallottam és a kocsi búgását, amely nem állt meg, hanem továbbhaladt. Sokan gyűltek körém. A környezetem kezdett elsötétedni. Nagyon fájt a fejem. Végül csak a sötétséget láttam.

XXIX.

Chapter 29.

♥MUSIC!♥

...- Akkor vágjunk bele! – ujjongott...

- Na, és mégis hogyan? – tettem csípőre a kezem.

- Úgy, hogy felhívod Harry-t, aztán keresünk valami dögös rucit. – csillantak fel szemeiben az izgalom szikrái.

- Én ugyan nem hívom vissza, hívd fel inkább Liam-et, mert együtt vannak úgyis. – ellenkeztem.

- Jó, hívom! De, addig keress ruhát! – kacsintott, majd eltűnt az előszobában.

Felsiettem a lépcsőn, majd berontottam a szobámba, és a szekrényben kezdtem kutakodni valami jó ruha reményében.

- Ana, a fiúk elküldik a címet! Taxival odamehetünk! – jött fel pár perccel később.

Én még sehol sem tartottam. Egyszerűen nem találtam egy rendes ruhát. Hirtelen a megfelelni akarás kerített hatalmába, mint amikor fiúkra ’vadászunk’. Össze-vissza suhannak a gondolataim. Milyen megfelelni akarásról zagyválok itt? Na, mindegy.

- Oké, de figyelj… nem találok rendes ruhát. Te hoztál magaddal? – pillantottam rá.

- Ühüm, egy kék mini ruhát. Mindenre fel kell készülni. – rántotta meg a vállát. 

- Jó neked. – sóhajtottam – De én nem akarok nudista lenni! – sopánkodtam.

- Nem is leszel az, higgy nekem! Találunk valamit! – erősködött.

Fél óra elteltével, már a 10 órát ütötte az idő, mire találtunk egy narancs koktélruhát, amit pont az ilyen partikra vettem. 

- Nem fogunk elkésni? – pillantottam az órára.

- Ugyan dehogy! Még most kezdődik a buli! Amúgy meg, divatos késni, nem tudtad? – kuncogott fel.

- Ha te mondod! – nevettem én is.

A sminkjeink elkészítésen nem vett sok időt igénybe, olyan bő 15 percet, majd hívhattam is a taxit. 

Ciara bediktálta a címet, mivel Liam neki küldte el. Kiderült, hogy a város másik felére kell furikáztatnunk magunkat, ami mellesleg egy vagyonba kerül. Igaz, volt nálam pénz, de azért nem a taxira akartam annyit költeni. Szerencsénkre, amikor kezdtünk közeledni, már a messzeségből kiszúrtam Harry-t és Liam-et.

- Köszönjük, hogy elhozta ezt a két csodálatos hölgyet! – hajolt be Harry az anyósülés ajtajának ablakán – Az aprót tartsa meg borravalóként. – kacsintott.

- Harry, kifizetem majd! Több pénzt raktam volna, ha tudom, hogy ilyen sokat kocsikázunk. – mentegetőztem miközben bementünk a bárba.

- Ugyan, nem kell! Mi hívtunk meg titeket, mi fizetünk. Ez így megy! De, cserébe egyet kérek. – húzódtak perverz mosolyra ajkai.

’ Nem jól kezdődik’ – gondoltam.

- Mi lenne az? – ültem le a bár italpultjánál.

- Táncolj velem! – ült mellém – De, előbb alapozunk! Mit kérsz?

- Nem akarok alkoholt inni. – válaszoltam.

Ciara és Liam ekkor ültek le hozzánk.

- Mi az, hogy nem akarsz inni? Olyan nincs! Innod kell! – szólt le Ciara.

- Te csak ne szólj bele! Amúgy is, hol voltatok? – szóltam vissza neki.

- Na, ne veszekedjetek! – állított le minket Liam – Wc-n voltunk, mert Ciara-nak ki kellett mennie. – magyarázta.

- Értem. Na, jó… akkor Harold! Rendelj nekem egy vodkanarancsot! – fordultam Harry felé – Én fizetem. – döntöttem el.

- Nem! Szó sem lehet róla! – tiltakozott hevesen Hazz.

Csak megforgattam a szemem.

- Jó, oké! – adtam be a derekam.

Egy kedves, gyönyörű kék szemű srác nézett felénk a pult másik oldaláról.

- Mit hozhatok? – érdeklődött.

- Három boros kólát és egy vodkanarancsot. – válaszoltam én.

- Rendben, máris adom! – mosolygott rám, amit Harry nem nézett jó szemmel.

- Most mi van? - néztem rá.

- Semmi.. – fújtatott.

- Itt is van, melyik kié? – tért vissza az előbbi fiú.

- Enyém a vodkanarancs a többi a többieké. – feleltem.

- Akkor, a vodkanarancs a cég ajándéka! – kacsintott rám.

- Jaj, nem kellett volna. Köszönöm! – vettem el.

- Ácsi, mi is vele vagyunk! A miénk miért nem az? – kezdett flegmázni Harry.

- Jó, akkor az első kör a cég ajándéka! Így megfelel? – felelt a pultos, nyugodtsággal a hangjában.

- Remek! Kösz! – lépett el a pulttól Harry.

- Köszi! – súgtam oda a kiszolgálónak, mire ő újból elővillantotta mosolyát.

Követtük Harry-t, mert elég feszült lett. A másik páros nem szólt semmit, csak örültek az ingyen boros kólának és jöttek utánunk.

- Ezt most miért kellett? – álltam el Harry útját, hogy figyeljen rám.

- Mit miért kellett?  - nézett mélyen a szemembe.

- Ezt az egészet? Miért voltál ilyen ellenszenves? – álltam határozottan, karba tett kézzel.

- Nem voltam az. – válaszolt egyszerűen.

- Dehogyisnem! A srác tök rendes volt meg minden, erre te meg tiszta bunkó vagy vele! – háborodtam fel.

- Veszekedőképes vagy? Akkor inkább menj haza! – fordított nekem hátat.

Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak megpördültem a tengelyem körül és a kiutat kerestem.

- Ne vedd komolyan, csak felhúzta magát! – súgta Liam a fülembe.

- Nem érdekel. Hazamegyek. Jó szórakozást!- erőltettem magamra egy mosolyt.

- Nem hagyhatsz itt minket! Még csak most jöttünk! – állított meg Ciara.

- Nem baj. Holnap találkozunk! Sziasztok! – köszöntem el.

Hamar az ajtóhoz furakodtam, majd ki is léptem rajta. Sötét volt. Egyedül voltam. Próbáltam taxit fogni, sikertelenül. Kis idő múlva mégis sikerült fognom egyet, de amikor szálltam volna be, valaki megragadta a karomat.

- Nem mehetsz el! Ne haragudj, hogy szemét voltam bent! Beszéljük meg, jó? – kérte megbánóan Hazz.

- Haza kell mennem, holnap suli! – válaszoltam dühösen.

- Kérlek Annabelle!

Végül a taxis elhajtott, én pedig Harry-vel maradtam. Kint.

- Ciara és Liam tudják, hogy utánam jöttél? – néztem rá.

- Igen. Ők most bent buliznak egy jót. Mint egy igazi pár.

- Miért nem szerzel magadnak is egy párt? – mosolyodtam el.

- Épp azt próbálom! – mosolygott ő is.

- Nem magamra gondoltam!

- Én pedig de! Mármint rád! – nevetett.

- Szerintem, menjünk be, mert megfagyok! – jelentettem ki megdörzsölve karjaimat.

- Méltányolom az ötletet!

Beléptünk, majd az este további része egyre több alkohollal telt. Talán sokat ittam? Áh, nem dehogy! Na, jó csak egy kicsikét! Jól éreztem magam, na! Harry folyamatosan velem volt, csak egyszer hagyott magamra, mert a mosdóba kellett mennie. Ő se volt már józan, mit ne mondjak! Ciara-ra és Liam-re bízott, akik egyike körülbelül annyit ihatott, mint én, talán többet, gondolok itt Ciara-ra. Így Liam inkább Ciara-ra figyelt, nem rám. Én pedig – mint mondtam – jól akartam érezni magam. Szóval, idegen, fiatal srácokkal kezdtem táncolni, félreérthető dörgölőzésekkel. Mentségemre szóljon - ha ezt lehet annak nevezni – ezt már nem irányíthattam az ital miatt. De, nagyobb vitát nem szült a dolog, amikor Harry visszatért, egy szimpla mozdulattal magához húzott és megcsókolt, ezzel mutatva a többi hím egyednek, hogy bizony ez a csaj foglalt. Bár, ez nem teljesen igaz.

~~~ Másnap reggel ~~~

A telefonom halk csörgése ébresztett. Reggel 6 óra és iszonyatos fejfájás! Harry mellettem alszik! Egy idegen szobában voltam, talán Harry-nél. Az estéről csak emlékfoszlányok törtek elő.

Lassan kikeltem az ágyból, nehogy zavarjam Hazz-t. Ahogy kiléptem a szobából egy hatalmas nappaliban találtam magam, amin keresztül egy modern, amerikai stílusú konyhába lehetett eljutni. Tűt kerestem a szénakazalban, amikor elhatároztam, hogy kell egy fájdalomcsillapító.

Miután bevettem egy pirulát, nekiláttam reggelit készíteni. Tükörtojás specialista vagyok! Reggelizés után visszaosontam a szobába, és az éjjeliszekrényre csempésztem egy pohár vizet és egy Aszpirint, majd bementem a szobából nyíló fürdőbe, hogy felöltözzek, mert fehérneműben mégsem mehetek haza.

Amikor kilépni készültem a hálószobából, Harry felébredt.

- Jó reggelt, Szépség! – mosolygott – Hű, micsoda fejfájásom van! – ült fel az ágyban.

- Aszpirin és víz az éjjeliszekrényen. – viszonoztam mosolyát – Épp, hazamenni készültem.

- Mi? Miért? – csodálkozott – ja, és köszönöm, hogy gondoltál rám! – vette be a gyógyszert.

- Mert ma iskola van, és ebben – mutattam a ruhára, amit viseltem – nem mehetek.

- Egy napot kihagyhatsz, nem? – kelt ki az ágyból.

Meztelen volt. Meztelen?!

- Nem, nem hagyhatom ki pont az első napot! – kezdett vörösödni az arcom – és, megtennéd, hogy veszel fel legalább egy alsóneműt? – próbáltam, csak a szemébe nézni, mire ő csak felröhögött.

- Ja, bocsi, de még nem! – pimaszkodott.

- Mi az, hogy nem? – háborodtam fel megjátszva.

- Előbb lezuhanyozom.

- Öhm, oké. Akkor én… megyek. – fordultam az ajtó felé, mire hátulról átkarolt.

Éreztem a férfiasságát, amitől még jobban kipirultam.

- Nem mehetsz még el! – csókolta meg a nyakam – Előbb szeretnék adni valamit. – fordított meg.

- Erre nincs időm Harry!

- Csak egy perc! – kezdett kutakodni a ruhásszekrényében.

Fél pillanattal később egy dobozt vett ki belőle.

’ Vajon mi lehet benne?’ – a kíváncsi énem megszólalt.

XXVIII.

Chapter 28.

MUSIC!♥

- Szóval, az úgy volt, hogy.... - vágtam bele.  

A legeslegelején kezdtem. Jobban mondva, a 'Niall megcsalt' résznél, mert az tényleg ok nélkül történt.

- Ez komoly? Ti voltatok az álom pár, erre megcsal? De, hogy tehette ezt? - kérdezte, miközben sétáltunk a suli felé.

- Nem voltam otthon, mert titokban hazamentem. Nem akartam, hogy tudják. Pihenni akartam. - magyaráztam.

- Értem én, de akkor sem kellett volna ezt csinálnia. - mozgatta vízszintesen a fejét.

- Igaz, de mesélek még, ez még csak a kezdet. Először is, kérdezek. - folytattam.

- Nyugodtan. - mosolygott.

- Neked még mindig tetszik Harry?

Csöndben maradt. Kissé megijedtem, mert ha 'igen'-nel válaszol, akkor nem mondom el neki a dolgokat.

- Nem... öhm, van valakim. - mondta kissé megszeppenve.

- Hűha! És ki a szerencsés? - húzogattam a szemöldököm perverzen.

- Előbb te mesélsz, majd utána jövök én. Szóval Harry-nél tartottunk! - terelte a témát.

- Jó, oké! Szóval az van, hogy kicsit kavartam Harry-vel is. - hadartam el .

- Miközben Niall-el együtt voltál? - lepődött meg.

- Nem! Dehogy! Amikor már a szakítás közeli állapotban voltunk, ez rakta az i-re a pontot.

- Hmm.. értem! És, történt is valami köztetek? - fürkészte arcomat.

Ekkor érkeztünk meg a suliba, ahol inkább nem beszélnék ilyesmiről.

- Tudod mit, az évnyitó után megtudod! - kacsintottam.

- Ajj, ne már! - sajnálkozott - Na, jó, oké 1 feltétellel. Ha csak az igazat mondod! És nyugi, nem fogok haragudni rád, mert nincs okom rá! - egyezett bele.

Az osztálytermekben volt a gyülekező, majd ki kellett mennünk az udvarra. Belépve, egy csomó emlék feltárulkozott az agyamban. Végigpillantottam a falakon, mintha már több éve nem jártam volna ott, pedig csak 3 hónap volt. A padomnál Elena ült Caroline-nal.

'Most jön a feketeleves!' - sóhajtottam egy nagyot, mielőtt odasétáltam volna.

- Sziasztok! - köszöntem lassan.

- Szia Annabelle! - köszöntek vissza egyszerre.

- Mi újság veletek? - tettem le a táskámat.

- Semmi, bulit rendeztünk Carolne-nak, mert tegnap jött haza. - mesélt Elena.

Hangja ugyanolyan volt, mint amilyen még a 'Niall ügy' előtt volt.

- Értem… és jó volt? - érdeklődtem.

- Igen, nagyon - kezdett áradozni Carol - Kár, hogy nem tudtál részt venni rajta, mert dolgoztál. Majd legközelebb! - kacsintott.

Hirtelen mimikátlan lett az arcom. Én dolgozni? Ez komoly? Vagyis, nem az, hogy nem dolgoznék, de hát nem kerestem még nyári melót, szóval... mindegy is. Meglepett, hogy Elena és a többiek ezzel csapták be. Bár, megértem.

- Ja, igen.. a sok munka.. - improvizáltam, miközben Elena-ra pillantottam.

- Na, és mi jót dolgoztál? Mert azt Elena nem tudta megmondani. - mosolygott.

- Egyik ismerősöm beajánlott a lakásomhoz közel lévő pékségbe. - viszonoztam mosolyát.

- Nem is mondtad, hogy dolgoztál. - szólt közbe Ciara.

Már csak ez hiányzott.

- Öhmm, csak Elena-nak említettem, hogy lehet sikerül bejutni. Gyere, menjünk ki, mert mindjárt kezdődik, csajok, majd jöttök! - húztam magammal Ciara-t.

- Miért jöttünk ki hamarabb? Az incidensek miatt? - értetlenkedett Ciara.

- Azért IS, de.. mondok valamit. Nem dolgoztam a nyáron. - vallottam be neki.

- Hogy-hogy? Bent nem az volt, hogy... várjunk csak! Hazudtatok Caroline-nak? - esett le neki.

- Nem én! Hanem Elena. Mert nem hívtak meg a buliba. Csak... nem akartam, hogy teljesen tönkremenjen a kapcsolatom vele is. Érted? - magyarázkodtam.

- Hmm, értem. De ez azért gonoszság volt tőle. - tette hozzá.

- Az, de megérdemeltem, hiszen lefeküdtem Harry-vel, a tudta nélkül.. - motyogtam.

- Hogy mit csináltál? - kerekedtek ki szemei.

- Ja.. igen.. hoppá.. hangosan gondolkodom. Ezt akartam elmondani…Harry-vel vesztettem el a szüzességem.. - hajtottam le a fejem.

- És, ez olyan nagy baj? - kérdezte nagy meglepetésemre.

- Azt hittem, vagyis úgy éreztem igen. De ezek szerint akkor.. mégsem..

- Ha nem voltál már együtt Niall-el , akkor nem baj, ez természetes.. 17 leszel két hónap múlva.. - válaszolt, miközben én boldogan megszorongattam.

- Úúúgy örülök, hogy nem baj! Ez fontos volt számomra! - ujjongtam.

- Örülök, hogy örülsz Ana!

Mire befejeztük a trécselést Carol és Elena is kijött az épületből.  Megkezdődött, az évnyitó.

- De Caroline előtt ezt tartsuk titokban, rendben? - súgtam még oda Ciara-nak.

- Oké. - bólintott.

Az ünnepség többi részében nem szólaltunk meg, csak csendesen figyeltünk. Ez két okból volt, az egyik, hogy elől álltunk, ezért az osztályfőnök, ha egy pisszenést is meghallott már üvöltött, a másik pedig, hogy nem volt miről beszélnünk. Az igazgató elkezdte mondókáját és csak mondta és mondta. Hogy tud valaki ennyit beszélni? Egyáltalán, miről lehet ennyit beszélni? Mindegy. Végre vége lett.

- Gyerekek! Holnap reggel 8-kor megnyílik előttetek a 11. évfolyam kapuja. Mindenkinek sok sikert kívánok a tanévre. Most mehettek! - búcsúzott el az osztályfőnökünk 4 monoton osztályfőnöki óra után.

Gondolhatjátok, hogy nézhettünk ki. De szerintem tudjátok, hogy megy ez.

- Végre. - sóhajtottam egy nagyot, miközben kiléptünk az iskola kapuján - Mit terveztetek délutánra? - kérdeztem a lányoktól.

- Medencés bulit tartunk. Niall és Zayn ötlete. - válaszolta egyszerre Caroline és Elena.

- Áh, értem. Az jó! Érezzétek jól magatokat! - kacsintottam rájuk - Ciara, te nem akarsz átjönni hozzám? - fordultam Ciara-hoz.

- Hát, nem is tudom... lett volna programom, de az nem olyan fontos. Vagyis halasztható! Szóval, benne vagyok! - mosolygott.

- Lányok, nem jöttök át a bulira? Mindenki ott lesz, vagyis Liam nem biztos, de rajta kívül mindenki.  - húzódott szélesre a szája Carol-nak.

- Sajna, én nem tudok menni most, mert még helyzetjelentést kell adnom anyunak..bocsi! - biggyesztettem le a szám - Majd legközelebb!

- Kár! Na, mindegy, majd találkozunk holnap, sziasztok! - indult el sietve Elena, miközben húzta maga után Carol-t.

  - Na, mesélj csak Ciara! Nem úszod meg, ki is a csávód? - nyaggattam hazafelé menet.

- Hát, miután nem beszéltünk, a csapattal sem tartottam a kapcsolatot. Csak a hírekből tudtam, hogy mik történnek körülöttetek, de mondjuk a ti szakításotokat jól eltitkoltátok mindenki előtt. Ügyes! - nevetett fel - De, egyik nap arra lettem figyelmes, hogy Liam szakított Danielle-el. Gondolom, tudtad. Meg is lepődtem, mint ahogyan a ti esetetekben is. Pár napra rá, kaptam facebook-on egy üzenetet. Szerinted ki volt? - tette fel az elég egyértelmű kérdést.

- Liam? - lepődtem meg.

- Igen. Beszélgettünk, elég sokat. Több napon keresztül sőt, heteken át. Aztán elkezdtünk találkozgatni és most... - nem hagytam, hogy befejezze, mert rájöttem már a dologra.

- Együtt vagytok. - zártam le a mondatát mosolygósan.

- Igen. Olyan cuki! - áradozott.

- Elhiszem! Örülök nektek! - öleltem meg.

- Köszönjük!

Hazaérve megágyaztam Ciara-nak is és kezdhettük a filmezést. Persze a popcorn nem maradhatott el. 

- Szerinted van itthon pattogatott kukorica? - néztem az előszobában tv-ző Ciara-ra .

- Én tudjam? Te lakásod! - röhögött.

- Igaz! Na, megvan! - emeltem magasba a rágcsálnivalót, amikor megszólalt a telefonom - Ciara, megnéznéd? Addig berakom a mikroba. - kértem meg.

- Aha. - vette a kezébe a készüléket - Harry az. - húzogatta a szemöldökét.

- Mi van? Nyomd ki. - válaszoltam.

- Dehogy! Vedd fel! - állt fel, hogy odahozza nekem.

- Nem akarok vele beszélni. Nincs mit vele beszélnem. - magyaráztam feszülten.

- Adhatnál neki egy esélyt. - piszkált.

- Na, jó add ide! - vettem a mobilt, hogy benyomjam a zöld gombot.

- Szia Ana, mi újság? – hallottam meg Hazz rekedtes, mély hangját.

- Hali, semmi épp csajos estém van Ciara-val. Mit szeretnél? – tértem a témára.

- Csak annyit, hogy nem megyünk el négyesben bulizni? Liam helyzetjelentést adott, hogy otthon lesztek, szóval arra gondoltam kiruccanhatnánk. – magyarázott lelkesen.

- Harry, a számból vetted ki a szót! Nem! Holnap suli. Igaz még nem tanulunk, de akkor is menni kell, és amúgy sem kellene veled beszélnem..

- De, egy napot csak kihagyhatsz.. főleg az elsőt – próbált rábeszélni.

- Nem! Az a legfontosabb! – tiltakoztam.

- Jaj, Ana! Egy napba nem halsz bele! Használjuk ki, hogy még nem tanulunk! – hallottam a háttérből Ciara-t.

- Ciara, ne kezd te is! – pillantottam rá. – Tudod mit, Styles! Összeül a kupaktanácsunk, és visszahívlak, ha eldöntöttük, az úgy jó?

- Tökéletes, Szépségem!

- Ne hívj Szépségemnek! Na, szia. – tettem le a telefont.

Ciara mellé ültem.

- Nem tudsz neki ellenállni, mi? – húzta perverz mosolyra a szája sarkát.

- Ezek szerint. Argh, de ez így nem lesz jó! Nagyon nem. – sóhajtottam.

- Akkor menjünk vagy ne? – tette fel a legnagyobb kérdést.

- Ha te akarsz, akkor én is! – álltam fel a kanapéról.

- Akkor vágjunk bele! – ujjongott.

XXVII.

Chapter 27.

Sziasztok! Igen, tudom megint sokat késtem, ezért elnézést kérek! Húsvétra terveztem az új részt, de sajna  semmi időm nem volt a megvalósításra, így most áll rendelkezésetekre! Remélem tetszeni fog, és ne feledjétek..lent lehet pipálni! Puszii xx

♥MUSIC♥

... - Nyitva van! - kiabáltam ki....

- Jól vagy? - fürkészett aggódó tekintettel Louis.

-  Soha jobban! - nevettem fel idegesen.

- Sajnálom. - ült le mellém - Nem akartam, hogy ez legyen, pedig tudhattam volna, hogy Harry ilyen. - magyarázott lehajtott fejjel.

- Nem a te hibád! - váltam védelmezővé - Apropó' hol van Harold? - pillantottam kérdőn rá.

- Lent. Merengve bámulja a képernyőt, miközben pattogatott kukoricát töm magába. Szerintem nincs lélekben ott. Észre sem vette, hogy feljöttem! - nevette el magát, mire' belőlem is kitört a nevetés.

- Az lehet! Na, menjünk, lessük meg! - álltam fel.

- Biztos? - emelkedett fel ő is.

- Aha! Megkívántam a popcornt!  - simogattam a hasam, ő meg jól kiröhögött.

Lerobogtunk a lépcsőn, amikor Harry kikukucskált az előszobából. Megpillantva engem széles mosolyra húzódott szája. Viszonoztam mosolyát. Nem akartam rosszban lenni vele. Kicsit fura, hogy a fogadalmat, amit kötöttem a kapcsolattartásról, azt... nem tartom be. Rossz vagyok.. nagyon rossz! Az este további része egyébként nagyon jól telt, megnéztük a Szépség és a Szörnyeteg filmesített változatát. Imádom a Disney meséket, és ha még meg is van filmesítve ... maga az ÁLOM! Isteni! Az elejétől a végéig figyelmes voltam, és tapsikoltam a boldogabb részeknél, a szomorúbbaknál, vagy az ijesztőbbeknél pedig felháborodva magyaráztam , amin jót mosolyogtak a fiúk. Nem is volt vicces! Beleéltem magam, ilyen vagyok na! A film végén mind a hárman kifáradva néztünk előre. Egyikőnk sem volt hajlandó arra, hogy legalább a tv-t kikapcsolja. Micsoda lusta népség! Magamat beleértve! 

- Héé! Neked nem aludnod kéne már? Holnap suli? - eszmélt fel Lou.

- Nem , még csak megnyitó lesz délután. Ciara-val megyek. - ásítottam, Harry pedig hirtelen mozdulattal megfogta a kezem  - Na, most mi van? - pillantotta rá, miközben kihúztam a kézfejemet az övéi közül.

- Ciara-val? - lepődött meg.

- Igen! Baj? - kérdeztem újból.

- Ja..nem, csak furcsa, hogy máris kibékültetek. Szent a béke? - érdeklődött.

- Aha, igaz nem tudtunk találkozni, mert neki is sok dolga volt, meg nekem is... - nevettem magamon, mivel én tudtam mire értem - ezért most hívott, hogy holnap megyünk- e együtt az évnyitóra. - magyaráztam.

- És elmeséled neki a mi kis... - halkult el.

- Louis tud róla. És nem, nem mesélem el az afférunkat, nem akarok bajt. - válaszoltam nyugodtan, mire' megkönnyebbülten fújta ki a levegőt  - De! Nem szeretném, ha Niall tudna arról, hogy veled még beszélek. Mert ez volta az utolsó! Értve? - mutogattam a mutatóujjammal. Fenyegető, mondhatom!

- Megegyeztünk! - kacsintott - Na , de menjünk aludni! Louis! Louiiiis! - lökdöste Lou-t, aki már bealudt a kanapén.

- Te itt akarsz aludni? - meredtem rá megszeppenve.

 Ebből még baj lesz, úgy érzem!

- Miért, te nem? - kérdezett vissza, amolyan laza stílusban, vagyis ez csak szerinte laza.

- Én igen.. de nem gondoltam, hogy te is.. ah' na mindegy ... - dörzsöltem az orrnyergemet.

Felmentünk és mindenki  a maga szobájába tért nyugovóra. Belépve, a szobába egy érzés fogott fel. Valami még lesz ma, szinte biztos voltam benne.

Elővettem az alvó alkalmatosságomat, amit még otthon raktam el , majd a fürdőbe vettem az irányt. Kissé fáradtnak éreztem magam, persze nem tudom miért, hiszen még nyár van. Megengedtem a csapot, amely a kádat töltötte tele enyhén meleg vízzel. Beleültem és csak gondolkodtam.

'Vajon milyen lesz holnap? Újra látom a csapatot. Na, de vajon olyan lesz a baráti társaság, mint régen? Félek tőle. '

Relaxálásom nem vett hosszú időt igénybe, mivel az ajtón való kopogás megzavarta.

- Igen ? Ki az? - húzódtam ösztönösen lejjebb ,a habok közé.

- Én vagyok az Annabelle ! Beszélhetnénk? - válaszolt a kopogó.

- Épp fürdök, ha nem zavar? - védekeztem.

- Megvárlak kint.

Semmi kedvem nem volt még este csevegni Harold-dal. Nem érdekel mit akar. Megtörölköztem, és magamra kapta a pólót és a bugyit. Harry az ágyon ült és tényleg - ahogy mondta - várt. Rám.

- Mit szeretnél? - huppantam le mellé.

- Nem tudom. - hajtotta le a fejét.

- Ezt most nem értem.. - kuncogtam - Akkor, miért jöttél?

- Hogy még egyszer láthassalak lefekvés előtt, meg persze mielőtt .... - sóhajtott.

- Mielőtt? Nyögd ki mire gondolsz? Nem fogok meghalni vagy ilyesmi, és tudtommal te sem. - ráncoltam össze homlokom.

- Mielőtt megszünteted velem a kapcsolatot. - fejezte be.

- Milyen dramatikusan éled ezt meg. - gúnyoltam, amit később meg is bántam.

- Nem is tudod mennyire! - fordult felém - Te el sem tudod képzelni , hogy nekem ez mennyire fáj.

- Igazad van! Nem tudom, de hidd el, nem is akarom. Tudom, bunkó vagyok Harry, de ezt a saját érdekemben kell megtennem. Most végre magamat is nézem, nem csak másokat, érted? Majd találsz pár hét múlva egy újabb csajt. Ennyi. - zártam le, miközben kinyitottam a szobám ajtaját.

- Legalább egy valamit had kérjek még. Utoljára. - állt fel velem szembe.

- Micsodát? - néztem rá kissé félve.

- Ezt... - hajolt közelebb, és megcsókolt, amit megint nem viszonoztam - Jó éjt. - távozott.

- Jó éjt. - csuktam be az ajtót.

Kavarogtak bennem a gondolatok és persze az érzelmek. De most a sulira kell gondolnom, hogy jól teljesíthessek. Belehuppantam az ágyba, majd a villany leoltása után álomra hajtottam a fejem.

~Másnap reggel~

Reggel telefon csörgésére ébredtem. Hogy engem mindig keresnek! Ez nem lehet igaz! Szóval, kissé bal lábbal keltem. Kijelzőn Ciara neve villogott fényesen. A mobil órájára pillantva meg is értem miért hívott, fél 1 volt. Fél 1! Uram atyám! Kicsit bealudtam. Nem is kicsit!

- Szia, bocsi még csak most keltem fel, szóval sietnem kéne! - vettem fel sietősen.

- Helló.. hosszú volt az éjszaka Niall-el mi? - nevetett - Na, de engedj be, segítek készülni, itt vagyok a házad előtt. - hívott volna le az ajtóhoz , HA otthon lettem volna.

- Figyi, most nem tudlak beengedni , mert nem otthon vagyok, de ha megvársz azonnal ott vagyok! - hadartam.

- Akkor hol? Jó megvárlak, de siess! - figyelmeztetett.

- Oké! - tettem le .

Hamar magamra kaptam egy kék egybe ruhát, meg a strandpapucsomat. Villám gyorsasággal pakoltam el a holmijaimat a táskámba, majd lesiettem a konyhába.

- Louis! Louiiis! Merre vagy? - kiabáltam.

- Miért kiabálsz ennyire? - hallottam meg egy dörmögő hangot, ami tudtommal fikarcnyit sem hasonlított Loui-éhoz.

- Mert sietnem kell, és reggel kocsi nélkül nem tudok sietni! - toporzékoltam.

Rossz hatással van rám a bal lábbal kelés, no de mi nincs?

- Louis ha alszik, nehezen ébreszted fel, szóval.. vagy gyalog, vagy elviszlek én. - ajánlotta fel segítségét a fürtös rosszfiú.

- Na ne már! Áhh, de ha Ciara meglát, mit szól? Mert otthon vár rám! - fogtam a fejem idegesen - De gyalog reggelente lassabb vagyok, mint egy csiga!

- Felkötöm a hajam, felveszek egy sapkát és egy napszemcsit meg persze ruhát, mert egy szál boxerban nem ülök a volán mellé, max póló és boxer kollekcióban. Tényleg! Új vezetési módszer, póló és boxer, ez állat! - agyaskodott.

- Styles! Idő van, idő van! - sürgettem -  Kapj magadra valami felsőt, meg amiket mondtál, aztán indulás!

- Jó, megyek már, megyek! - trappolt lefelé a lépcsőn.

Rutinos kocsiba szálló vagyok, na jó annyira nem, de azért hamar 'beugrottam' Harry  nem is olyan olcsó , kis furgonjába.

- Az utat úgyis tudod. Ja és nagyon menő vagy ebben a kollekcióban. Új divatot teremtesz! - kötöttem be magam nevetve.

- Oh, kösz.. ez volt a szándékom! - nevetett ő is, miközben beindította a járműt.

A lakásom pár perccel később már látszódott a távolból. Tényleg nincs olyan messze, de TÉNYLEG lassabb lettem volna mint egy csiga, ha gyalog próbálkozom. Így könnyebb volt.

- Köszönöm, hogy elhoztál! Ezer hálám! De most rohanok, mert egy óra múlva kezdődik az ünnepség. Szia! - hagytam el a kocsit.

- Szia! - köszönt, majd elhajtott.

Lassan fordultam meg, mert rettegtem attól a gondolattól, hogy Ciara meglátta-e, hogy kivel jöttem. De hála a jó égnek,nem így lett.

- Na szia, de csinos vagy! Mint mindig! Merre voltál? És ki hozott? Nem tudtam kinézni, olyan gyorsan elment. - sajnálkozott.

'Nem baj, hogy nem tudtad...'

- Sziiiia - öleltem meg - te is nagyon csinos vagy! És öhm - köhintettem  - Egy ismerősömnél voltam, akinek a haverja hozott el. - fedő sztori PIPA!

- Szóval ismerkedünk, ismerkedünk? És Niall mit szól hozzá? - kérdezősködött tovább, miután felmentünk a szobámba.

- Valamit el kell mondanom. Nem vagyok együtt Niall-el.. Nem így akartam elmondani, hanem az elejéről, de most  - in medias res - belevágtunk a közepébe. - keresgéltem a ruháim között.

Meg is találtam az alkalmi ruhámat, amit kimondottan az ilyen alkalmakra veszek fel.

- Ez most komoly? Na mesélj csak! Mi is volt! Mindent pontról-pontra! Részletesen! - faggatott.

- Előbb átöltöznék, ha megengeded? Mert elég sok dolgot kell mesélnem!

- Rendben, de utána nem úszod meg a mesélést! Csipkedd magad! - csüccsent le az ágyamra.

Ilyenkor bezzeg gyors vagyok, mint a villám! Még saját magamon is meglepődtem, hogy hogyan is lehetek én ilyen gyors öltözésben? Leheletnyi smink felrakása után léptem ki a fürdőszobából, ahol tartózkodtam.

- Szóval, az úgy volt, hogy.... - vágtam bele.