XXVIII.

Chapter 28.

MUSIC!♥

- Szóval, az úgy volt, hogy.... - vágtam bele.  

A legeslegelején kezdtem. Jobban mondva, a 'Niall megcsalt' résznél, mert az tényleg ok nélkül történt.

- Ez komoly? Ti voltatok az álom pár, erre megcsal? De, hogy tehette ezt? - kérdezte, miközben sétáltunk a suli felé.

- Nem voltam otthon, mert titokban hazamentem. Nem akartam, hogy tudják. Pihenni akartam. - magyaráztam.

- Értem én, de akkor sem kellett volna ezt csinálnia. - mozgatta vízszintesen a fejét.

- Igaz, de mesélek még, ez még csak a kezdet. Először is, kérdezek. - folytattam.

- Nyugodtan. - mosolygott.

- Neked még mindig tetszik Harry?

Csöndben maradt. Kissé megijedtem, mert ha 'igen'-nel válaszol, akkor nem mondom el neki a dolgokat.

- Nem... öhm, van valakim. - mondta kissé megszeppenve.

- Hűha! És ki a szerencsés? - húzogattam a szemöldököm perverzen.

- Előbb te mesélsz, majd utána jövök én. Szóval Harry-nél tartottunk! - terelte a témát.

- Jó, oké! Szóval az van, hogy kicsit kavartam Harry-vel is. - hadartam el .

- Miközben Niall-el együtt voltál? - lepődött meg.

- Nem! Dehogy! Amikor már a szakítás közeli állapotban voltunk, ez rakta az i-re a pontot.

- Hmm.. értem! És, történt is valami köztetek? - fürkészte arcomat.

Ekkor érkeztünk meg a suliba, ahol inkább nem beszélnék ilyesmiről.

- Tudod mit, az évnyitó után megtudod! - kacsintottam.

- Ajj, ne már! - sajnálkozott - Na, jó, oké 1 feltétellel. Ha csak az igazat mondod! És nyugi, nem fogok haragudni rád, mert nincs okom rá! - egyezett bele.

Az osztálytermekben volt a gyülekező, majd ki kellett mennünk az udvarra. Belépve, egy csomó emlék feltárulkozott az agyamban. Végigpillantottam a falakon, mintha már több éve nem jártam volna ott, pedig csak 3 hónap volt. A padomnál Elena ült Caroline-nal.

'Most jön a feketeleves!' - sóhajtottam egy nagyot, mielőtt odasétáltam volna.

- Sziasztok! - köszöntem lassan.

- Szia Annabelle! - köszöntek vissza egyszerre.

- Mi újság veletek? - tettem le a táskámat.

- Semmi, bulit rendeztünk Carolne-nak, mert tegnap jött haza. - mesélt Elena.

Hangja ugyanolyan volt, mint amilyen még a 'Niall ügy' előtt volt.

- Értem… és jó volt? - érdeklődtem.

- Igen, nagyon - kezdett áradozni Carol - Kár, hogy nem tudtál részt venni rajta, mert dolgoztál. Majd legközelebb! - kacsintott.

Hirtelen mimikátlan lett az arcom. Én dolgozni? Ez komoly? Vagyis, nem az, hogy nem dolgoznék, de hát nem kerestem még nyári melót, szóval... mindegy is. Meglepett, hogy Elena és a többiek ezzel csapták be. Bár, megértem.

- Ja, igen.. a sok munka.. - improvizáltam, miközben Elena-ra pillantottam.

- Na, és mi jót dolgoztál? Mert azt Elena nem tudta megmondani. - mosolygott.

- Egyik ismerősöm beajánlott a lakásomhoz közel lévő pékségbe. - viszonoztam mosolyát.

- Nem is mondtad, hogy dolgoztál. - szólt közbe Ciara.

Már csak ez hiányzott.

- Öhmm, csak Elena-nak említettem, hogy lehet sikerül bejutni. Gyere, menjünk ki, mert mindjárt kezdődik, csajok, majd jöttök! - húztam magammal Ciara-t.

- Miért jöttünk ki hamarabb? Az incidensek miatt? - értetlenkedett Ciara.

- Azért IS, de.. mondok valamit. Nem dolgoztam a nyáron. - vallottam be neki.

- Hogy-hogy? Bent nem az volt, hogy... várjunk csak! Hazudtatok Caroline-nak? - esett le neki.

- Nem én! Hanem Elena. Mert nem hívtak meg a buliba. Csak... nem akartam, hogy teljesen tönkremenjen a kapcsolatom vele is. Érted? - magyarázkodtam.

- Hmm, értem. De ez azért gonoszság volt tőle. - tette hozzá.

- Az, de megérdemeltem, hiszen lefeküdtem Harry-vel, a tudta nélkül.. - motyogtam.

- Hogy mit csináltál? - kerekedtek ki szemei.

- Ja.. igen.. hoppá.. hangosan gondolkodom. Ezt akartam elmondani…Harry-vel vesztettem el a szüzességem.. - hajtottam le a fejem.

- És, ez olyan nagy baj? - kérdezte nagy meglepetésemre.

- Azt hittem, vagyis úgy éreztem igen. De ezek szerint akkor.. mégsem..

- Ha nem voltál már együtt Niall-el , akkor nem baj, ez természetes.. 17 leszel két hónap múlva.. - válaszolt, miközben én boldogan megszorongattam.

- Úúúgy örülök, hogy nem baj! Ez fontos volt számomra! - ujjongtam.

- Örülök, hogy örülsz Ana!

Mire befejeztük a trécselést Carol és Elena is kijött az épületből.  Megkezdődött, az évnyitó.

- De Caroline előtt ezt tartsuk titokban, rendben? - súgtam még oda Ciara-nak.

- Oké. - bólintott.

Az ünnepség többi részében nem szólaltunk meg, csak csendesen figyeltünk. Ez két okból volt, az egyik, hogy elől álltunk, ezért az osztályfőnök, ha egy pisszenést is meghallott már üvöltött, a másik pedig, hogy nem volt miről beszélnünk. Az igazgató elkezdte mondókáját és csak mondta és mondta. Hogy tud valaki ennyit beszélni? Egyáltalán, miről lehet ennyit beszélni? Mindegy. Végre vége lett.

- Gyerekek! Holnap reggel 8-kor megnyílik előttetek a 11. évfolyam kapuja. Mindenkinek sok sikert kívánok a tanévre. Most mehettek! - búcsúzott el az osztályfőnökünk 4 monoton osztályfőnöki óra után.

Gondolhatjátok, hogy nézhettünk ki. De szerintem tudjátok, hogy megy ez.

- Végre. - sóhajtottam egy nagyot, miközben kiléptünk az iskola kapuján - Mit terveztetek délutánra? - kérdeztem a lányoktól.

- Medencés bulit tartunk. Niall és Zayn ötlete. - válaszolta egyszerre Caroline és Elena.

- Áh, értem. Az jó! Érezzétek jól magatokat! - kacsintottam rájuk - Ciara, te nem akarsz átjönni hozzám? - fordultam Ciara-hoz.

- Hát, nem is tudom... lett volna programom, de az nem olyan fontos. Vagyis halasztható! Szóval, benne vagyok! - mosolygott.

- Lányok, nem jöttök át a bulira? Mindenki ott lesz, vagyis Liam nem biztos, de rajta kívül mindenki.  - húzódott szélesre a szája Carol-nak.

- Sajna, én nem tudok menni most, mert még helyzetjelentést kell adnom anyunak..bocsi! - biggyesztettem le a szám - Majd legközelebb!

- Kár! Na, mindegy, majd találkozunk holnap, sziasztok! - indult el sietve Elena, miközben húzta maga után Carol-t.

  - Na, mesélj csak Ciara! Nem úszod meg, ki is a csávód? - nyaggattam hazafelé menet.

- Hát, miután nem beszéltünk, a csapattal sem tartottam a kapcsolatot. Csak a hírekből tudtam, hogy mik történnek körülöttetek, de mondjuk a ti szakításotokat jól eltitkoltátok mindenki előtt. Ügyes! - nevetett fel - De, egyik nap arra lettem figyelmes, hogy Liam szakított Danielle-el. Gondolom, tudtad. Meg is lepődtem, mint ahogyan a ti esetetekben is. Pár napra rá, kaptam facebook-on egy üzenetet. Szerinted ki volt? - tette fel az elég egyértelmű kérdést.

- Liam? - lepődtem meg.

- Igen. Beszélgettünk, elég sokat. Több napon keresztül sőt, heteken át. Aztán elkezdtünk találkozgatni és most... - nem hagytam, hogy befejezze, mert rájöttem már a dologra.

- Együtt vagytok. - zártam le a mondatát mosolygósan.

- Igen. Olyan cuki! - áradozott.

- Elhiszem! Örülök nektek! - öleltem meg.

- Köszönjük!

Hazaérve megágyaztam Ciara-nak is és kezdhettük a filmezést. Persze a popcorn nem maradhatott el. 

- Szerinted van itthon pattogatott kukorica? - néztem az előszobában tv-ző Ciara-ra .

- Én tudjam? Te lakásod! - röhögött.

- Igaz! Na, megvan! - emeltem magasba a rágcsálnivalót, amikor megszólalt a telefonom - Ciara, megnéznéd? Addig berakom a mikroba. - kértem meg.

- Aha. - vette a kezébe a készüléket - Harry az. - húzogatta a szemöldökét.

- Mi van? Nyomd ki. - válaszoltam.

- Dehogy! Vedd fel! - állt fel, hogy odahozza nekem.

- Nem akarok vele beszélni. Nincs mit vele beszélnem. - magyaráztam feszülten.

- Adhatnál neki egy esélyt. - piszkált.

- Na, jó add ide! - vettem a mobilt, hogy benyomjam a zöld gombot.

- Szia Ana, mi újság? – hallottam meg Hazz rekedtes, mély hangját.

- Hali, semmi épp csajos estém van Ciara-val. Mit szeretnél? – tértem a témára.

- Csak annyit, hogy nem megyünk el négyesben bulizni? Liam helyzetjelentést adott, hogy otthon lesztek, szóval arra gondoltam kiruccanhatnánk. – magyarázott lelkesen.

- Harry, a számból vetted ki a szót! Nem! Holnap suli. Igaz még nem tanulunk, de akkor is menni kell, és amúgy sem kellene veled beszélnem..

- De, egy napot csak kihagyhatsz.. főleg az elsőt – próbált rábeszélni.

- Nem! Az a legfontosabb! – tiltakoztam.

- Jaj, Ana! Egy napba nem halsz bele! Használjuk ki, hogy még nem tanulunk! – hallottam a háttérből Ciara-t.

- Ciara, ne kezd te is! – pillantottam rá. – Tudod mit, Styles! Összeül a kupaktanácsunk, és visszahívlak, ha eldöntöttük, az úgy jó?

- Tökéletes, Szépségem!

- Ne hívj Szépségemnek! Na, szia. – tettem le a telefont.

Ciara mellé ültem.

- Nem tudsz neki ellenállni, mi? – húzta perverz mosolyra a szája sarkát.

- Ezek szerint. Argh, de ez így nem lesz jó! Nagyon nem. – sóhajtottam.

- Akkor menjünk vagy ne? – tette fel a legnagyobb kérdést.

- Ha te akarsz, akkor én is! – álltam fel a kanapéról.

- Akkor vágjunk bele! – ujjongott.