XXI.

Chapter 21.

....- Maradj itt! - nyitottam ki az ajtómat, hogy lemehessek....

- Ki az? - léptem közel az ajtóhoz.

- Én vagyok az , Belle! Engedj be, kérlek! - hallottam Niall hangját kintről.

'Basszus,basszus ,basszus...mi a fenét csináljak!?' - ijedtem meg.

- Nem tudlak..elfelejtettem merre van a kulcs..bocsi! - rossz hazugság, nagyon rossz.

- Ezt még a hülye sem hiszi el, Annabelle.. Komolyan, engedj be! - kérlelte határozottan.

- De tényleg nem tehetem, nem tudlak, ne haragudj! - próbáltam 'elűzni'.

- Tudom, hogy be tudsz. Engedj! - lett ideges.

- Nem fog! - szólalt meg hátam mögül egy hang - Ha nem akarja, akkor nem fog! - válaszolt nyugodtan.

- Te meg mi a fenét keresel bent! - kapta fel a még jobban a vizet Niall - Áh, már értem, szóval ezért nem akarod kinyitni. Ennyit erről, viszlát! - távolodott hangja.

- Niall ne! - siettem az ajtóhoz kinyitni, de addigra már elment - Miért csináltad ezt?!? Nem megmondtam, hogy ne gyere le? - szinte már majdnem nekimentem Harold-nak, annyira idegesnek éreztem magam.

- Megmondtam, hogy harcolni fogok érted, nemde? - húzta fel a szemöldökét.

- Az oké, de nem így gondoltam... - fújtattam.

- Én pedig igen! - erősködött.

- Menj el! - fordítottam neki hátat.

- Hogy mi van? - lépett közelebb hozzám.

- Menj el! - ismételtem meg szavam.

-  Höh' most meg elküldesz , az előbb azt akartad, hogy maradjak, Kisasszony álljunk meg egy szóra! Így nem jó a játék! - fordított meg.

- Az-az előbb volt és most pedig most van! Szóval menj el! - pillantottam félre.

- Mond a szemembe! - 'parancsolt'.

- MENJ EL! - néztem rá, mire' erőszakosan megcsókolt, majd elviharzott.

'Hülye,hülye,hülye,hülye......argh' Miért? Miért vagyok ennyire agyatlan?' - rogyottam le, amikor megéreztem a szúró fájdalmat a nyakamon.

Felálltam. A szobámban próbáltam  olyan ruhát keresni, ami eltakarja a nyakamon szabályosan 'világító' szépséget. Megbélyegeztek. Ez annak a jele. Miután találtam egy szürke ,hosszú ujjas  pulcsit és egy rövid nacit azonnal fel is kaptam magamra.

Miközben megigazítottam az ágyat megtaláltam az elhasznált óvszert. Egyik felemnek jó a másiknak rossz emléknek bizonyult a reggeli hancúrozásunk. A kuka mélyére dobtam.

'Nem akarom látni!!' - töröltem le egy könnycseppet ami épp lefolyóban volt az arcomon.

Letrappoltam a lépcsőn, és csináltam magamnak reggelit. Alig tudtam magamba tömni az ételt, amikor jött egy sms-m.

'Juj, Ciara-nak nem írtam SMS-t, franc!' - jutott eszembe, miközben közelebb húztam az asztalon lévő telefont.

Elena-tól jött.

'Hab a tortán!Hahahahah.....NO!' - nyitottam meg az üzenetet.

'Mi történt te lány? Hívj fel! xx' - állt az üzenetben.

Azonnal hívtam.

- Szia, csajszi mit csináltál?  - kérdezte azonnal.

- Szia, miért mi történt? - kérdeztem vissza.

- Csak annyi, hogy Niall tiszta ideg, és a szobájában kuksol. Nem tudunk bemenni hozzá. Tettél valamit? - faggatott.

- Én? Nem, nemrég keltem fel. Pont arra , hogy dörömböl a bejárati ajtómon. Persze, hogy leszóltam. - védtem meg magam.

- Nem lehetett egy sima leszólás, mert akkor nem lenne ilyen. - tette hozzá.

- Lehet rossz napja van ,és nagyon a szívére vette..Annyi a lényeg, hogy ne zaklassátok! Szerintem, nem lenne jó, ha folyamatosan zaklatnátok. - érveltem.

- Legyen igazad! - mondta bájosan.

- Na, le kell tennem, majd beszélünk! Szia! - köszöntem el sietősen.

- Szia! - tette le.

'Csak ne zargassák, csak te zargassák!!' - imádkoztam.

Pötyögtem Ciara-nak egy gyors SMS-t.

'Tudunk most találkozni?' Mert nekem most épp időm , mint a tenger' - írtam.

Válasz sokáig nem érkezett, így arra gondoltam elmegyek sétálni. Okos ötlet, de eleredt az eső.

' Legjobb nap, mindegy!' -  csuktam be magam mögött az ajtót.

Hideg nem volt, csak az esőcseppek voltak hűvösek. Olyan borongós volt az időjárás , mint az én hangulatom. Nem így képzeltem a mai napomat, mondhatom, de ez így alakult. Elsétáltam lassan a parkig, persze esernyőt nem vittem. Szóval teljesen eláztam, de nem érdekelt. Akkor az nem számított. Leültem a legközelebbi padra és csak nézelődtem. Egyedül éreztem magam, teljesen.  Azért, mert Elena nem tudott a dolgokról pedig ő a legjobb barátnőm, valójában pedig Niall sem tud semmit csak sejt, ami rossz. Nagyon rossz. Egy darabig ott ültem és csak üveges tekintettel bámultam a világot. A messzeségből egy ismerős arcot véltem felfedezni. A kocsijából hirtelen kiszállt és gyorsan közeledett felém.

- Annabelle, te hogy-hogy itt ülsz a zuhogó esőben? - kérdezte kedvesen.

- Mert megérdemlem. - válaszoltam komoran.

- Ne butáskodj, senki nem érdemel meg ilyesmit.. - ült le mellém , miközben betakart a kabátjával.

- De én igen, Louis! - fordultam felé - Én megérdemlem, mert kiszúrtam mindenkivel. - kezdett könnyesedni a szemem.

-  Gyere szállj be, elviszlek hozzánk és mesélhetsz! - mosolygott és segített felállni.

Út közben elmeséltem neki mindent. Úgy éreztem benne megbízhatok, olyan volt mintha a bátyámnak mondanám el a dolgokat.

- Szóval, ez a nagy helyzet, hidd el én nem mondom el senkinek! Megvédelek ha kell! - ajánlotta fel aranyosan miközben leültünk az étkezőasztalhoz.

- Köszönöm Lou! Cuki vagy! - mosolyogtam, mire megszorította a kezem amolyan  'Rám mindig számíthatsz' szorítással.

- Tudod mit, hogy jobb kedved legyen, mutogatok képeket, épp abban a fiókban kezdtünk rendet rakni Eleanor-ral. - húzódott mosolyra a szája , amikor letett egy adag képcsomagot.

- De ari vagy ezen a képen! - szúrtam ki egyből egyet.

Ahogy nézegettük együtt a képeket, találtam egyet, ami nagyon ismerős volt. Mintha láttam volna már azt a képet valahol.

- Ezek kik? Tudom, az ott anyukád, de ők kik? - mutogattam sorban az embereket.

- Ők a rokonaim, anyunak a testvérei. Ez még egy nagyon régi családi fotó. Őt  - magyarázta , közben' rámutatott egy nőre - már nagyon sok éve nem láttuk. Még kicsi voltam , amikor úgymond eltűnt.

Nekem nagyon ismerős az a személy. Az a nő olyan mint.... mint .. anya?!?!

- És azt sem tudjátok, hogy hova költözött, vagy ilyesmi? - kérdeztem kíváncsian.

- Egyszer hallottunk egy olyat, mintha Wales-ben látták volna.. - agyalt.

- Cardiff-ban?

- Honnan tudtad? - nézett nagy szemekkel rám.

- Csak ráhibáztam! - vakargattam a fejem - Figyelj , mutatok egy képet! - vettem elő a telefonom.

Megmutattam az édesanyámról egy mostani képet, hátha felismeri.

- Ő..igen ő a nagynéném , 100% , hogy ő az.. de honnan van neked képed róla? Csak nem, az... - nem hagytam, hogy befejezze.

- De, ő az anyukám. Louis mi unokatestvérek vagyunk! - jöttem rá.

- Te ezt tudtad? - döbbent le.

- Nem , csak a képnézegetésen ismertem fel anyut.. - vallottam be.

- Úristen, úristen! Ez annyira jó! - ölelt át - Itt él az unokahúgom és én nem is tudok róla, jesszus! - puszilta meg az arcom.

- Te vagy az én unokabátyóm ! Annyira jó ezt kimondani! - örültem - Sokkal jobb lett a kedvem, de sajna haza kell mennem. - biggyesztettem le ajkaim.

- Örülök, hogy örülsz és sajnálom, hogy már mész! Majd itt aludhatsz , amikor csak kedved tartja, jó? - ajánlotta fel.

- Juj, imádlak! Tényleg, mikor lesz próbátok? - hirtelen eszembe jutott a próba és a csapat.

- Holnap. Eljössz?

- Talán.. - húzogattam kicsit a szám.

- Megértem ha nem, de szerintem agyalj az érzelmeiden és holnap nézz szembe a két fiúval, okés? - borzolta össze a hajam.

- Okés.. és naa ne borzold a hajam.. - nevettem - Na megyek, szia! - pusziltam arcon.

- Szia, Ana, és tudod, gyere máskor is! - kacsintott.

Hazafelé úton egyből anyut tárcsáztam, aki szinte azonnal felvette.

- Szia Édesem! Mi újság? - kérdezte boldogan.

- Szia Anya! Képzeld találtam egy eltitkolt unokatesót! - válaszoltam felpörögve.

- Ezt hogy érted?

- Louis Tomlinson-nak, a híres One Direction tagnak tudod.. - kezdtem.

- Igen tudom melyik az.

- Na, annak az anyukája a tesód! Miért nem mondtad? Egyáltalán, miért nem beszéltél a családodról és miért nem tartottad velük a kapcsolatot? - kérdezősködtem.

- Johanna-nak van egy fia? Aki ráadásul híres is. De rég nem beszéltem vele. - érzékenyült el.

- Anya, anya.. nem csak egy fia van, hanem 2 és 5 lánya. - magyaráztam.

- Istenem, miért nem tartottam velük a kapcsolatot..

- Ezt kérdezem én is... - tettem hozzá.

- Tudod Kincsem, majd ha hazajössz, akkor ezt részletesen átbeszéljük, addig is tartsd velük a kapcsolatot, rendben?

- Persze, úgy lesz..

- Le kell tennem Drágám, majd még beszélünk! Szia, puszillak!

- Én is puszillak, szeretlek , szia!- tettük le egyszerre a telefont.

Annyira nem figyeltem, mivel raktam el épp a táskámba a telefont, hogy nekimentem egy srácnak, aki épp egy bárból jött ki.

- Ne haragudj, mostanában mindig neki megyek valakinek.... - állt el a szavam.

XX.

Chapter 20. (16+)

....'Próba-szerencse' - nyitottam ki a bort.

Tudom, tudom egy lány ne legyen részeg! De most na... kihozta a helyzet.. Megittam majdnem fél üveg bort, és nem kellett pisilnem, csoda!! De , nem is ez a lényeg. Hanem, hogy nem tudtam felmenni a lépcsőn, mert nekem az a kis bor is elég volt ahhoz, hogy kettőt lássak mindenből. Jesszus!

Megpróbáltam mászni , de lecsúsztam így csak nagy robajt csaptam.

- Annabelle?!?! - jött rohanva a lépcsőhöz Harry.

- Ih-i-igen? - dadogtam.

Belőle is kettőt láttam, de annak örültem, mert legalább kétszeresen láttam azt a felsőtestet..Hmmm.

- Te részeg vagy? - jött le hozzám, hogy felsegítsen.

- De édes vagy, Drágám! - fogtam a fejem szédülten - Lehe-e-t, hogy ittam egy kicsikét.. - mutogattam.

- Te nem kicsikét ittál.. - nevetett fel.

- Neked is kéne..olyan feszült vagy! - törölgettem a szemem.

- Hagytál egyáltalán? - pillantott az asztalra.

- Nem tudom , Édesem. Nézd meg. - huppantam megint a földre.

- Annabelle, jól vagy? - nézett vissza rám ijedten.

- Persze, persze. Igyál! - hessegettem.

Felvette az üveget majd elindult a lépcső felé.

- Hékáska! Te az hova viszed?

- Fel! Utána iszom belőle, megígérem. Gyere! - nyújtotta kezét felém.

- De tényleg igyál!

Felértünk, majd 'ledobott' az ágyra.

- Ugye , tudod , hogy szeretlek? - pillantottam nagy szemekkel az előttem álló Harry-re.

Csak mosolygott, és meghúzta az üveget.

- De komolyan mondtam! - néztem, ahogyan kiürül az üveg.

- Tudom, Szerelmem, tudom! - magasodott felém.

Már az ő szeme is csillogott az alkoholtól.

- Most mit csinálunk? - kuncogtam.

- Amit mindenki szeret! - csókolgatta a nyakam.

- Ezt mindenki szereti?Hmm, megértem miért.. - hunytam le a szemem.

Hirtelen kissé csípő fájdalmat kezdtem érezni, de élveztem. Harry újra elővette a hevesebb énét, de most úgy, hogy alkohol is volt benne.

***

Reggel komás fejjel ébredtem. Oldalra fordultam, ahol megláttam Harry-t. Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy áthívtam magamhoz. Túl sokat ittam. Csaknem a háromnegyedét az üveg bornak, míg' Harry csak azt a kicsit, amit hagytam.

- Jesszusom! - ordítottam el magam.

- Úristen mi van? - ijedt fel a zajongásomra.

- Te itt? - nézegettem elrettenve - Mi történt? És miért fáj a fejem? De nagyon! - fogtam a fejem.

- Te hívtál ide! És kicsit sokat ittál.. - nevetett.

- Én inni? Nem,nem,nem,nem.. az nem lehet.. - ráztam meg a fejem.

- Pedig de... - húzott közelebb magához - És olyan aranyosan mondtad nekem, hogy Drágám meg Édesem.. És azt mondtad szeretsz! - mesélt nekem.

- Ez most komoly? - nevettem - Ne haragudj, tényleg! Csak, olyan hihetetlen.

- Részegen a legjózanabb az ember..tartja a mondás.. - kacsintott rám, majd felállt.

- Auuu... - éreztem fájdalmat a nyakamon - Mi a fene? - néztem meg a kék foltot a nyakamon - Mit tettél velem , Styles? - fordultam felé.

- Én ugyan semmit. - röhögött.

- Akkor ez mi? - mutattam meg neki a 'sebet'.

- Az? - hajolt közel hozzá, hogy gyengéden megpuszilhassa - A tegnap emlékére készült.

- Pontosan milyen emlékre? - kérdeztem tovább - Ugye, nem feküdtem le veled? - rettentem el.

- Ez ekkora gond lenne? - szomorkodott megjátszva - Amúgy nem, nem feküdtél le velem, de csak azért mert én nem akartam.

- Te nem akartad? - kerekedtek ki a szemeim - Egyébként nem lett volna gond.. - tettem hozzá alig hallhatóan.

- Mit mondtál? - húzott karjaiba - Így jobban hallom!

- Nem lett volna gond.. - mondtam hangosabban.

- Micsoda nem lett volna gond? - kérdezte tovább direkt.

- Harry.. - durciztam - Inkább, azt mond miért nem akartad! - váltottam volna témát.

- Előbb had halljam, mi nem lett volna gond.. - puszilgatta a nyakam.

- Ha lefekszem veled.. - vallottam be.

- Szóval szeretnéd? - húzogatta a szemöldökét:

- Képzeld igen! Most boldog vagy? - válaszoltam határozottan.

- Talán! -  húzódott huncut mosolyra szája - Egyébként azért nem akartam, mert te teljesen részeg voltál, és nem akartalak kihasználni. - mondta el az igazságot.

Ez jogos! Piros pont!

- De aranyos vagy! - pusziltam meg az arcát.

- Na, már ezért megérte! - mosolygott, majd szájon csókolt.

- Te tényleg szeretsz még engem? - váltottam komoly témára.

- Igen Annabelle. Szeretlek!

- Én is téged Harold! Én is téged!

- Komolyan mondod? - pillantott rám hitetlenkedve.

- Igen! - amikor ezt kimondtam, egy hosszú csókot kaptam.

- Akkor , miért nem leszel az én barátnőm?

Ebben is igaza van, és jogos a kérdése!

- Mert.... - húzódtam el tőle - Nem tudom... - mentem a szekrényemhez ruhát keresni.

- Ana, nincs olyan hogy nem tudod.. - jött a hátam mögé - És ne a ruhákkal foglalkozz most, hanem velem. Velünk!

- Tudom,tudom.. de Niall sem közömbös számomra. Amióta csak ismerem Elena-t , azóta álmodozom, hogy megismerhessem Niall-t. Érted? Mindig is álommesékben éltem , amiben Niall volt a másik felem. Erre a valóságban meg kiderül, hogy lehet mégsem?! - magyaráztam idegesen.

- Nem akartam, hogy felkapd a vizet ,Kincsem! Sajnálom! Csak, olyan rossz , hogy nem lehetsz az enyém. - ölelt át szorosan.

- Semmi baj! Te ne haragudj rám, hogy ilyen hülye vagyok! - fordultam felé.

Mivel közel voltam hozzá, melleim mellkasához értek, így férfiassága kissé meg volt feszülve. Én csak nevetni tudtam.

- Hoppá! Ő is szeret! - pillantott le.

- Hülye! - csókoltam meg.

Ezt a csókot követte egy másik, majd egy azutáni így az ágyon kötöttünk ki. Már nem tudom hányszor játszottuk el ezt. De most valami más volt. Már nem féltem, hanem akartam. Akartam, hogy az övé legyek!

- Harry! - nyögtem, amikor nyakamat csókolgatta.

- Akarod? - állt meg egy pillanatra.

- Igen! - válaszoltam határozottsággal.

Tovább folytatta. Érzékien megszabadított a fehér neműmtől , majd ő is magát, így anyaszült meztelenül folytattuk azt, amit elkezdtünk.

Először fájt, amit éreztem, és ezt Harry is észrevette.

- Gondolj arra, hogy milyen jó, hogy együtt vagyunk! - csókolt meg és folytatta. 

Erre tudtam a legkevésbé gondolni, mert megint előjött a bűntudat . De, már késő volt. Nem foglalkozhattam ezzel, mert élveztem , amit Styles csinált velem. És már nem voltam szűz.

- Rendben! - mosolyogtam egy csók közben.

- Jobb? - kérdezte, miközben gyorsított tempóján.

Izzadság cseppek jelentek meg arcán, de ő is élvezte a dolgot, főleg amikor a hajába túrtam.

- Igen sokkal! - nyugtattam meg.

Helyet cseréltünk, most én kerültem felülre, mivel eddig alul voltam. Kis ideig így voltunk, majd újra alá kerültem. Éreztem közöttünk a harmóniát.

- Harry én mindjárt... - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom, azonnal közbe szólt.

- Én is.. - és meg is történt, aminek kellett.

Soha nem tudtam, ez milyen érzés lehet, de a szerelmeddel ez egy feledhetetlen érzelmileg csodálatos érzés. Fáradtan , de büszkén feküdt mellém. Levegővétele gyors volt, mégis nyugodt és boldog.

- Szeretlek! - pusziltam meg az arcát, majd megfogtam a kezét.

- Akkor mi most? - pillantott elsötétedett zöld szemeivel az enyéimbe.

- Nem tudom.. - feleltem egyhangúan.

- Mi az, hogy nem tudod? Ezt még mindig nem értem! - ült fel.

- Harry ne haragudj! - ültem fel mellé én is.

- Ne haragudjak? Most feküdtél le velem! Ráadásul úgy, hogy neked van 'pasid' - mutogatott macskakörmöket a levegőben feszülten.

- Sajnálom, oké! - vettem fel én is a hangerőmet - Az én hibám, nem is kellett volna ide hívnom téged.

- Ezt most vegyem úgy, hogy nem is akartad ezt? Annabelle ne hazudtold  meg magad! Lásd be! Ez így történt. - vette fel a földre dobott boxert.

- Én... áhh, mindegy is. Nem fogom felbőszíteni magam  miattad.. - idegeskedtem, miközben én is magamra kaptam a fehér neműmet.

- Akkor ha már nem kellek én megyek.. - indult el az ajtó felé Harry.

- Várj! Nem erről van szó! - húztam vissza.

- Akkor , mit szeretnél mit csináljak, mert tétlenül nem fogok ülni. Ágytárs sem leszek! Vagy a barátnőm leszel, vagy vége. - fogta meg a kilincset.

Fájt, de be kell vallanom, neki mindig igaza van. Hirtelen, mind a ketten kopogásra lettünk figyelmesek. Valaki jöhetett. Jaj ne! Ha meglát Harry-vel bárki is legyen az, nekünk végünk.

- Maradj itt! - nyitottam ki az ajtómat,hogy lemehessek.