Chapter 24.
....- Csak mert ,
akkor velem sem fogod tartani a kapcsolatot? - érezni lehetett a rémületet a
hangján.
- Louis! Hogy kérdezhetsz
ilyet? Veled persze, hogy tartani fogom a kapcsolatot, hiszen te az
unokatestvérem vagy! - nyugtattam meg.
- Ahh', most
megnyugtattál. - sóhajtott.
- Amúgy, honnan tudod
ezt?
- Szerinted Harry kit
hívott fel először, miután beszélt veled? - kérdezett vissza ezzel a költői
kérdéssel.
- Ne mond, hogy még
este téged hívott! - lepődtem
meg - És hogyan mesélte el? -
faggattam tovább.
- Elmondta, hogy
felhívtad este azért, hogy szólj neki Niall miatt. És , hogy azt mondtad neki,
hogy elhagyod a csapatot. Ezért is hívtalak fel, csak én nem akartalak este,
mert tudtam, hogy pihenésre volt szükséged. - mesélte.
- Öhm, értem. Te mit
gondolsz erről? Kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Szerintem, jól
döntöttél. A lányokkal is meg akarod szüntetni a kapcsolatot?
- Velük ha akarnám ,
sem tudnám, mert egy osztályba járunk. És ez az utolsóelőtti évünk, össze
kellene tartanunk, de lehet nem olyan lesz a csapat , mint volt. - elmélkedtem.
- Miért gondolod ezt?
- Mert például Elena
Niall testvére, inkább a tesója pártját fogja, mint az enyémet, de ez
természetes. Caroline az egészről nem tud semmit, de mivel Zayn tesója ezért
hamarabb találkozik Elena-val ,mint velem, és az ő verzióját fogja hallgatni,
ami lehet ellenem lesz. Ciara pedig szintén nem tud semmit, de ha elmondanám
neki, akkor újra harag lenne, hiszen ő Harry párti én pedig pont vele feküdtem
le. Tudod követni? - nevettem fel.
- Persze, persze!
Értem én, de ne mindig a negatív dolgokra gondolj! Lehet, hogy Elena megért
téged, és Caroline is. Ciara meg lehet talált már egy másik pasit. Nem
tudhatod! - biztatott.
- Jó lenne, ha ilyen
egyszerű volna, de már kiismertem őket, hisz' a barátnőim.
- Akkor is! Légy
optimista és akkor minden jó lesz! De most le kell tennem, majd beszélünk,
Belle!
- Köszönöm a biztató
szavakat, és okés! Vigyázz magadra!
- Te is, szia!
- Szia! - ezzel le is
tettük a telefont.
Hirtelen, azt sem
tudtam, hogy hol kezdjem a takarítást. A naptárra pillantottam, ami a szobám
falát díszítette.
'Már csak 2 nap van a
suliig, ble...' -
undorodtam el a gondolatra.
Mivel a ritmusos
takarítást szeretem , ezért fülhallgatóval zenét hallgattam, és úgy rohangáltam
az egész lakásban. A szennyest a mosógépbe raktam, a piszkos edényeket
elmosogattam, kivittem a szemetet, felsöpörtem a padlót és feltöröltem.
Sokáig bámultam a
hűtőt, a végén már attól féltem, hogy leolvasztom, de hála az égnek nem.
'Csinálok rántott
csirkét, egy kis zöldséges körettel...hmm nyami!' - vettem ki a fagyasztóból a
csirkét és a borsós-répás 'keveréket'.
- Na lássunk hozzá! -
vettem elő három tányért és egy tálcát.
Szerintem nem kell
részleteznem, hogyan zajlott a panírozás, hiszen mindenki láthatta már, hogy
miként panírozzuk a húst. Az előmelegített olajban, már süthettem
is. A zöldséget hamar megpároltam, ügyelve arra, hogy ne legyen túl mállós.
- Kész!Végre! -
töröltem meg a homlokom.
Egy adagot szedtem
magamnak, a többit pedig megvártam amíg kihűlt, és a hűtőbe tettem . Jó lesz
még több napra!
Az étel hamar
elfogyott, majd miután eltakarítottam magam után a szobámba vettem az irányt.
'Még nem is vettem
semmilyen írószert a sulihoz, basszus...teljesen kiment a fejemből' - kaptam észbe - 'Remélem, holnap még nyitva
lesznek!' - agyaltam.
Megfürödtem, mert már
nagyon húzott az ágy és koszosnak is éreztem magam a házpucolás miatt.
A zuhany nagyon jól
esett. Megnyugtató volt, mintha semmi nem történt volna. Szabályosan
leállította az időt.
'Bár ,minden a régi
lehetne!' -
tekertem magam köré egy törölközőt, mielőtt kiléptem volna a fürdőből.
Alvó alkalmatosság
keresésébe kezdtem, mivel a másikat kimostam.
Ekkor megcsörrent a telefonom, az éjjeliszekrényen. Niall neve
villogott rajta. A szívem kihagyott, a légzésem elállt. Nem tudtam megmozdulni
a döbbenettől. Miért keres? Hiszen' dühös rám! Azonnal a készülékért nyúltam,
és benyomtam a zöld gombot. Kezem remegett.
- Annabelle! - nem tudtam felismerni a
hangot, talán az idegességtől, a nevem kimondása után a személy elhallgatott,
majd kis idő múlva újra megszólalt -
Miért teszed ezt? - mostanra már megismertem azt, a kék szemű szőkeség volt a
gazdája.
Nem értettem kérdését,
miért kérdez ilyet?
- Mit teszek? - hangom
kimért volt.
- Miért ....miért
bántasz mindenkit? - szavai fájtak, de igaza volt.
Miért csinálom ezt?
Mindent magam miatt. Egy önző ember lettem én is , mint a legtöbb.
- Én nem bántok
senkit. - adtam a választ , hangom erősnek hallatszott, mégis megremegett.
- De, Annabelle,
bántasz minket. Bántasz engem! - emelte
fel a hangját - Mond, mit
ártottam én neked? Jó, ez hülye kérdés, ne válaszolj, mert tudom. DE! Mit
ártott neked Liam, vagy Zayn? Ők nem tehetnek arról , amik történtek. És a
lányokkal mi lesz? Ennyi , kész vége? - magyarázott.
- Semmit nem ártottak.
De , úgy lesz a legjobb, ha én kimaradok ebből. Tudom! Érzem! - válaszoltam meg
még mindig nyugodtan.
- Csak szerinted jó
így, más szerint nem. A banda nem ugyanolyan mint volt! Elena folyamatosan sír,
fél, hogy elveszít. Caroline nemrég jött haza, és nem tud semmit. Megőrül a
tudatlanságban. - meglepődtem szavain.
'Elena miattam sír. De
... mekkora tuskó vagyok!' -
láttam be egy szempillantás alatt, de tudtam, ha újra visszamegyek hozzájuk,
akkor annak nem lesz jó vége.
- Mond meg Elena-nak,
hogy ne aggódjon! Mindig is a kishúgom lesz! Mindig szeretni fogom, és a
suliban találkozni is fogunk. - a hangom reszketett.
Nem tudtam erős
maradni. Egyszerűen nem ment.
- És velünk mi lesz?
Vége? Ennyi volt? - kérdezett halkan rá.
- Egy szakasz lezárult
az életemben, ami azt eredményezte, hogy új szakasz nyíljon. Ezt a sors fogja
eldönteni. - adtam az intelligens választ.
- Egyszerűbbre
lefordítva, még te sem tudod mi legyen.
- Így van. Ne haragudj
Niall, de most le kell tennem. Fáradt vagyok.
- Rendben. De egyet
jegyezz meg, én várok. Mert szeretlek. Aludj jól! Szia.
Kinyomta a telefont.
Szemem benedvesedett, és egyre több és több könny költözött el a
hajlékából.
Így nyomott el az álom.
*Másnap reggel*
Kómásan , és dagadtra
aludt szemekkel ébredtem.
'Gyönyörű' - néztem magam a tükörben.
A nap sütött , ezért
magamra kaptam egy szívekkel agyondíszített trikót (vagyis azt akartam!), és
egy szoknyát. Nem vagyok annyira szoknyás, megmondom őszintén, de ez az egy
szoknya , amit elviselek magamon. A trikómat annyira eldugtam, hogy nem
találtam meg, ezért egy háromnegyedes ujjút vettem fel helyette.
A hajamat kontyba
copfoztam, igaz tiszta kócos maradt, de nem annyira érdekelt. Éppenséggel nem
szeretnék tetszeni senkinek, még magamnak sem. Egy leheletnyi smink és
már indulhattam is.
A bolt, ahova minden
évben jártam, 3 utcányira volt. Általában gyalog teszem meg az ilyen utakat,
szóval most sem volt másképp. Lassan botorkáltam az utcákon, miközben
nézegettem a fákat. Persze, hogy nem a lábam elé nézek, soha! Így meg is
botlottam a járdában, majdnem el is estem, ha valaki meg nem fog.
- Hékás! Figyelj, hova
lépsz! - emelt fel az ismerős hang tulajdonosa.
- Bruce?! Hát te itt?
- lepődtem meg.
- Itt dolgozom! - nevetett fel - És te? - kérdezett rám.
- Megyek a papírboltba,
mert egész nyáron nem jutott volna eszembe, hogy megvegyem a füzeteim! -
ütögettem a fejem, mire' elnevette magát.
- Azok az iskolás
évek! Akkor hagylak is, menj csak, de tényleg figyelj , hová lépsz! Majd
megejthetnénk egy találkát! - mondta búcsúzóul.
- Majd talán egyszer,
rendben! - húztam meg a vállam.
- Rendben!Amikor neked
jó! - kacsintott, majd' eltűnt.
'Pfűűűű' - fújtam ki a levegőt - 'Ez
nagyon hiányzott , mondhatom. Na mindegy, ő megértő úgyis!'
A bolthoz érve ,
átfutottam a listám, hogy mit is kell vennem. Az üzlet tele volt jobbnál-jobb
cuccokkal , alig tudtam kiválasztani a sok közül a legfontosabbakat, hiszen' a
pénz az pénz és nekem ebből nem sok volt.
Még mielőtt a
pénztárhoz mentem, meglestem, hogy minden meg van-e. Mivel úgy láttam igen,
ezért mentem fizetni. Pont annyi volt, amennyit elraktam rá. Vagyis kicsivel
kevesebb, de legalább nem lett több.
'Menjünk haza!' - csuktam be az ajtót.
Hazafelé tartva azon
gondolkodtam, hogyan ragasszam a vinyettákat a füzetre. Imádtam
díszítgetni a füzeteimet. Nem csak suli előtt, suli közben is, az órákon. Na
jó, azért figyeltem is, de mégis olyan jó firkálni óra közben a füzeted, nem?
De!
'Ma még nem is
beszéltem Loui-val' -
jutott eszembe a gondolat, miközben a hátsómmal benyomtam az ajtót.
Leraktam az asztalra a
cuccokat, és máris a telefonomat nyomkodtam.
Louis telefonja
kicsöngött. Csak csöngött, és csöngött és csöngött, de nem szeretem ezt!
Várakozni a másikra.
Már majdnem kinyomtam,
amikor felvették.
- Szia, Louis!
Végre, hogy felvetted! - 'szóltam le' egy kicsit, amiért megváratott.
- Szia , Belle! -
köszönt a másik oldalon lévő személy, aki nem Louis volt.
Nagyon szépen köszönöm a sok látogatót, az olvasást, a
feliratkozást! Egy szóval MINDENT! Köszönöm szépen, ez sokat jelent nekem!
Remélem , továbbra is ilyen sokan lesztek, sőt még többen! De nem vagyok
telhetetlen, nekem már ez is megteszi! ☺
Puszi ,xx