Chapter 26.
...Azt hittem Louis az...
A
villany leoltva volt , így csak egy sötét alakot láttam. Teljesen meg voltam
rémülve.
'Ki ez?' - húztam fel a szemöldököm.
Mivel
én okos csak az éjjeli lámpát használtam, aminek alapjáratban nincs elég erős
fénye, ezért nem láttam az illető arcát.
- Ki
vagy te? - kérdeztem szaggatott levegővétellel.
Tényleg,
elég jól beijesztett .
- A
legrosszabb rémálmod! - szólalt meg elmélyített hangon.
Bevillant!
'Leleplezted magad, hah' - tettem csípőre a kezem.
-
Igazad van! És most menj ki a szobámból! - mutattam az ajtóra.
-
Nem igaz, hogy felismertél! Legközelebb sikerülni fog! De láttad volna magad
pár perccel ezelőtt. Az a rémület az arcodon! Még soha nem láttalak ennyire
megijedni! - nevetett.
- Számomra
nem volt annyira vicces! Rám hoztad a frászt! Soha többet ne tégy' ilyet! És
most menj! Nyomás! Vagy szólok Louis-nak! - próbáltam fenyegetőzni.
-
Louis tud rólam. Rávettem, hogy itt maradhassak ! - nyújtotta ki egy kicsit a
nyelvét.
-
Harold, gonosz vagy! - durciztam -
Akkor is menj ki a szobámból!
-
Annyira nem vagyok gonosz, mint te. - védte
meg magát - És nem, nem megyek ki a szobából, mert beszélni akarok veled! -
ült le az ágyra.
-
Mit szeretnél? - váltottam inkább témát.
-
Téged! - válaszolt halál komolyan.
-
Harry! - szóltam rá.
- Mi
az? Ez az igazság! Vagy talán te nem akarsz az enyém lenni? - fürkészte az
arcomat.
-
Én..én..váltsunk témát, jó? - dőltem a falnak.
-
Annabelle, na haragudj!Megértelek meg minden, de annyira rossz ezt átélni. -
magyarázkodott.
-
Nekem mondod? Tudom. És sajnálom! Nem akartalak magammal sodorni. - hajtottam
le a fejem.
Felállt,
és közelebb jött hozzám.
-
Hidd el, örülök, hogy megismerhettem egy ilyen fantasztikus lányt! - emelte fel
a fejem.
-
Köszönöm! - mosolyogtam.
A
romantikus filmekben , itt lett volna a csók helye, de nálunk nem így lett.
Mivel ez nem egy romantikus film!
-
Szóval, holnaptól suli? - villantotta elő fehér fogsorát Hazz.
-
Nem, csak az évnyitó lesz délután. DE! Ne is emlegesd! - ráztam meg a fejem.
-
Ugyan már! Jó lesz! Legalább nem gondolkodsz mindenféle dolgon, ami csak
felzaklat. Ugye tudod, hogy a tanulásra kell koncentrálnod? - huppant le újból
az ágyra.
Értékelem, hogy új témába kezdett! Ez kedves.
-
Igen, arra is fogok. Mint minden évben. De mondanom sem kell mit várok a
legjobban, ha elkezdődik a suli. -
nevettem fel.
-
Mit? - nézet rám értetlenül.
-
Rossz diák voltál , Harry! Hát persze, hogy a szünetet! - okoskodtam.
-
Ja, hogy úgy! Te kis rosszaság! És, mit tervezel a szünetre?
-
Hmm.. - fogtam meg az állam -
Szülinapi buli, halloween , meg ami még közbejön. - sétálgattam oda-vissza.
-
Szülinap? Most lesz a szülinapod? Hány éves leszel? - halmozott el millió egy
kérdéssel.
-
Igen, most. Vagyis ősszel. Öhm, 17.. - bámultam feszengve a padlót.
-
17? Akkor te még csak... - nem hagytam, hogy befejezze.
- 16
vagyok , igen annyi. Tudom, hogy kicsi meg minden, és most ledöbbensz, mit
műveltél..stb. stb. - magyaráztam teljesen vörös arccal, amikor magához húzott,
oly' annyira, hogy ráestem.
-
Engem nem zavar a korod, és nem bántam meg semmit.. - lehelte a nyakamba,
miközben teljes erőfeszítésemmel azon voltam, hogy eltoljam magam tőle.
Nem
sikerült. Túl erős volt.
-
Engedj el , kérlek! - fordítottam el a
fejem, hogy ne lássa az arcom.
- Ha
a szemembe mondod. - mosolygott.
Annyira
közel voltam hozzá, hogy az egész testem megremegett, így nem tudtam ki mondani újból. Nem voltam képes rá! Hazz
kapva-kapott az alkalmon, és megfordított. Alulra kerültem, most már teljes a
fogság a karjai között. Megcsókolt. Csókját, nem viszonoztam, inkább
mocorogtam.
- Eressz
el! - nyögtem ki.
-
Rendben. - szállt le rólam.
Felállt,
így én is fel tudtam állni.
Szembekerülve vele, egy hatalmas pofonnal ajándékoztam meg a tette miatt. A
kéznyomom pirosan villogott az arcán.
-
Csalódtam benned , Styles! - vágtam hozzá dühösen.
Válaszra
nem méltatott, csak az égő bőrét fogta. Tudta, hogy igazam van.
Kiléptem
a szobából és egyből lesiettem. Louis már előkészült a filmezésre. Mérgesen
pillantottam rá.
- Te
meg miért vagy ilyen mérges? - értetlenkedett.
-
Nem is tudom, magyarázza meg talán ő! - mutattam a lépcső tetejéről ballagó,
még mindig az arcát fogó úrfira.
-
Már megint mit csináltál Harry? - pillantott haverjára.
-
Ennyi? Szimplán megkérdezed, hogy mit csinált? Egyáltalán miért van itt? -
dühöngtem kipirulva.
Igen..,
hajlamos vagyok úgy felkapni a vizet, hogy piros lesz az arcom, mint valami
paprika.
-
Annabelle, ne haragudj! - kezdett
mentegetőzni Lou - Azt hittem, hogy beszélni akart veled. - tette le a
pattogatott kukoricát.
- Az
volt! - szólt közbe Hazz.
-
AZ? Akkor nekünk nem egyforma jelentésű fogalom a 'beszélgetés' , mert attól,
hogy te smárolással oldod meg, én nem ilyen vagyok! - fordultam vele szembe, majd vissza Louis felé - És, hogy
tisztázzuk...vagy ő marad vagy én! Választhatsz Tomlinson! - mondtam el
mondandómat határozottsággal.
-
Muszáj mindenkit a vezetéknevén hívnod? - nyitotta ki a hűtőt Harry.
-
Képzeld igen, mert ezzel leszek hiteles! - húztam ki magam.
Harry
a megtalált jeget, mert ezek szerint azt keresett, próbálta egy zacskóba
belerakni. De nem sikerült. Louis azzal volt elfoglalva, hogy válasszon, így ő
észre sem vette, hogy a barátja bajlódik. Megsajnáltam a fürtös fiút, és a segítségére siettem. A jeget rutinosan a
zacskóba helyeztem, és összekötöttem. Egy törölgető rongyba raktam , majd összehajtottam, hogy ne
ragadjon az arcához a hideg , szilárd víz. Ő csak figyelte a mozdulataimat,
hagyta, hogy csináljam. Az arcához nyomtam, amire felszisszent, de rövid idő
múlva megnyugodott.
- Ne
haragudj! - kértem bocsánatot , az ütésre utalva.
-
Semmi baj! Megérdemeltem! És köszönöm, hogy megcsináltad! - vette át az anyag
tartását, miközben a kezemhez ért.
Gyönyörű
zöld szemeivel az enyéimet vizsgálta, amikor elmosolyodtam.
- Ez
a legkevesebb! - válaszoltam aranyosan
majd Louis felé fordultam.
Ő az
egésznek a szemtanúja volt, amiről én el is feledkeztem.
-
Szóval... - köszörülte meg a torkát -
Ana, nem lenne jobb ha hárman maradnánk itt?
Na
igen...vagyis ...nem ez nem lenne jó!
'Annabelle, mond azt, hogy
nem! Érted? NEM-et kell mondanod!'
- beszéltem meg saját magammal a dolgot.
Most
tudom mire gondoltok...arra, hogy én milyen hülye vagyok... Magammal
beszélgetek? Mintha nem lennének barátaim, mi? Áh, mindegy ez csak vicc volt!
-
Nem tudom! - harapdáltam az alsó ajkam
- Én...inkább a szobába megyek! - indultam az emelet felé.
-
Belle! - állított volna meg a zöld szemű 'ördög' , de a kék szemű gyorsabb
volt.
-
Hazz, hagyd most! - fogta meg a karját
- Menjünk tv-zni ! - rohant a kanapéhoz.
Egy
fél pillantással visszatekintettem, de ők már az előszobában nevettek.
Az
ajtó becsukása után az ágyra estem.
'Nem hiszem el! Magamban
akkora a szám mint hat ház, de amikor ki kéne mondani valamit...na akkor már
beijedt kis valami leszek..'
- fújtattam, mint egy gőzmozdony.
A
telefonom villogása keltette fel a figyelmem. Mostanában egyre többször hív
valaki. Híres vagyok! Ja , nem csak egy bajkeverő! Na mindegy!
A
kijelzőn Ciara neve jelent meg. Azonnal benyomtam a zöld gombot.
-
Szia! - ordítottam boldogan.
-
Szia, Annabelle! Ne haragudj, hogy nem reagáltam, csak nem jutottam oda, az
időmet mindig elvette valami. De...már itt a suli, és holnap találkozunk, csak
..arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt a megnyitóra, nem? - magyarázott.
-
Semmi baj, megértem! Nekem is voltak gondok a nyáron! És persze, mehetünk!
Mikor is kezdődik? Én még az sem néztem meg! - nevettem a telefonba.
- Délután
2-től lesz. Tőled induljunk?
-
Aha, addigra elkészülök, és mehetünk is! - válaszoltam élettel teli hangon .
-
Akkor...holnap megbeszélünk mindent! Végre! - ujjongott ő is.
-
Okés, akkor holnap! Jó éjszakát, szia! - köszöntem el.
-
Szia!
Leraktuk
a telefont. Kopogás törte meg a nyugodt
légkört.
-
Nyitva van! - kiabáltam ki.
Tudom,
sokat késtem! Ne haragudjatok, csak kissé elfoglalt vagyok mostanság. Sok dolog
történt velem, ezért nem akadt erre időm, de remélem, hogy ezzel a résszel
kiengesztellek titeket. Sok puszi! És ne feledjétek, pipáljatok! Kíváncsi
vagyok a véleményetekre! ☺