Chapter 16.
....' Viszlát kicsi
kori otthonom, térhetek vissza a saját lakásomba' -
hullott le egy könnycsepp az arcomról.....
Elővettem egy kedves
rózsaszín egybe ruhát
, kisminkeltem magam,
és kontyba felkötött hajjal , indulásra készen lépkedtem lefelé a lépcsőfokokon.
Édesanyám és édesapám
még marasztalt volna, de elfogadták, hogy most kell mennem, ellentétben
Emma-val.
- Annabelle, nem
akarom , hogy elmenj.. - borult szorosan a nyakamba sírva.
Még én is
megkönnyeztem.
- De mennem kell
drágám, majd jöhetsz hozzám, és én is jövök még.. - próbáltam magamra erőltetni
egy mosolyt, és szorosan magamhoz öleltem.
Elengedtem,
végigpusziltam és öleltem szüleim, majd a már kint váró taxiba ültem, és amíg
el nem tűnt a házunk, integettem nekik.
Hamar kiértünk a
vonatállomásra, és a vonatom nemsokára meg is érkezett. Kicsit később indult,
de így nyugodtan megvettem a jegyet, és felültem rá. Egy üres fülke most pont
megfelelő volt nekem. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót ezzel már előre
kizártam a vonat zakatoló hangját. Egyszer csak egy fiatalabb srácot véltem
felfedezni, amint benyit a fülkébe. Láttam nála a tipikus kalauz táskát, és már
rutinosan adtam át a jegyet aláírásra, régen sokat vonatoztam, amíg nem
költöztem Londonba, mert már azelőtt is ott tanultam, csak nem voltam elég
nagy, hogy egyedül éljek ott. A kalauz rám mosolygott, én is próbáltam
visszamosolyogni többé-kevésbé sikeresen, majd visszaadta a jegyet és eltűnt,
én pedig folytattam a zenehallgatást.
Elindult a vonat, én
pedig csak kifelé bámultam belőle, a gondolataimba merülve.
' Mi vár rám
Londonban?' - sóhajtottam egy nagyot.
Mivel a vonat
késlekedett, elég sokat, ezért vagy 4 és fél óra alatt értem a szeretett
városomba.
' Üdvözöllek London,
újra itt' - szívtam be a tipikus londoni levegőt.
Láttam, hogy egy-egy
esőcsepp landol az aszfalton, így tudtam, hogy eső lesz, de itt ez a
megszokott, így kinyitottam az esernyőm.
Rögtön fogtam magamnak
egy taxit, és bediktáltam a címet.
Hamar hazavitt,
kivettem a csomagjaimat, majd az ajtó előtt megkerestem a kulcsot. Behelyeztem
a zárba, elfordítottam, és lassan benyitottam.
- Megjöttem.. - néztem
végig.
Minden ugyanúgy volt,
ahogyan hagytam 2 hónapja. A szobámba cipeltem a táskáim, majd leszaladtam , és
elordítottam magam.
- Itthon vagyok,
hiányoztál otthonom.. - csuklottam a kőre.
Ekkor meghallottam a
szobámban a telefonom csörgését. Sietve visszaszaladtam, és amikor megláttam,
hogy Elena az, azonnal felvettem.
- Elena... sziiiia...
- üdvözöltem boldogan.
- Szia, hát te miért
vagy ilyen boldog..? - kérdezett, de nem értettem, hogy miért ilyen letört a
hangja.
- Te meg miért vagy
ilyen letört? - kezdtem aggódni.
- Én csak.... hiányzol
Annabelle, nagyon is... - vallotta be.
- Menj a lakásomhoz,
és ott találsz egy ajándékot jó? - próbáltam elcsalni hozzám, úgy, hogy nem
tudja, hogy itthon vagyok, mert akkor biztos vagyok benne, hogy Niall is jönne.
- Milyen meglepetés? -
kérdezett vissza kíváncsian.
- Majd meglátod, na
menj... szia.. - köszöntem.
- Jó, oké máris..
sziia.. - köszönt el ő is és leraktuk a telefont.
A mobilt az asztalomra
tettem, a cuccaimat pedig kiszedegettem a táskából és hozzáláttam az
elpakolásukhoz. Mire végeztem csöngettek. Kettesével lépkedtem lefelé a
lépcsőfokokon, majdnem el is estem, de végül esésmentesen nyitottam ajtót. Az
ajtóban Elena állt ledöbbenve.
- Sziiiiia, itt a
meglepetésed. - mutattam magamra, mert úgy néztem ki mint egy barbie baba.
- Annabelle... juuuj
de hiányoztál, ez a legjobb meglepetés... - ölelt
szorosan magához - Hol voltál
2 hónapon keresztül? - jött be az ajtón.
- Wales-ben,
hazamentem mert már elég régen voltam ott, és mivel szüneteltetjük a
kapcsolatunkat is... ezért jó volt ott lenni, olyan nagy már Emma, sokat
fényképezkedtünk majd, mutatok képeket, oké? - nevettem.
- Rendben... - nézett rajtam végig, amikor
visszamentem hozzá, mert épp egy kis frissítőért mentem a konyhába - Ana, te mennyit változtál 2 hónap
alatt, gyönyörű vagy... - mosolygott.
- Én? Dehogy
változtam... de azért köszönöm, hogy így gondolod.. - ültem le mellé a kanapéra.
- És.... beszéltél
Niall-el azóta? - kérdezte meg lassan, majd beleivott az üdítőbe.
- Miután elutaztam ,
aznap hívott, és azóta semmit nem tudok róla, csak annyit, amit elmondtatok.. -
avattam be.
- Te ilyen gyorsan
túltetted magad azon, hogy megcsalt? - kerekedtek ki a szemei, mire én
félrenyeltem az én üdítőmet, és fulladozva kezdtem köhögni.
- Öhm, én csak amikor
mondtátok, kaptam sírógörcsöt, de ha nem lett volna ott a húgom, akkor biztos,
még a mai napig siránkoznék, de rájöttem, hogy erősnek kell lennem... -
válaszoltam higgadtan.
- Néha nem kell
erősnek lenni.. - tette hozzá halkulva.
- Ez egy olyan
szituáció , ahol kell... - erősködtem.
- Akkor, most.....
szakítotok tényleg? - tért a lényegre.
- Nem tudom...én mivel
kissé makacs és visszaadó természet vagyok, ezért arra gondoltam nekem is meg
kellene csalnom őt, de én .....én nem tudnám megtenni, és amúgy is félek
attól... - húztam magamhoz az egyik párnát.
- Megértem, én is...
de én azt mondom..tudom a bátyám, de ahogy érzed.. ha megcsalod és nem lesz
bűntudatod, akkor csináld.. - helyezte fejét a vállamra.
- Örülök, hogy a
barátnőm vagy... - mosolyogtam
rá - Tényleg, Zayn-t hol
hagytad?
- Próbán
vannak...Tudod min lepődtem meg? - nézett rám.
- Na min..?
- Niall mindig
bűntudatos volt, és most fura módon nem látom rajta, hogy kerülgetné őt a
bűntudat... mondjuk amikor beszéltünk vele erről, akkor ő tagadta, amikor én
,ÉN - hangsúlyozta ki - kergettem el a lakásból, azt a szőke
libát...szóval, nem értem... - fújta ki a levegőt.
- Talán, vissza akart
csapni, amiért Harry-vel smaciztam, persze nem én akartam, hanem letámadott.. -
emlékeztem vissza.
- De azzal, hogy
lefekszik egy másik lánnyal? - húzta fel a szemöldökét.
- Talán már nem bírta,
hogy nem lehet valakivel ÚGY , és ezért... - nevettem el magam, mire ő is
elkezdett nevetni.
- Te perverz... Amúgy
hogyan csókol Harry? És miattad szakított Ciara-val? Azóta nem hallottam felőle
semmit.. - gondolkodott el.
- Elena... - 'szóltam rá' - Harry fantasztikusan csókol, én
megdermedtem, nem bírtam mozgatni a végtagjaimat, hogy eltoljam magamtól..de
amúgy írt nekem üzit, hogy csak rajtam áll mi lesz... És ja... miattam
szakítottak, azt hiszem.. - vakartam meg a fejem.
- Juj... az úgy
komoly... - tett úgy mint ahogyan én.
- Látom most már jobb
kedved van.. - öleltem magamhoz.
- Hát persze, tudom,
hogy itt van a nővérkém.. - viszonozta ölelésem.
- Nem megyünk el
sétálni? - ötleteztem hirtelen.
- De elmehetünk...,
Ana kérdezhetek még valamit? - kérdezte félénken, miközben felálltunk.
- Persze..
- Niall-el mikor
beszélitek meg ezt az egészet? - tette fel kérdését.
- Nem tudom, majd
amikor ő akarja, nekem bármikor jó.. - húztam fel a vállam.
Sokat sétálgattunk és
humorizáltunk , majd dél körül betértünk a Nando's-ba.
- Imádok ide jönni.. -
nevettem fel és kinyitottam az ajtót.
- Ja én is.. -
nevetett.
Ahogy beértünk, egy
személyen megállt a szemem. Egy hátsó asztalnál Niall ült, Zayn-nel. Megfagyott
bennem a vér, és csak az jutott eszembe, hogy más lánnyal volt az ágyban.
- Elena , hova üljünk?
- halkítottam hangomon.
- Mi történt, hé ott
van Zayn....és Niall.. - vette észre ő is.
- Na hova
helyezkedjünk el? - kérdeztem még egyszer.
- Odamenjünk hozzájuk?
- pillantott rám.
- Ha oda is megyünk,
csak azért mert ott van Zayn, és ő a pasid.. - ezzel egyeztem bele.
Odasétáltunk hozzájuk.
- Sziasztok.. -
köszönt először Elena.
- Helló.. - köszöntem
én is amikor Zayn észrevett.
- Sziasztok lányok,
Annabelle, de régen láttalak, sokat barnultál, és csini vagy.. - kacsintott rám
aranyosan Zayn.
- Köszönöm.. -
pirultam el.
Niall meg szólalni sem
mert, csak engem bámult.
- Éhesek vagytok? Mi
már befejeztük, de vehetünk nektek valamit.. - ajánlotta fel Zaynee.
- Én éhen halok, és te
Ana?
- Én is eléggé.. -
válaszoltam halkan.
Úgy tudtunk leülni,
mivel a fiúk egymással szemben ültek, hogy én Niall , Elena pedig Zayn mellé
ült.
- Akkor mit kértek? -
pillantott egyszer rám, utána pedig Elena-ra Zayn.
- Én egy salátát
kérek.. - feleltem.
- Én pedig egy
szendvicset.. - puszilta meg arcát Elena.
- Oké, akkor máris
hozom.. - állt fel, de Elena megállította.
- Tudod mit, megyek
veled.. - állt fel ő is.
' Ne hagyj itt..' -
kérleltem szemeimmel, de ő mégis elment.
- Annabelle... -
kezdte Niall.
- Nem kell
magyarázkodnod, tudok mindent.. - válaszoltam határozott hangnemben.
- De ...én nem akartam
azt tenni.. - helyezte fejét az asztalra.
- Mégis megtetted.. -
helyesbítettem.
- Mert nagyon rám
mászott, és én pedig sokat ittam... - magyarázkodott.
- Mégis megtetted... - ismételtem - Niall, te irányítottad, hogy mennyit
igyál, TE kontrolláltál, hogyha annyira nem akartad volna, azt a csajt, nem
lett volna semmi, csak leállítod...
- Ez igaz.. - adott nekem igazat csöndesen - Hibáztam, de.... kérlek bocsáss meg,
ha nem, nem tudom mi lesz velem, mert szeretlek.. - fordult felém és már
közeledett ajkai az enyéim fel, amikor elfordítottam a fejem.
- Nem tudom.. -
válaszoltam, amikor visszatértek Elena-ék.
- Meghoztuk az
ennivalót.. - ültek le.
- Köszönöm,
kifizetem.. - vettem volna elő a pénztárcám, amikor Niall közbeszólt.
- Hagyd, tessék Zayn,
itt van Ana része.. - adta át a saláta árát.
- Köszönöm Niall.. -
köszöntem meg halkan.
Hamar elfogyasztottam
az ételt, mert nagyon éhes voltam.
- Kiszaladok a wc-re
mindjárt jövök.. - álltam fel ,miután végeztem.
- Oké.. - mondták
egyszerre .
Nem tudtam ellenállni,
így viszonoztam. Egy szenvedélyes csókot követte a másik. És végül egy elég
heves csókpárbajba kerültünk. Hirtelen magamhoz tértem, és eltoltam magamtól.
- Azt hiszed ettől még
megbocsájtok? - pillantottam gyönyörű szemeibe.
- Nem, nem hiszem azt,
de ezt meg kellett tennem.. - csókolt meg újra, majd elengedett, és hagyta,
hogy bemenjek a wc-re.
Még jó, hogy nem akart
ki és be menni senki akkor a wc-re. Megigazítottam a sminkemet, és visszamentem
a többiekhez, ekkor már Niall is ott ült, ahol hagytam, még mielőtt utánam jött
volna.
- Indulhatunk ... -
jelentettem ki miután visszatértem.