XIII.

Chapter 13.

...Amikor Elena meglátott nem tudott szóhoz jutni....

- Neked minden jól áll, ami az enyém? - kérdezte végül nevetve - Amúgy Niall, te miért jöttél? - vizsgálgatta Niall-t.

- Nem tudom, akkor ezek szerint jó lett.. - mosolyogtam.

- Én? Én csak azért jöttem, hogy megnézd melyik fürdő nadrágomat adom kölcsön Zayn-nek.. - avatta be őt is.

- Ja, oké akkor menjünk nézzük meg.. - mondta miközben becsukta az ajtót.

- Hé , támadt még egy ötletem....Zaaaaayn.. - rohantam előre.

Benyitottam Niall szobájába, Zayn megrettenve nézett engem az ágyon ülve.

- Igen, tessék? - kérdezte megszeppenve.

- Azt szeretném kérdezni, hogy Caroline otthon van? - tettem fel a kérdésem.

- Azt hiszem nem, mert hazautazott Bradfordba.. - válaszolt.

- Hm, értem..akkor semmi.. - szomorodtam el kicsit.

- Ana, mi lenne az ötleted? - jöttek be a szobába Elena-ék , amikor látták, hogy kicsit szomorkodom - Mi a baj? - jött oda hozzám Elena.

- Ja semmi, nincs semmi ötletem... vagyis lett volna, de nem jött össze.. - rántottam meg a vállam.

- Miért? Mi lett volna? - közeledett Niall is.

- Az, hogy elhívhatnánk Carol-t is egy kis strandolásra, hátha találunk neki egy jó pasit.. - nevettem.

- Jaa, értem..És miért is nem hívjuk el? - furcsállta Elena.

- Azért, mert Bradfordban van..hazautazott, de majd kerítek neki valami jó pasit, hogy ne legyen egyedül ő sem.. - kacsintottam.

- Igen, ezt az ügyet bízhatjuk rád, mert te vagy a pasifogó.. - kezdett el nevetni Elena, amikor Niall rám pillantott.

- Szóval te pasifogó vagy...hmmmm, még jó , hogy összejöttünk, mert félthetnélek.. Ugye mostmár nem kell féltenem téged? - karolt át.

- Nem , nem  kell lerázom  őket és kész.. - nyugtattam meg.

- Örülök neki, naa térjünk vissza ..Elena jó nadrágot választottam? - pillnatott kíváncsian Elena-ra.

- Hmm, szerintem megfelelő lesz.. - mosolygott, és megcsókolta Zayn-t.

- Akkor indulhatunk a jó kis strandra? - kérdeztem már jobb hangulatban.

- Igeeen..-felelték egyszerre hangosan.

Elindultunk, és hamar meg is érkeztünk egy gyönyörű strandra. Az első utunk az öltözőkhöz vezetett. A közös szekrényünkből már csak a telefonom hiányzott, amit ki akartam kapcsolni, amikor láttam, hogy jött egy üzenetem.

- Figyeljetek, nekem jött egy üzim, mindjárt megyek utánatok jó? - ezzel azt próbáltam kifejezni kissé, hogy hagyjanak magamra, persze ezt nem lehetett leolvasni rólam.

'Hogy változhattak meg ilyen gyorsan a gondolataim? Hogyan..? Én.. szeretem Niallt, de Harry....' - csúsztam lefelé a szekrényről, és a földön találtam magam.

Az üzenet Styles-től jött: ' Figyelj Ana, nem tudom, hogy épp látod-e , de el kell mondanom neked, hogy soha életemben nem voltam olyan szerelmes mint, most.. te tudhatod a legjobban, hogy én kicsit nőcsábász vagyok, de ez most megváltozott. Csak annyit szeretnék, hogy légy boldog Niall-el, én ..... nem foglak választásra bírni téged, mert tudom, hogy őt választanád, 'Ha szeretsz valakit , engedd el, és ha ő is szeret visszatér hozzád' ezzel az idézettel búcsúzom.. nem foglak zaklatni többé, ez az egész csak rajtad múlik..Szia'

A boldog hangulatomat, az üzenet megváltoztatta. Igazából nem tudtam mit éreztem akkor, de azt tudtam, hogy ezt nem vehetik észre. Elraktam a telefonomat, és siettem a többiek után.

Már javában a vízben lubickoltak, amikor megtaláltam őket.

- Annabelle, már azt hittem nem is jössz.. - nevetett fel Zayn.

- Kicsit a telefonommal volt gond..bocsi, de most már itt vagyok.. - eröltettem magamra egy mű mosolyt.

'Bár azzal lett volna....' - sóhajtottam egyet, amikor leültem a medence szélére.

Elena úszkált oda hozzám, és észrevette, hogy valami gond van.

- Jól vagy? Történt valami? - kérdezte együttérzőn.

- Igen..mármint jól vagyok.. - nyögtem ki.

- Gyere.. - húzott be a vízbe - Arrébb megyünk, és megbeszéljük, oké? - mosolygott.

- Jó.. - adtam meg magam búbánatosan.

'Valakinek ki kell adnom magamból, ezt mert nem tudom magamban tartani.. ' - gondoltam, miközben Elena szólt a srácoknak, hogy mindjárt jövünk.

- Na, kezdj bele.. - ült fel az egyik kövezettebb részre.

- Elena, előbb tudnom kell, hogy te nem fogsz-e másképp gondolni rám.. - 'kezdtem'.

- Nem, dehogy fogok, mi mindig is a legjobb barátnők maradunk... - csóválta a fejét.

- Akkor e-elmondom.. - folytattam - Harry......... - elhalkult a hangom.

- Mi van Harry-vel? - értetlenkedett, mire egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

- Harry, bevallotta nekem, hogy szerelmes belém... - nyögtem ki, miközben elfordultam.

Kínos csönd fedte be a medencét.

- És, történt még valami? - törte meg az előbb említett csöndet, már más hangnemben Elena.

- Megcsókolt. - halkultam el.

- Hogy mi? - emelte fel a hangját kérdőn.

- Harry megcsókolt.. - ismételtem el, amikor észrevettem, hogy Niall figyel minket.

Csak nézett egy darabig majd eltűnt.

- Vége az életemnek.. - tettem hozzá halkan és Elena mellett szálltam ki, aki még mindig le volt halva a hír hallatán.

Mivel a kulcs nálam volt, ezért amikor a szekrényhez értem, Niall állt ott türelmetlenül.

Rápillantottam, mire ő lesütötte tekintetét.

- Nyisd ki légyszives.. - mondta lekezelően.

- Niall én,én megmagyarázom... - kezdtem volna el, de közbeszólt.

- Nincs mit megmagyarázni, biztos az állatkertben is titokban együtt voltatok... - fújtatott kicsit.

- Nem, Niall ezt te nem érted.

- De, Annabelle , igenis értem... - vette ki a cuccait.

Hamar átöltöztem, és nem tudtam mit tegyek, hiszen kocsival együtt jöttünk ide, de most..így csak elindultam..haza.

Egyedül botorkáltam, amikor elmentek mellettem kocsival. Tudtam, hogy az a kocsi a Niall-é.

'Mindent én szúrtam el, mindent..' - kezdtem el sírni.

1-2 óra múlva talán hazakavarodtam valahogy.

'Nem fogok soha többé kimozdulni, mert mindent elrontok' - léptem be az ajtón.

Amit Elena-tól kaptam fürdőruhát visszaadtam, és így csak a saját ruháim voltak nálam. Felvittem őket, és ledobtam a padlóra, amikor kopogásra lettem figyelmes.

Először, még úgy tettem mint aki nem veszi észre, de így csak még jobban kopogott az illető. Végül lementem, mert már zavart.

- Ha nem a rokonom vagy, akkor távozz viszlát.. - kiabáltam ki.

Nem szólt semmit. Csönd lett.

'Hm, ez fura..' - nyitottam ki az ajtót.

Ahogy kiléptem, valaki hátulról befogta a szám, és behúzott a házba.

- Ne sikíts, kérlek... - hallottam a férfi hangját, akinek mondhatom, elég ismerős hangja volt.

Lassan elengedett és amikor megfordultam, csodák csodájára Zayn-t láttam velem szemben.

- Te-te-te meg miért? - dadogtam.

- Hogy miért vagyok itt.. mert beszélnem kell veled. - válaszolta higgadtan, mire kikerekedtek a szemeim.

- Gyere, beljebb.. - invitáltam be.

- Ana, veled komolyan ez történt, amit Elena elmesélt nekem? - nézett sötét szemeivel , enyéimbe.

- Pontosan mit mesélt? - kérdeztem vissza.

- Azt, hogy Harry szerelmes, meg , hogy már megcsókolt..

- Igen, ez igaz. - hajtottam le a fejem - Erről mit beszéljünk? Tudom, most már nincs tovább, egyedül maradtam.

- Dehogy maradtál egyedül.. Elena, mindig is a barátnőd lesz, hidd el, csak idő kell neki.. Niall pedig... nem tudom őt tényleg nem... ezt nektek kell majd elrendeznetek.. persze csak ha tényleg igaz érzelmeid vannak iránta.

- Épp ez az... - csattantam fel hirtelen - Nem vagyok biztos az érzelmeimben..szüneteltetnem kell mindent, minden kapcsolatot.. csak a rokonaimmal nem..

- Ilyeneket ne találj ki Annabelle... - rázta meg 'nemlegesen' a fejét.

- De így lesz, szóval most ha nem baj, egyedül hagynál? - nyitottam ki az ajtót.

- De Ana..

- Légyszives..

- Rendben.. szia.. - lépett ki az ajtón, mire becsuktam.

'Még csak az első hónap telik el lassan, és már ilyen helyzetben vagyok...haza fogok utazni Wales-be erre a két hónapra..' - jutottam elhatározásra.

Felszaladtam a szobába, és sok keresés árán, megtaláltam a telefonomat, visszakapcsoltam és már tárcsáztam is anyut.

*Csöngés*

- Sziia, bogaram.. Mi újság? Miért hívtál? - vette fel .

- Szia anya, felfordulás van az életemben, érzelmileg, szóval arra az elhatározásra jutottam, hogy hazautazok 2 hónapra.. - hadartam el egy levegővétellel.

- Jaj, kicsikém veled mindig történik valami.. Persze hazajöhetsz, de én dolgozom és apád is..szóval a húgoddal leszel..

- Nem baj az is jó, legalább elmondom neki, hogy ne legyen olyan mint én..

- Annabelle, ilyet ne mondj.. - 'szólt' rám.

- Jó,jó.. de akkor értem jöttök holnap?

- Igen, ahogy szeretnéd, pakolj cuccokat magadnak, bár itthon is vannak..de azért rakd el a legkedvesebbeket.. - válaszolta - És még MA este.. - hangsúlyozta ki.

- Rendben, akkor le is teszem, már elkezdek pakolni.. Sziia anyu, szeretlek.. - köszöntem el.

- Én is téged, holnap találkozunk sziia.. - köszönt ő is és leraktuk.

'Legalább kiszellőztetem a fejem, és még a húgommal is foglalkozok' - gondolkodtam el, miközben előkerestem a bőröndömet, a szobámban, és már el is kezdtem pakolni.

XII.

Chapter 12.

......Nem éppen a legjobb pillanatban tettem meg ezt, mert Niall reakciója kicsit arcpirulásra kényszerített........

- Niall! Miért nézel így rám? - kérdeztem teljesen kivörösödött arccal.

Épp akkor húzott magára egy farmer nadrágot, és állt meg félmeztelen.

- Gyönyörű vagy! Jó választás volt a ruha.. - húzott közelebb magához.

- Azért túlzásba ne ess, mert a ruha igaz nagyon szép, de én.... - ajkaimra helyezte övéit, így elhallgattatott.

- Hányszor vetetted már be ezt? - néztem a gyönyörű szempárjaiba.

- Nem tudom.. - nevette el magát, amikor kérdőn pillantottam rá.

- Ilyen sokszor? - kérdeztem meglepetten.

- Annyira nem sokszor..igazából a filmekből láttam ezt, és ki akartam próbálni.. - karolta át a derekam, én pedig a nyakát.

- Na azért.. - mosolyodtam el elégedetten - De szerintem most már indulnunk kellene, nem? - pillantottam az órára.

- Ah, tényleg... - engedett el - Gyere menjünk.. - nyitotta ki az ajtót.

- És Zayn? - pillantottam Elena ajtaja felé.

- Kopogj be, lent megvárlak.. - lépdelt lefelé a lépcsőn.

Elindultam, épp be akartam kopogni , amikor Zayn már nyitotta is az ajtót.

- Oh, szia Annabelle... - mosolyodott el - Csinos vagy.. - tette hozzá.

- Köszönöm.. - villantottam én is elő mosolyom.

- Meg sem kérdeztem, miért jöttél? - lépett ki az ajtón.

- Csak a próba miatt, mert én megyek Niall-el, és nem tudtam, hogy te elindultál-e már.. - válaszoltam, amikor előbújt Elena Zayn háta mögül.

- Én is megyek..!! - kiabálta - Indulás.. - csukta be maga után az ajtót.

Mivel 4-en befértünk egy kocsiba, ezért inkább Zayn kocsijával mentünk el a próba helyszínére.

Mi érkeztünk meg legelsőnek, a többiek sehol nem voltak.

- Biztos, hogy ide kell jönnünk? - kérdeztem körülnézve.

- Tuti.. - adta a választ Niall.

- Akkor várjunk ... - ültem le az egyik székre.

Pár perces várakozás után befutott mind a 3 jómadár.

- Sziiiasztok.. - köszönt hangosan Loui.

- Sziasztok.. - köszöntünk egyszerre.

Harry kissé elégedetten mosolygott , amikor megpillantott engem.

- Elena , kérhetnék tőled valamit? - súgtam Elena fülébe, amíg a fiúk rendezkedtek.

- Tessék? Mit szeretnél? És miért suttogsz? - nézett rám kíváncsian.

- Itt maradsz mindig mellettem? Tudom, kicsit fura kérés, de légyszi... Mert ez egy kicsit kínos kérés, mert még soha nem voltam itt... - pirultam kicsit ki.

- Uhhm, persze itt maradhatok, úgysem megyünk addig sehová - mosolygott - És ne érezd magad kínosan, inkább élvezzük a zenét, ha persze elkezdődik.. - nevetett.

- Köszönöm.. - mosolyodtam el én is.

A srácok, mint mindig most is a legjobb formájukat hozták, mi pedig jót szórakoztunk az egész alatt. Táncoltunk, énekeltünk, egyszóval nagyon jó volt.

- Szüneeet! - kiabálta a próbát irányító személy, mindig elfelejtem az ilyen hivatalos neveket, de sebaj.

- Mennyi szünetet kapunk? - kérdezte Harry visszakiabálva, amit mindenki nevetett.

- Annyit , hogy megtudjatok ebédelni, és utána folytatjuk.. - avatta be.

- Köszönjük.. - mondták egyszerre.

Épp Niall jött volna oda hozzám, amikor Harry hamarabb odaért.

- Ráérsz egy percre? - kérdezte, amikor Niall megfogta hátulról a vállát.

- Hát te? - nézett rá nagy kérdő szemekkel.

- Öhm, épp megyek a mosdóba... - vakarta meg a fejét, és el is viharzott.

- Mit akart? - pillantott most rám.

- Nem tudom.. - húztam fel a vállam.

- Akkor, elmegyünk ebédelni? - fogta meg a kezem.

- Aha, mindjárt, várnál egy percet, kiszaladok a mosdóba... - indultam el.

- Oké, de siess.. - hallottam még a hangját, miután bementem.

A férfi és a női mosdóhoz először egy ajtó vezetett, majd ha azon az ajtón beléptél kétfelé ágazott az út. Külön a férfiaknak, külön a nőknek.

Amikor beléptem, Harryvel futottam össze, ő épp kijött én pedig mentem volna be, ha elengedett volna.

- Mit szeretnél?- tettem fel a kérdést egy kicsit flegmább stílusban.

- Csak annyit, hogy ma örülnék ha otthon lennél.. egyedül.. - mosolyodott el kissé perverzen.

- Arról ne is álmodj..még csak azért sem lennék, mert tudom, hogy tervezel valamit... - válaszoltam.

- Egy meglepetést terveztem, de ha nem hát nem.. - engedett el, hogy be tudjak menni az én részlegemre.

- Várj milyen meglepetés? - kérdeztem volna rá, de mire visszanéztem, eltűnt.

'Ezt direkt csinálta, de egy ......... áh, nem is érdemes ilyennel foglalkozni..' - mentem be. Miután kijöttem , csak arra tudtam gondolni, milyen meglepetést is tervezhetne.

- Annabelle, na végre, hogy kijöttél.. - karolt át Niall - Mehetünk? - kérdezte hangosabban, hogy a többiek is hallják.

- Igeeen.. - ordították egyszerre.

- Mindenki jön? - kíváncsiskodtam halkan Niall fülébe súgva.

- Igen, együtt szoktunk ebédelni, de egy bökkenő van... - nézett körül - Harry nincs itt. - mondta.

- Hé, hol van Harry..? - kérdezte Lou.

- Épp ezt néztem én is, merre lehet? Mindig együtt eszünk ilyenkor.. nem értem.. - adta a választ Niall.

- Na mindegy , akkor kihagyja a jó szórakozást.. - nevetett fel Liam.

- Így járt.. - tette hozzá Zayn.

Együtt sokat viccelődve, megebédeltünk.

- Szerintetek mennyi időnk van még? - kérdezte Loui, amikor kijöttünk.

- Nem tudom, szerintem annyi, hogy visszamenjünk, miért? - kérdezett vissza Liam.

- Csak kérdeztem, csak kérdeztem.. - válaszolt - Akkor, INDULÁS.. - kiáltotta el magát Louu.

Ha nem lenne ki kéne találni, sőt nem is lehetne kitalálni. Nem csalódtunk!

Mire visszaértünk Harry már ott volt, és ült egy széken.

- Csak, hogy visszaértetek.. - förmedt kicsit  ránk.

- Attól , hogy neked nincs jó kedved, nem kell rajtunk levezetned, amúgy is hol voltál? Együtt szoktunk menni ebédelni, nem magányos farkast játszani.. - állította le Niall.

- Csak egyedül akartam lenni, hős szerelmes.. - pillantott gonosz, morcos tekintettel fel.

- Téged meg mi lelt? - kérdezte meglepődve Zayn.

- Na a másik szerelmes is megszólalt.. - fújta ki a levegőt.

- Harry most már állítsd le magad.. - szólt rá Liam.

- És ha nem? - vágott vissza.

- Ne viselkedj már úgy mint egy gyerek.. - szálltam be én is, mire rám nézett és elhallgatott.

- Annabelle mindenkire hatással van.. - mosolygott Zayn karjaiból Elena, amire én csak kacsintottam.

- Folytathatjuk a próbát? - kérdezte Loui.

- Szerintem inkább szóljunk, hogy majd holnap... mert ha Harry ilyen marad, nem lehet próbálni.. - válaszolta határozottan Liam.

Mindenki egyetértett ezzel, így szabadjára lettünk engedve máról.

- És most mivel töltsük az időt? - nézett rám Niall.

- Ne megyünk el strandolni Elena-jékkal? - jött hirtelen az őrült ötletem.

- Strand? - gondolkodott el - Jó ötlet.. csak hova lettek Elena-jék? - nézett körbe.

- Szerintem hazamentek, hívjuk fel őket.. - vettem elő a telefonom.

Kikerestem és már tárcsáztam is Elena-t, amikor meghallottam a csengőhangomat, amit ő állított be nekem.

- Bent vannak.. - nevettem el magam.

- És tényleg nézd csak.. ott.. - mutatott rájuk.

Ekkor jöttek ki.

- Miért hívtál? - kérdezte Elena.

- Azt hittem otthon vagytok már, amúgy azt találtam ki, hogy elmehetnénk standolni, na mit szólsz? - mondtam el az ötletemet.

- Ez jó ötlet, csak még egy kicsit várnunk kell, mert most Zayn Harry-vel beszél.. - válaszolta, amikor én egy kicsit megrémültem, persze nem mutattam ki.

- És-és..miről? - kíváncsiskodtam.

- Hogy miért volt ilyen.. de eddig csak azt mondta, hogy nincs közünk hozzá, ez az ő dolga.. bár lehet azért mondta mert én is ott voltam.. - gondolt bele Elena.

- Majd meglátjuk hátha kiszed valamit  belőle Zayn, ha meg nem ő, majd én.. - szólalt meg Niall.

Pár perc múlva egyszerre jött ki a két szívtipró, már Harry sem volt annyira morcos.

- Zayn, képzeld Ana azt találta ki, hogy menjünk strandolni.. - ugrott Elena Zayn-hez.

- Na ez briliáns ötlet, de előbb haza szaladok akkor a fürdő nadrágomért.. - mosolygott.

- Én megyek , jó mulatást.. sziasztok.. - köszönt el Hazza, és még utoljára kacsintott rám egyet.

- Szia.. - köszöntünk egyszerre.

- Nem kell hazamenned, Niall-nek több olyan nadrágja is van..kölcsön ad egyet.. - pillantott cuki szemekkel bátyjára.

- Persze, hogy adok.. azért nem kell hazamenned.. - húzta szét ajkait.

- Akkor Elena pedig nekem ad fürdőruhát, mert az nincs nálad.. - nevettem.

- Én mindent megosztok veled Ana.. - kerekedett neki is mosolyra a szája.

Így hazamentünk , Elena nekem , Niall pedig Zayn-nek adott a fürdéshez kellő dolgot.

Elena sokáig válogatott, mire talált egy hozzám illő bikinit a fiókjából. Egy csodálatos lila színű , mintás , két részes bikinit adott a kezembe.

- Ez jól fog állni, de azért most próbáld fel, nehogy ne legyen jó, oké? - csukta be a komótot.

- Ez gyönyörű... - ámuldoztam - A ruha szép lesz, csak a hordója nem.. - sóhajtottam.

- Ana, ne beszélj butaságot..Próbáld fel, és megnézzük hogy áll.. -biztatott.

Gyorsan a fürdőbe mentem, hogy felvegyem. Épp kiléptem a fürdőszoba ajtaján, amikor Niall akart bemenni Elena-hoz, de meglátott engem és csak nézett.

- Mi az? Ennyire nem jó? - rémültem meg.

- De , dehogyisnem ..csodásan nézel ki.. - csókolt meg.

- Most megyek be Elena-hoz megmutatni, te miért is jössz? - pillantottam rá pervezen csillogtatva szemeim.

- Csak szólni akartam, hogy megnézze Zayn-t , hogy melyiket nadrágot adtam oda neki, és ne nézz rám ilyen perverzen.. - tört ki belőle a nevetés, és benyitottunk az ajtón.

Amikor Elena meglátott nem tudott szóhoz jutni.

XI.

Chapter 11. 

.....Ekkor jött egy üzenetem, amit mind a ketten egyszerre akartunk megnézni Niall-el......

Niall gyorsabb volt mint én, ezért ő vette el a telefont.

- Megnézzem , vagy ne..? - kérdezte előmutatva huncut mosolyát.

- Ne, légyszíves add ide... - nyújtottam a telefonért a kezem.

- Ilyen könnyen nem kapod meg.. - nevetett - Na lássuk csak, mit rejt ez a titokzatos levél.. - vette jobban szemügyre.

- Nemár, Niall.. Én mikor nyúlok a te telefonodhoz, hm? - tettem duzzogva karba a kezem.

- Nem emlékszem olyanra.. - tett úgy mintha gondolkodna.

- Ezért add ide.. - próbáltam kivenni a kezéből, de ő úgy felemelte, hogy nem értem el.

- Nem adom... Majd beavatlak mi volt a titkosított leveledben, amit a pasid nem olvashat el.. - válaszolta gúnyosan.

Hirtelen végigszaladt az agyamon, hogy mi van ha Harry küldött valamit.

'Ne, az nem lehet..nem akarok ügyet csinálni, argggh' - gondolkodtam miközben figyeltem éles pillantásaimmal, ahogyan Niall a telefonomat nézi.

Pár perc múlva , csak lerakta a telefont a helyére és rám pillantott.

- Na? - kérdeztem meg óvatosan.

- Mit na? - érdeklődött vissza.

- Mi volt benne? És kitől jött? - kíváncsiskodtam tovább.

- Harry-től jött.. - kezdte mire éreztem magamon, hogy kissé elkezdtem reszketni.

- É-é-és mi állt benne..? - dadogtam.

- Az, hogy holnap találkozni akar veled.. - válaszolta komoly hangon.

- Velem? Miért velem? - tettem úgy mintha nem tudnék semmit.

- Azt csak ő tudja, de azt mondta, hogy holnap a próba után akar találkozni veled, és reméli jössz a próbára velem.. - folytatta.

- Nem megyek.. - jelentettem ki hangosabban.

- Miért? Van valami , amiről tudnom kellene? - húzta fel a szemöldökét.

- Mert nem akarok menni, és kész..És én mindent elmondok neked - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Ha nincs titkod előttem, akkor miért nem akarsz jönni?  - húzott magához.

- Nincs kedvem.. - válaszoltam kissé unottan.

- És ha én kérlek meg rá, hogy gyere velem? - nézett kis kutya szemekkel , azokkal az elkápráztató kék szemeivel.

- Akkor talán gondolkodom rajta, reggelig - pusziltam meg az arcát.

- De reggelig tényleg dönts.. - mutogatott az ujjával.

- Jó, jó.. de most én alszom, mert ha azt akarod, hogy menjek , akkor le kell feküdnöm aludni.. - dőltem el az ágyon, mivel ekkor az ágyon ültünk.

Kis idő múlva én már félálomban próbáltam elmélyülve gondolkodni. Minden éjszaka, még mielőtt teljesen elaludnék , félálomban épp gondolatokkal szoktam gondolkodni mindenről.

Most azok a gondolatok járták át az agyam, hogy 'El-e menjek másnap Niall-el , a próbára? Mi lesz ha Harry megint letámad valahol?' ,és még sorolhatnám egy kis ideig még mik futkároztak, végül az álmosság elnyomott a való világtól.

***

Hirtelen felébredtem.

Nem tudtam, hol vagyok, nem találtam magam mellett Niall-t . Egyedül voltam abban a szobában, ahol elaludtam.

Lassan lépkedtem a sötétben, amíg megtaláltam az ajtót. Erősen megszorítottam a kilincset , és kitártam . A fény élesen jött be rajta, és miután hozzászokott a szemem , egy elhagyatott helyen találtam magam.

'Hol vagyok? Hogy kerültem ide?' - néztem körül az 'új' helyen.

- Hahó, van itt valaki? - kezdtem kiabálni, hátha észreveszi valaki.

Ekkor valaki megérintette a vállamat, amitől lefagytam.

- Én itt vagyok veled.. - hallottam a hátam mögött álló , addig a pillanatig idegennek hitt személy hangját.

Megfordultam, és velem szemben Harry-t találtam.

- Harry..te-te-te meg hogy kerülsz ide? Mi történt itt..? - rogyottam a földre.

- Ana.. - guggolt le hozzám - Igazából nem tudom megmondani, hogy mi történt itt, de meghallottalak téged, és ide rohantam.. - válaszolta , miközben nekem egy könnycsepp jelent meg az arcomon.

- De én-én ..Niall házában voltam, hol van ? Hol van Niall? És Elena? - kezdtem el sírni.

- Niall lakásán? Nem, ez az én lakásom, és nem tudom hogyan kerültél ide.. - lepődött meg, majd segített felállni.

- Mi? Már semmit nem értek..Hogyan? Miért vagyok itt? - kérdezgettem úgy, mint aki megőrült.

- Hát , elfelejtetted? - mosolyodott el, amit nem értettem.

- Mit felejtettem el? - kérdeztem vissza.

- Annabelle , Niall itt hagyott téged.. - komolyodott el a hangja.

- Mi? Ezt meg honnan veszed? Nem...az nem lehet.. - kezdtek megint potyogni a könnyeim.

- De igen, elhagyott téged, mert te.... - állt meg.

- Mit tettem én? Mit? - kiabáltam.

- Megcsaltad.. - bújt elő újra kissé gonosz mosolya Styles-nek.

Mintha egy villám csapott volna mellettem a földbe, úgy lehűltem.

'Nem hiszem el? Ez nem lehet igaz..' - gondoltam.

- És, kivel csaltam meg? - kérdeztem halkan.

- Na ki mással... velem..  - egyenesedett ki elégedetten.

- Veled soha az életben nem csalnám meg.. - vágtam az arcához egy pofon kíséretében - Menj a közelemből... - húzódtam arrébb.

- Én csak az igazságot mondtam, édes..- harapott alsó ajkába.

Nem tudtam elfogadni, hogy tényleg ezt tettem volna, ezért elkezdtem szaladni.

'Menjek akármerre, csak Harry-től messze' - mondtam magamban, miközben csak szaladtam, és szaladtam.

Valaki megfogott hátulról a szaladásom közben , és visszarántott.

- Ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem.. - suttogta a fülembe, mire a lábára léptem - Heves vagy mint az ágyban.. - tette hozzá rekedtesen.

- Engedj el, te.. te... - rángattam , hogy ki tudjak szabadulni, de nem sikerült, túlságosan szorosan tartott az ő testéhez simulva.

- Akkor megint kereshetlek, szóval inkább nem engedlek el, drágaság.. - szorított még jobban magához annyira, hogy kicsit éreztem is a férfiasságát.

Elkezdte a nyakamat csókolgatni, miközben éreztem a levegővételét. Nem tudtam mit tenni, mert még mozdulni sem engedett.

- Így kezdődött emlékszel? - kérdezte, miközben még folytatta amit elkezdett.

- Neem, nem akarok emlékezni erre, csak engedj el.. - kezdtem volna megint rángatni magam, de most már azt sem engedte.

- Nyugii kislány.. - fordított magával szemben, és még így is nagyon közel tartott magához.

A semmiben álltunk , így senkinek nem tudtam volna szólni, hogy segítsen.

- Ne szólíts kislánynak... eressz el.. -ordibáltam rá, amikor egy nagy puffanás éreztem.

***

Megráztam a fejem, amikor éreztem hogy egy ponton fáj, ahol megütöttem az eséssel.

Abban a sötét szobában voltam, ahol kezdődött ez az egész, de most láttam Niall körvonalazódott testét, ahogy mellettem aludt.

Feleszméltem, és egy kis ideig csak a padlón ültem.

'Ez meg mi volt? Annyira élethűen hatott' - gondolkodtam el ezen - 'De csak egy álom volt, csak egy álom' - sóhajtottam egy nagyot, amikor észrevettem, hogy Niall felült az ágyon.

- Mi volt ez a nagy csattanás?  - kérdezte félálomban, miközben a szemét törölgette.

- Én voltam.. - nevettem.

- Azt meg hogy? - nézett nagy kérdő szemekkel.

- Rosszat álmodtam, és leestem az ágyról... - magyaráztam neki.

- Ja, értem.. és mi volt ennyire rossz? - kérdezte, amikor Elena rontott be a szobába.

- Minden rendben van? - kérdezte kissé lihegve Elena.

- Persze, csak leestem az ágyról.. - mondtam el neki is.

- Mit csináltatok ti, hogy leestél? - kérdezte perverz mosollyal, amit láttam mivel Niall az éjjeliszekrényen lévő lámpát felkapcsolta.

- Rosszat álmodtam.. - húztam szélesre a szám.

- És ezért le kellett esned? Ez csak te lehetsz.. - tört ki belőle a nevetés.

- Be is ütöttem a fejem.. - fogtam meg az érzékeny pontot, ahol megütöttem - Na , de most már mehetsz vissza aludni, mert minden rendben.. - hessegettem, miközben felültem az ágyra.

- Jó, jó .. megyek már.. - csukta be maga után az ajtót.

Visszafeküdtem, és Niall is azt tette amit én.

- Akkor , mi is volt az a rossz álom? - kérdezte meg újra felém fordulva.

- Egy elhagyatott helyen voltam ugyanebben a szobában.. Senkit nem találtam, mindenhol kerestelek titeket, kiabáltam .. de semmi, és egyszer csak valaki hátulról megfogott, és magához szorított, de az arcát nem láttam..annyira meg voltam ijedve.. - bújtam Niall-hoz , miközben elmeséltem kisebb átalakításokkal az álmom.

- Ez csak egy álom volt, nem fog megtörténni, mert én mindig itt leszek veled.. - puszilta meg a homlokom, ami nagyon jól esett.

- Te vagy az én védőszentem.. - mosolyogtam rá.

- Te meg az én angyalom, akit meg kell védenem.. - tette hozzá.

Ölelkezve, de mind a kettőnket elnyomott az álom, újból. Most nem kergetett rossz álom, mivel tudtam, hogy Niall velem van.

Az éjszaka többi része hamar eltelt, és reggel csak arra ébredtem , hogy csörög az ébresztő.

- Niall, Niall.. - suttogtam halkan.

- Hmm, igen? - ébredt fel.

- Kelnünk kell.. - avattam be széles mosollyal.

- Hogy érted azt , hogy kelnünk? Te is jössz? - csillant fel a szeme.

- Igen, én is megyek.. - mosolyogtam még mindig.

- De jó.. - tapsikolt.

- Akkor öltözzünk, mert szerintem nem akarsz elkésni... - keltem ki az ágyból.

Az előző napi cuccomat akartam felvenni, amikor Niall kivette azokat a kezemből.

- Naaa, most miért? - tettem karba a kezem.

- Gyere így, fehérneműbe..szexi lennél.. - nevetett.

- Hahaha.. naa add vissza a ruháimat.. - próbáltam visszaszerezni, de nem ment.

- Ne ezt vedd fel, hanem adok másikat.. - rakta le az ágyra, miközben a szekrénye felé fordult.

- Most komolyan a te ruhádat vegyem fel? - jegyeztem meg, miközben figyeltem , mit csinál.

- Persze.. - nézett egy pillanatra rám, majd vissza a szekrényre.

- Niall.. - kiabáltam, ha azt kiabálásnak lehet nevezni, a nevét.

- Nyugi, nem az én ruháimat fogod felvenni, hanem ezt.. - vett elő egy csomagot.

- Ez mi? - kérdeztem tovább.

- Ajándék..Vettem neked ruhát.. - mosolygott miközben a kezembe nyomta.

- De-de .. nem kellett volna.. - ellenkeztem.

- Fogadd el..gyönyörű leszel benne... - beszélt rá.

- Na jó, de csak miattad... - nyomtam egy puszit ajkaira - Köszönöm..

- Nem kell megköszönnöd.. - csókolt vissza - Na de most siess, próbáld fel, és had lássam... - siettetett kicsit.

- Megyek, megyek.. - tűntem el a fürdőben.

Amikor kibontottam a csomagot, elállt a szavam. Egy gyönyörű piros egybe ruhát rejtegetett az ajándék, aminek az alja olyan szoknyából állt , az eleje kicsit rövidebb volt mint a hátulja. Egyszerűen csodás!

Amikor felpróbáltam, nem tudtam magamra mit mondani, mert nagyon tetszett magamon, ugyanakkor nem nagyon szeretem az egoista énemet, így csak kinyitottam a fürdőt, és kilépkedtem rajta.

Nem éppen a legjobb pillanatban tettem meg ezt, mert Niall reakciója kicsit arcpirulásra kényszerített.