XXVII.

Chapter 27.

Sziasztok! Igen, tudom megint sokat késtem, ezért elnézést kérek! Húsvétra terveztem az új részt, de sajna  semmi időm nem volt a megvalósításra, így most áll rendelkezésetekre! Remélem tetszeni fog, és ne feledjétek..lent lehet pipálni! Puszii xx

♥MUSIC♥

... - Nyitva van! - kiabáltam ki....

- Jól vagy? - fürkészett aggódó tekintettel Louis.

-  Soha jobban! - nevettem fel idegesen.

- Sajnálom. - ült le mellém - Nem akartam, hogy ez legyen, pedig tudhattam volna, hogy Harry ilyen. - magyarázott lehajtott fejjel.

- Nem a te hibád! - váltam védelmezővé - Apropó' hol van Harold? - pillantottam kérdőn rá.

- Lent. Merengve bámulja a képernyőt, miközben pattogatott kukoricát töm magába. Szerintem nincs lélekben ott. Észre sem vette, hogy feljöttem! - nevette el magát, mire' belőlem is kitört a nevetés.

- Az lehet! Na, menjünk, lessük meg! - álltam fel.

- Biztos? - emelkedett fel ő is.

- Aha! Megkívántam a popcornt!  - simogattam a hasam, ő meg jól kiröhögött.

Lerobogtunk a lépcsőn, amikor Harry kikukucskált az előszobából. Megpillantva engem széles mosolyra húzódott szája. Viszonoztam mosolyát. Nem akartam rosszban lenni vele. Kicsit fura, hogy a fogadalmat, amit kötöttem a kapcsolattartásról, azt... nem tartom be. Rossz vagyok.. nagyon rossz! Az este további része egyébként nagyon jól telt, megnéztük a Szépség és a Szörnyeteg filmesített változatát. Imádom a Disney meséket, és ha még meg is van filmesítve ... maga az ÁLOM! Isteni! Az elejétől a végéig figyelmes voltam, és tapsikoltam a boldogabb részeknél, a szomorúbbaknál, vagy az ijesztőbbeknél pedig felháborodva magyaráztam , amin jót mosolyogtak a fiúk. Nem is volt vicces! Beleéltem magam, ilyen vagyok na! A film végén mind a hárman kifáradva néztünk előre. Egyikőnk sem volt hajlandó arra, hogy legalább a tv-t kikapcsolja. Micsoda lusta népség! Magamat beleértve! 

- Héé! Neked nem aludnod kéne már? Holnap suli? - eszmélt fel Lou.

- Nem , még csak megnyitó lesz délután. Ciara-val megyek. - ásítottam, Harry pedig hirtelen mozdulattal megfogta a kezem  - Na, most mi van? - pillantotta rá, miközben kihúztam a kézfejemet az övéi közül.

- Ciara-val? - lepődött meg.

- Igen! Baj? - kérdeztem újból.

- Ja..nem, csak furcsa, hogy máris kibékültetek. Szent a béke? - érdeklődött.

- Aha, igaz nem tudtunk találkozni, mert neki is sok dolga volt, meg nekem is... - nevettem magamon, mivel én tudtam mire értem - ezért most hívott, hogy holnap megyünk- e együtt az évnyitóra. - magyaráztam.

- És elmeséled neki a mi kis... - halkult el.

- Louis tud róla. És nem, nem mesélem el az afférunkat, nem akarok bajt. - válaszoltam nyugodtan, mire' megkönnyebbülten fújta ki a levegőt  - De! Nem szeretném, ha Niall tudna arról, hogy veled még beszélek. Mert ez volta az utolsó! Értve? - mutogattam a mutatóujjammal. Fenyegető, mondhatom!

- Megegyeztünk! - kacsintott - Na , de menjünk aludni! Louis! Louiiiis! - lökdöste Lou-t, aki már bealudt a kanapén.

- Te itt akarsz aludni? - meredtem rá megszeppenve.

 Ebből még baj lesz, úgy érzem!

- Miért, te nem? - kérdezett vissza, amolyan laza stílusban, vagyis ez csak szerinte laza.

- Én igen.. de nem gondoltam, hogy te is.. ah' na mindegy ... - dörzsöltem az orrnyergemet.

Felmentünk és mindenki  a maga szobájába tért nyugovóra. Belépve, a szobába egy érzés fogott fel. Valami még lesz ma, szinte biztos voltam benne.

Elővettem az alvó alkalmatosságomat, amit még otthon raktam el , majd a fürdőbe vettem az irányt. Kissé fáradtnak éreztem magam, persze nem tudom miért, hiszen még nyár van. Megengedtem a csapot, amely a kádat töltötte tele enyhén meleg vízzel. Beleültem és csak gondolkodtam.

'Vajon milyen lesz holnap? Újra látom a csapatot. Na, de vajon olyan lesz a baráti társaság, mint régen? Félek tőle. '

Relaxálásom nem vett hosszú időt igénybe, mivel az ajtón való kopogás megzavarta.

- Igen ? Ki az? - húzódtam ösztönösen lejjebb ,a habok közé.

- Én vagyok az Annabelle ! Beszélhetnénk? - válaszolt a kopogó.

- Épp fürdök, ha nem zavar? - védekeztem.

- Megvárlak kint.

Semmi kedvem nem volt még este csevegni Harold-dal. Nem érdekel mit akar. Megtörölköztem, és magamra kapta a pólót és a bugyit. Harry az ágyon ült és tényleg - ahogy mondta - várt. Rám.

- Mit szeretnél? - huppantam le mellé.

- Nem tudom. - hajtotta le a fejét.

- Ezt most nem értem.. - kuncogtam - Akkor, miért jöttél?

- Hogy még egyszer láthassalak lefekvés előtt, meg persze mielőtt .... - sóhajtott.

- Mielőtt? Nyögd ki mire gondolsz? Nem fogok meghalni vagy ilyesmi, és tudtommal te sem. - ráncoltam össze homlokom.

- Mielőtt megszünteted velem a kapcsolatot. - fejezte be.

- Milyen dramatikusan éled ezt meg. - gúnyoltam, amit később meg is bántam.

- Nem is tudod mennyire! - fordult felém - Te el sem tudod képzelni , hogy nekem ez mennyire fáj.

- Igazad van! Nem tudom, de hidd el, nem is akarom. Tudom, bunkó vagyok Harry, de ezt a saját érdekemben kell megtennem. Most végre magamat is nézem, nem csak másokat, érted? Majd találsz pár hét múlva egy újabb csajt. Ennyi. - zártam le, miközben kinyitottam a szobám ajtaját.

- Legalább egy valamit had kérjek még. Utoljára. - állt fel velem szembe.

- Micsodát? - néztem rá kissé félve.

- Ezt... - hajolt közelebb, és megcsókolt, amit megint nem viszonoztam - Jó éjt. - távozott.

- Jó éjt. - csuktam be az ajtót.

Kavarogtak bennem a gondolatok és persze az érzelmek. De most a sulira kell gondolnom, hogy jól teljesíthessek. Belehuppantam az ágyba, majd a villany leoltása után álomra hajtottam a fejem.

~Másnap reggel~

Reggel telefon csörgésére ébredtem. Hogy engem mindig keresnek! Ez nem lehet igaz! Szóval, kissé bal lábbal keltem. Kijelzőn Ciara neve villogott fényesen. A mobil órájára pillantva meg is értem miért hívott, fél 1 volt. Fél 1! Uram atyám! Kicsit bealudtam. Nem is kicsit!

- Szia, bocsi még csak most keltem fel, szóval sietnem kéne! - vettem fel sietősen.

- Helló.. hosszú volt az éjszaka Niall-el mi? - nevetett - Na, de engedj be, segítek készülni, itt vagyok a házad előtt. - hívott volna le az ajtóhoz , HA otthon lettem volna.

- Figyi, most nem tudlak beengedni , mert nem otthon vagyok, de ha megvársz azonnal ott vagyok! - hadartam.

- Akkor hol? Jó megvárlak, de siess! - figyelmeztetett.

- Oké! - tettem le .

Hamar magamra kaptam egy kék egybe ruhát, meg a strandpapucsomat. Villám gyorsasággal pakoltam el a holmijaimat a táskámba, majd lesiettem a konyhába.

- Louis! Louiiis! Merre vagy? - kiabáltam.

- Miért kiabálsz ennyire? - hallottam meg egy dörmögő hangot, ami tudtommal fikarcnyit sem hasonlított Loui-éhoz.

- Mert sietnem kell, és reggel kocsi nélkül nem tudok sietni! - toporzékoltam.

Rossz hatással van rám a bal lábbal kelés, no de mi nincs?

- Louis ha alszik, nehezen ébreszted fel, szóval.. vagy gyalog, vagy elviszlek én. - ajánlotta fel segítségét a fürtös rosszfiú.

- Na ne már! Áhh, de ha Ciara meglát, mit szól? Mert otthon vár rám! - fogtam a fejem idegesen - De gyalog reggelente lassabb vagyok, mint egy csiga!

- Felkötöm a hajam, felveszek egy sapkát és egy napszemcsit meg persze ruhát, mert egy szál boxerban nem ülök a volán mellé, max póló és boxer kollekcióban. Tényleg! Új vezetési módszer, póló és boxer, ez állat! - agyaskodott.

- Styles! Idő van, idő van! - sürgettem -  Kapj magadra valami felsőt, meg amiket mondtál, aztán indulás!

- Jó, megyek már, megyek! - trappolt lefelé a lépcsőn.

Rutinos kocsiba szálló vagyok, na jó annyira nem, de azért hamar 'beugrottam' Harry  nem is olyan olcsó , kis furgonjába.

- Az utat úgyis tudod. Ja és nagyon menő vagy ebben a kollekcióban. Új divatot teremtesz! - kötöttem be magam nevetve.

- Oh, kösz.. ez volt a szándékom! - nevetett ő is, miközben beindította a járműt.

A lakásom pár perccel később már látszódott a távolból. Tényleg nincs olyan messze, de TÉNYLEG lassabb lettem volna mint egy csiga, ha gyalog próbálkozom. Így könnyebb volt.

- Köszönöm, hogy elhoztál! Ezer hálám! De most rohanok, mert egy óra múlva kezdődik az ünnepség. Szia! - hagytam el a kocsit.

- Szia! - köszönt, majd elhajtott.

Lassan fordultam meg, mert rettegtem attól a gondolattól, hogy Ciara meglátta-e, hogy kivel jöttem. De hála a jó égnek,nem így lett.

- Na szia, de csinos vagy! Mint mindig! Merre voltál? És ki hozott? Nem tudtam kinézni, olyan gyorsan elment. - sajnálkozott.

'Nem baj, hogy nem tudtad...'

- Sziiiia - öleltem meg - te is nagyon csinos vagy! És öhm - köhintettem  - Egy ismerősömnél voltam, akinek a haverja hozott el. - fedő sztori PIPA!

- Szóval ismerkedünk, ismerkedünk? És Niall mit szól hozzá? - kérdezősködött tovább, miután felmentünk a szobámba.

- Valamit el kell mondanom. Nem vagyok együtt Niall-el.. Nem így akartam elmondani, hanem az elejéről, de most  - in medias res - belevágtunk a közepébe. - keresgéltem a ruháim között.

Meg is találtam az alkalmi ruhámat, amit kimondottan az ilyen alkalmakra veszek fel.

- Ez most komoly? Na mesélj csak! Mi is volt! Mindent pontról-pontra! Részletesen! - faggatott.

- Előbb átöltöznék, ha megengeded? Mert elég sok dolgot kell mesélnem!

- Rendben, de utána nem úszod meg a mesélést! Csipkedd magad! - csüccsent le az ágyamra.

Ilyenkor bezzeg gyors vagyok, mint a villám! Még saját magamon is meglepődtem, hogy hogyan is lehetek én ilyen gyors öltözésben? Leheletnyi smink felrakása után léptem ki a fürdőszobából, ahol tartózkodtam.

- Szóval, az úgy volt, hogy.... - vágtam bele.