X.

Chapter 10.

.....Amikor elővettem , és megláttam ki az, egyből a düh kerülgetett......

'Miért? Miért nem hagy békén..ahh..' - nyomtam ki a telefonom, és visszamentem a szobába.

- Ki volt az? - kérdezte kedvesen Zayn.

- Téves..mostanában szeretnek tévesen zaklatni.. - találtam ki egy sztorit.

- Hm, és nem vetted fel? - folytatta a kérdezést Elena.

- Nem, mert már tudtam, ha nincs benne a telefonomban, akkor az vagy téves, vagy csak ilyen kis csín lehet.. - válaszoltam ezt is meg.

- Már nem tudok olyat kérdezni, amit ne tudnál megválaszolni.. - kezdett el nevetni Elena.

- Te suliban sem tudsz.. - nevettem én is - Na , de most hagylak titeket, majd később beszélünk..jók legyetek, de Elena tudod, csak 69%-ban.. - kacsintottam.

- Mi csak annyira leszünk jók, ne aggódj.. - válaszolta, majd becsuktam magam után az ajtót.

Inkább leülni támadt kedvem, mint bemenni most Niall-hoz, szóval leültem a lépcsőn, amikor jött egy üzenetem.

' Legalább ezt elolvasod, mert felvenni, nem veszed fel a telefont.. csak annyit akartam, hogy tudom, hogy Zayn is ott van , és a többiek már tudják.. holnap próba lesz, Loui-t értesítették, és már csak a két srác volt hátra..Remélem olvasod.. Hazza..xx ' - állt az üzenetben.

'Megkönnyebbülés, de közben bűntudatom is van, ez nem igaz...' - gondoltam, majd újra felálltam és kopogni kezdtem Elena ajtaján.

Nem tudom mi történt bent, de az egyszer biztos, hogy nem vették észre,hogy kopogok, így feladtam és Niall szobája felé vettem az utat.

Bekopogtam, mivel én illedelmes típus vagyok.

- Gyere csak.. - hallottam a hangját.

Benyitottam, és magam után vissza is csuktam az ajtót.

- Kaptam egy üzit, hogy holnap mennetek kell próbálni.. - mondtam el a lényegét annak, miért is mentem be.

- Ki írta ? Azt nem írta, hogy pontosan mikor? - kérdezősködött kíváncsian Niall.

'Mi találjak ki, mit találjak ki..gondolkozz!' - agyaltam.

- Caroline, igen ő írta, hogy szólt neki Harry...Azt nem írta mikor, szóval lehet mindjárt felhívom.. - válaszoltam, és már mentem volna ki , amikor Niall megfogta a kezem.

- Ahhoz miért kell kimenned, hogy telefonálj? - mosolygott.

- Jaa, csak nem akartalak zavarni.. - vakartam meg egy kicsit a fejem.

- Te soha nem zavarsz, szóval gyere.. ülj le, és hívd fel Caroline-t... - hívott az ágyhoz.

Igazából nem Caroline-t hanem Harry-t hívtam, de nem hangosítottam ki. Pár csöngés után fel is vette.

- Na végre... De ez most fura miért hívtál? - üdvözölt.

- Sziia, csak annyit akarok kérdezni , hogy mikor lesz holnap a próba, mert láttam az üzit.. - hadartam.

- Ja, hogy Niall-lel vagy.. oké.. amúgy holnap reggel 8-kor kezdődik.. - válaszolta megváltozott hangnemben.

- Oké, ennyit akartam... majd beszélünk sziia.. - ráztam le.

- Sziia.. - köszönt el , majd letettük a telefont.

- Na , mikor lesz? - nézett nagy szemekkel rám Niall.

- Holnap reggel 8-kor.. - adtam meg a pontos választ, amit hallottam.

- Olyan korán..akkor nem tudom kipihenni magam az este miatt.. - *szomorkodott* mire én kérdőn meresztettem rá pillantásaim.

- Mi?

- Öhh, hangosan gondolkodtam volna... - pirult kissé el - Igen, este...lesz valami.. - villantotta meg kis perverz mosolyát.

- Kíváncsi vagyok... - mondtam huncut hangon, amire láttam, hogy tetszik neki.

A délutánunk hamar eltelt, mert a szobában sokat viccelődtünk , pihentünk.

~ Estefelé ~

- Én éhes vagyok.. - nyögte ki Niall, miközben felállt az ágyról.

- Hm, rájöttem , hogy én is.. - nevettem.

- Akkor menjünk le... - adtam az ötletet pár perc után - Ja, és remélem még itt van Zayn, mert elfelejtettünk délután szólni neki.. - jutott eszembe, miközben nyitotta az ajtót.

- Tuti itt van még.. - tette hozzá egyszerű gondolatát.

- Akkor én lemegyek, csinálok szendvicset, amíg te bekukkantasz Elena-ékhoz.. - kacsintottam.

- Remélem nem szedi le megint a fejem.. - sóhajtott miközben kijöttünk a szobából.

- Ha kopogsz nem fogja.. - pusziltam meg, majd lesiettem a lépcsőn.

A finom szendvicseket gyorsan elkészítettem, mivel fel tudtam találni magam a konyhában. Gyönyörű egy konyha!

Épp készítettem az asztalra, amikor Niall is sétált le a lépcsőfokokról, de ő már lassabban mint én.

- Na? - néztem fel rá.

- Még itt van, és bevált az ötleted, hogy kopogjak.. - fogta meg a derekam, és közel húzott magához.

- Én mondtam, hogy ezt kell csinálnod.. - tettem hozzá kicsit egoistán, mire elmosolyodott és az ajkaimra nyomott egy szenvedélyes csókot - Ezt hagyjuk az este további részére, és együnk.. - mondtam amikor már levegőre volt szükségem.

Leültünk , és megvacsoráztunk. Mint mindig ,Niall sokkal előbb elfogyasztotta, mint jó magam.

- Milyen volt? - kérdeztem kíváncsian fürkészve arcát, miközben az utolsó falatot nyomtam a számba.

- Nagyon finom.. többször is csinálhatnál nekem ilyet.. - mosolygott.

- Csinálni fogok, nyugi.. - mosolyogtam vissza elégedetten.

- Ezek szerint nálam alszol, ami jó.. mert már elég sötét van... - nézett ki a közelben lévő ablakon.

- Igen nálad alszom, és kölcsönzök fehérneműt Elena-tól.. - bújtam hozzá.

A mosatlant megtisztítottam, majd visszamentünk az emeletre.

- Én akkor kölcsönzök, te menj fürödni.. - ötleteltem.

- Jó ,jó..drágaság.. - nyomott jegyet a homlokomra puha ajkaival, majd eltűnt a szobájában.

Elena ajtajához mentem, majd kopogtam.

- Igen? - hallottam Elena hangját.

- Elena, nem akarlak titeket megzavarni, de kölcsönözhetek, egy fehérneműt? - kérdeztem cuki hangon.

- Talán itt alszol? - jött a kérdésemre a kérdés.

- Igen, mert már elég késő van..

- Ez esetben , tessék itt van.. - nyújtotta ki az ajtón letörölhetetlen mosollyal az arcán.

- Te meg min mosolyogsz? - néztem meghökkenve.

- Semmin, csak örülök, hogy Niall sem lesz egyedül.. - mosolygott tovább.

- Zayn is itt marad, ezek szerint..? - húzogattam a szemöldököm.

- Öhhm.. - köhintett - Igen..

- Értem, na én megyek is, jó éjszakát.. - *köszöntem el* majd visszacsukta az ajtót.

Mire beértem a *mi* szobánkba, Niall már megfürdött, és a takarón feküdt félmeztelen.

- Melyik fehérneműt kaptad? - mosolyodott el , amikor meglátott.

- Majd meglátod.. - pusziltam meg, amikor az ágyhoz mentem - De, most akkor sietek.. - szaladtam a fürdőszobába.

- Látom, már nem fáj a lábad.. - jegyezte meg, amit még hallottam, majd elhúztam a harmonikaajtót.

Lezuhanyoztam, és felvettem az Elena ruháját.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen ruhát ad, de ez nagyon jól állt. A felső része hasonlított egy fürdőruha felsőrészéhez , az alsója pedig francia bugyi volt. Mind a kettő fekete színben pompázott, fehér pöttyökkel díszítve.

Miután elhagytam a fürdőt, befeküdtem Niall mellé, aki nem tudott megszólalni, csak engem nézett nagy csillogó kék szemeivel.

- Nagyon jól állnak neked Elena cuccai.. - bökte ki végül - Ezt is én vettem.. - tette még hozzá, egy elégedett mosoly kíséretében.

- Imádom azt az ego fejed.. - csókoltam meg nevetve.

- Nem is ego, csak egy kicsit.. én meg ezt a bombázót.. - csókolt vissza.

- Nem is vagyok az.. - húzódtam hirtelen arrébb.

- Nekem az vagy.. - mosolygott és magához húzott - És az is maradsz.. - puszilta meg a homlokom.

Ránéztem és csak szélesre húztam a szám mert láttam , hogy a hajamat szagolgatja.

- Niall....jó illata van a hajamnak? - tört ki belőlem a nevetés.

- Igen, jó illata van.. - kezdte el fogdosni - És milyen jó tapintása van.. - csillant fel a szeme.

Imádom, ha a hajamat piszkálják , így hagytam, hogy birizgálja. Miközben ő a hajammal volt elfoglalva, én megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő.

- Már 11 óra? - csodálkoztam el.

- Tényleg? - nézett kérdőn.

- Tényleg, nézd.. - mutattam a telefonomon az időt, amin a háttérkép egy One Direction-os kép volt.

- Add ide a telefonod.. - pillogtatott cuki szemekkel.

- Tessék.. - adtam oda neki - Mit szeretnél pontosan vele csinálni? - néztem alaposan végig arcán.

- Gyere ide.. - ölelt át - És most mosolyogj.. - mondta már mosolyogva, és már el is készítette a képet.

- Este 11kor még csináljunk fényképet fehérneműbe.. ennél okosabb ötleted nincs esetleg? - durcáskodtam kicsit.

- Ez a legjobb, úgyis csak háttérkép lesz a telefonodon, amúgy nézd milyen cukik vagyunk. - mutatta a képet, amin tényleg aranyosak voltunk.

Be is állította nekem, és lerakta az éjjeliszekrényre.

- És most ..... - tartott egy kis hatásszünetet - Most jön az, amit mondtam.. - kezdett el apró csókokkal bombázni a nyakamon, amitől mindig kiráz a hideg.

- Most, most.. - dadogtam - Azt akarod, amire gondolok? - nyögtem fel egy kicsit.

- Attól függ mire gondolsz.. - mosolygott kissé perverzen , majd felém került, és folytatta amit elkezdett.

Élveztem, mégis tudtam, hogy mire készül, de ez nem lehetséges.

- Niall, ezt nem lehet.. - toltam el egy kicsit magamtól.

- Miért? - pillantott szemeimbe kérdő tekintetével.

- Mert, nem.. - válaszoltam határozottan, amikor leszállt rólam.

- Nem akarod? Azt megérteném.. - körözött a hasamon ujjával.

- Nem erről van szó.. hanem, hogy én nem vagyok felnőtt.. - fordultam ellenkező irányba.

- Értem már... te félsz, hogy amíg nem vagy felnőtt nem lehet ezt.. - okoskodott.

- Igen..Én félek ettől az egésztől.. - fordultam vele szembe.

- Milyen egészre gondolsz pontosan? - fordult ő is velem szembe.

- Öhh.. - kezdtem a takarót piszkálni pirultan - A..a....szeretkezéstől.. - böktem végül ki.

- És miért félsz tőle? - kérdezett tovább, amitől még jobban vörösödtem.

- Felcsaptál pszichológusnak? - kérdeztem vissza nevetve.

- Ne terelj.. - kérte.

- Azért félek , mert nem tudom milyen érzés, ennyi.. - válaszoltam határozottan, de paprika vörös arccal - Válthatnánk témát?

- Figyelj, velem nem kell félned semmitől, bennem megbízhatsz.. és én vigyázni fogok amikor te készen állsz a dologra.. - fogta meg a kezem.

- Köszönöm, ez kedves tőled... - mosolyogtam letörölhetetlen mosolyommal.

- Mindent megteszek azért a személyért, akit szeretek.. - puszilta meg ajkaimat.

- Szeretlek Niall.. - bújtam hozzá.

- Én is téged Belle...

Pár perc ölelkezés után éreztem, hogy nagyon szomjas vagyok.

- Niall, én gyors lemegyek inni, mert gyümölcslére vagyok szomjas.. - keltem ki karjaiból.

- Menj csak, de siess..

Mivel siettem, ezért az utolsó lépcsőfokon, majdnem leestem , így egy kicsit zajosabb voltam, de nem vették észre. Egy kis almalevet öntöttem magamnak, és meg is ittam egy pohárral, majd sietve ugrálgattam a sötétben a lépcsőfokokon, most a legfelső lépcsőfokon botlottam majdnem meg és nem sok kellett volna, hogy megöleljem megint a padlót.

Végül vissza tudtam térni balesetmentesen, ahonnan elindultam.

- Te zajongtál lent? - nevetett fel Niall.

- Nem, nem én voltam, hanem egy óriás dinó van a konyhában....amúgy igen én voltam, véletlen megcsúsztam és majdnem elestem.. - kezdtem én is nevetni magamon.

Ekkor jött egy üzenetem, amit mind a ketten egyszerre akartunk megnézni Niall-el.

IX.

Chapter 9.

.......Az ajtónál Niall előre engedett, és ahogyan beértem , megláttam azt a személyt , akit abban a pillanatban legjobban mellőztem volna az életemből........

Egy messzebb lévő asztalnál Harry-t pillantottam meg, akitől kissé megijedtem. Sietve a pulthoz mentem, ahol a finomabbnál finomabb fagyik voltak kitéve.

- Mit szeretnél? - néztem Niall-re, aki a hátam mögött állt.

- Csokisat.. - csillogtak a szemei.

- Csak olyat? - pillantottam rá kérdőn.

- Két csoki és egy eper.. - változtatta meg végül.

Ekkor lépett oda hozzánk az eladó.

- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte meg kedvesen, hiszen ez a dolga.

- Helló, két fagyi lesz, egy 3 gömbös és egy 2 gömbös...a 3 gömbös álljon két csokiból és egy epresből... - kezdtem a Niall-ével.

- Tessék.. - adta át nekem, én pedig továbbadtam Niall-nek - És a másik? - kérdezte tovább.

- A másik pedig álljon egy epres-joghurt és zöld alma.. - mondtam a sajátom.

- Itt van.. - adta a kezembe - összesen 2(font) lesz.. - ütötte be a gépbe.

- Hagyd, fizetem.. - lépett közelebb Niall - Tessék.. - fizette is.

- Egészségükre.. - mondta elköszönésképpen az eladó.

- Köszönjük.. - válaszoltunk egyszerre majd kézen fogva kimentünk, a teraszrészre.

Egy utolsó pillantást vetettem Harry-re , aki figyelt minket azóta, amióta beléptünk, de amikor ránéztem, csak visszatért a telefonja bűvölésére.

Gyönyörű szökőkutas terasza volt a fagyizónak, és mi egy a szökőkúthoz közel lévő asztalhoz ültünk le.

- Niall.. - kezdtem.

- Igen Belle?

- Láttad ki volt bent a fagyizóban? - pillantottam be.

- Kire gondolsz? Sokan voltak bent.. - próbálta elviccelni, mert látta rajtam, hogy kicsit komolyra fordult a hangom és a pillantásaim.

- Harry-re gondoltam... - vallottam be végül.

- Mi van vele? - nézett rám kérdőn.

- Semmi, csak kicsit kínos volt, hogy reggel engem keresett, most meg itt van... - rázott ki a hideg, ahogy belegondoltam.

- Jaa, így már értem..azt hiszed, hogy követ? - tette fel következő kérdését.

- Nem, csak .... mostanában nem akarok vele találkozni, még látni sem.. tudom directioner vagyok, de megbántotta azt , aki annyira szerette... - magyaráztam.

- Kit?

- Ciara-t... nem hallottam róla már 2. napja semmit, csak annyit tudtam meg, hogy Harry lepattintotta....

- Ohh, értem... mint mondtam majd beszélek vele, de most vidulj fel, és élvezzük a jó időt meg persze a fagyit.. - nyalta meg a fagyiját.

- Igazad van.. - pusziltam meg az arcát.

Ő sokkal hamarabb végzett az 'áldozatával' mint én, és még amit én már nem tudtam megenni, az ő ette meg. Rájöttem, hogy nekem tényleg Niall kell, és nem érdekelt akkor más.

- Mindjárt jövök kimegyek a mosdóba, ha elengedsz.. - nevettem pár perccel később.

- Ha nem töltesz ott 1 órát akkor mehetsz.. - kezdett el ő is nevetni.

- Sietek.. - nyomtam egy puszit az ajkaira.

Gyorsan bementem, és megtudakoltam merre van a mosdó. Amikor elindultam, és már majdnem beértem a női mosdóba , egy kéz visszarántott.

- Annabelle..várj egy pillanatot.. - hallottam a hátam mögött Harry hangját.

- Mit akarsz? - kérdeztem kicsit dühösen.

- Összejöttetek Niall-el? - fordított meg.

- Igen, baj? - kérdeztem kicsit flegma stílusban.

- És még hogy nem vagy biztos az érzelmeidben... - nyomott kicsit a falhoz.

- Engedj el.. - próbáltam kijutni a karjaiból , de sikertelen volt - Engedj már el, mit akarsz velem? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Semmit, vagy mindent talán? - mosolygott huncut mosolyával - Igazából csak annyit , hogy nekem ne hazudj... - mondta és megcsókolt, amit én 'jutalmazásul' pofonnal kísértem.

- Áuhh... - nyöszörgött kicsit - Látom, most már ellenállsz..Imádom az ilyen lányokat.. - nyújtotta kicsit ki a nyelvét.

- És most eressz el.. - kértem haragosan - Meddig akarod ezt a hülyeséget csinálni?

- Még nem tudom... majd meglátom, addig amíg elég reménytelen nem lesz, ez az egész.. de még érzem, hogy érdemes játszani.. - csillogtatta zöldes szemeit.

- Nem vagy normális... - válaszoltam meg, majd eltűntem a mosdóban.

'Hogy lehet ennyire hibbant, békén hagyhatna...' - gondolkodtam , miközben megnéztem a sminkemet.

Miután végeztem, csak lassan nyitottam ki az ajtót , nehogy Harry még mindig várjon rám, de már nem volt senki az ajtó előtt. Sóhajtottam egy nagyot, és visszamentem Niall-hez.

- Bocsi, hogy egy kicsit tovább tartott mint ahogyan terveztem... - kértem bocsánatot.

- Semmi baj... - húzott az ölébe.

- És most mi a következő terved? - fordítottam oldalra a fejem.

- Sétálunk egy kicsit, utána pedig elmehetnénk ebédelni.. - mosolygott.

- Oké, akkor a fagyi volt a reggeli.. - kuncogtam.

- Lehet annak is nevezni.. - jött rá ő is.

Felálltunk, és elhagytuk a fagyizót, Harry-t már sehol nem láttam, viszont abban nagyon reménykedtem, hogy nem tervel semmit. Úgy sétálgattunk, mint egy pár a park felé, amikor észrevettünk egy csapat lányt, akik megtudták, hogy itt vagyunk. Nem akartuk, hogy lássák, ahogyan ölelkezünk és kézen fogva sétálgatunk, ezért elengedtük egymást, még mielőtt késő lett volna.

Niall, minden lányhoz kedvesen viszonyult, osztogatott autogramokat , képeket készített velük, még valamikor engem is megkértek, aminek Niall nagyon örült. Többen is mondták, hogy nagyon aranyosak lennénk együtt, és hogy ők nagyon örülnének kettőnknek, ami mind a kettőnknek jól esett. Búcsúzóul mondták, hogy legtöbben el tudnak menni a legközelebbi koncertre, és remélik, hogy én is ott leszek, majd elmentek.

- De aranyosak.. - fogtam meg újból Niall kezét, amikor már teljesen eltűntek.

- Igen, ők tényleg kedves directioner lányok voltak, olyanok mint te és Ciara is.. - mosolygott és adott egy puszit az arcomra.

- De azt is tudom, hogy vannak olyannyira fanatikus lányok, akik gyűlölik a srácok, azaz a ti barátnőiteket... - okoskodtam.

- Te mennyi mindent tudsz.... - lepődött meg.

- Persze, hogy tudom, hiszen directioner vagyok, én is.. amúgy azok a lányok nem igazi directionerek.. - mondtam tovább.

- Vannak olyanok, igen..akik annak hívják magukat, de mégsem viselik el azt, ha nekünk barátnőnk van...

- Na mindegy, nem érdemes olyan lányokról beszélni.. - zártam le a témát.

Sétálgattunk, nevetgéltünk egy kicsit, miközben figyeltünk is nehogy meglássanak a lesifotósok. Olyan 1 vagy 2 óra körül betértünk egy étterembe.

- Mit eszel? - kérdezte tőlem Niall, pár perccel azután, miután felvettem az étlapot.

- Ezt a csirkemellkockás salátát.. - mutattam arra az ételre, amit kiszemeltem.

- Diétázol? - kérdezte a szemeimbe pillantva.

- Öhh, nem csak most ezt kívántam meg.. - tettem le az étlapot.

- Ez nem volt valami hihető.. - nézett nagy kételyekkel, majd az asztalunkhoz hívta a pincért, aki felírta a rendelést.

Niall kétszer annyi ennivalót rendelt mint én, és mégsem látszik meg rajta, persze a fiúk nem törődnek annyira magukkal, de a One Direction tagjai kicsit igen, hogy toppon legyenek a fellépéseken, és ne dagadékokat kelljen látniuk a rajongóknak.

Hamar megebédeltünk, majd megbeszéltem Niall-el, hogy menjünk haza, mert sajognak a lábaim, és lehet kicsit lehűtöm őket, főleg a sebeimet.

- És melyik 'haza'? - kérdezte nevetve útközben.

- Hozzátok, ha nem baj.. - válaszoltam félénken.

- Jó , hogy nem baj.. - húzott szorosan magához, majd csak kézen fogva sétáltunk, amíg el nem értük a házukat.

- Szerinted látta Elena az üzenetet? - léptem be a bejárati ajtón.

- Miért kérdezed?

- Csak , mert nem hívott minket egész délelőtt.. - gondolkodtam.

- Talán mert el volt foglalva Zayn-nel.. - húzogatta a szemöldökét, amin elkacagtam magam.

- Lehet, lehet..

Direkt az emeleten lévő fürdőszobába vettem az irányom, hogy hátha hallok majd akármilyen zajt, de nem , nagyon csöndesen voltak. A cetli eltűnt , és helyette egy másik volt kirakva , amin ez állt: ' Ha Niall te vagy az, aki olvassa , és még egyszer kopogás nélkül rontasz be, meghalsz, de ha Annabelle vagy, tudom, hogy kopognál.. xx  '

'Bolond lány, de imádom..' - gondoltam és közben bementem a fürdőszobába, becsuktam magam után az ajtót, hogy le tudjam venni a farmeromat. Lassan vettem le, hiszen nem akartam a sebtapaszokat lerántani, így is annyira fájt a lábam. Végül miután megszabadultam a nadrágtól lassan levettem a tapaszokat, és a zuhanyzó részével leöblítettem a sebet, amit nagyon csípett a víz.

Miután végeztem, kopogtak az ajtón.

- Igen, ki az? - kérdeztem meg.

- Én vagyok az, Niall.. kell segítség.. - hallottam kintről a hangját.

- Niall, hoznál nekem sebtapaszt, ha van.. - kértem meg.

- Persze, máris jövök.. - mondta, majd hallottam , hogy letrappolt, és hamar vissza is jött - Bevihetem?

- Gyere..

Bejött, és meg sem lepődött hogy bugyiban vagyok, hiszen tegnap együtt aludtunk.

- Tessék.. - adta a kezembe.

- Köszönöm Niall.. - mosolyogtam, majd kibontottam a csomagot, és kivettem pár tapaszt belőle, amivel hamar el is rejtettem sebeimet.

- Szépen javulnak a lábaid.. - jegyezte meg.

- Igen, tudom.. annyira örülök neki.. - egyenesedtem fel.

Visszakaptam magamra a farmerom majd amikor kiléptünk együtt a fürdőből megálltam Elena ajtaja előtt.

- Láttad mit írt ki? - nevettem kicsit.

- Igen.. az én testvérem - nézett a cetlire szúrós szemekkel.

- Én benézek hozzá vagy hozzájuk.. beszélgetek kicsit velük.. - mondtam el az ötletem.

-Ha akarsz menj csak, mert ez már a te házad is.. én megyek a szobámba tv-zni, ott megtalálsz.. - kaptam tőle még egy csókot, majd eltűnt a szobájában.

Bekopogtam Elena-hoz amikor, hallottam egy 'Gyere!' hívószót.

- Helló, nem zavarok? - kérdeztem a szerelmesektől.

- Sziiia Ana, nem zavarsz, gyere ülj, le.. - állt fel gyorsan Elena, és húzott nekem széket, amit én egy 'köszönömmel' kísértem.

- Na , és mizu köztetek? - néztem kettőjükre.

- Jól vagyunk.. - mosolygott Zayn - Tényleg, és te hogy vagy? Elena mesélte, hogy elestél.. - kérdezett rólam .

- Jaj, én megvagyok, már szépen javul a lábam.. de most nem én vagyok a lényeg, hanem ti.. Együtt vagytok? - kérdezősködtem.

- Igazat mondjuk? - kérdezett vissza Elena.

- Nekem mindig csak azt mondjátok.. - kacsintottam.

- Akkor igen együtt vagyunk, és rájöttem , hogy Elena nagyon aranyos , kedves, és gyönyörű lány , aki el tudja velem felejtetni az előző barátnőmet.. - avatott be aranyos hangon Zayn.

- Jaj de örülök.. - álltam fel a székről, hogy megöleljem őket - Annyira aranyosak vagytok együtt..

- Köszönjük, ez jól esik.. - nyúlt szélesre Elena szája.

- Hallom, te pedig Niall-el jöttél össze? - kérdezett Zayn, mire én kicsit kipirultam.

- Igen jól hallottad, ma elmentünk fagyizni, sétálni és még ebédelni is.. ti egész délelőtt itt voltatok? - nevettem.

- Nem, mert valamikor lementünk.. - kezdtek ők is nevetni.

- Valamikor? Nem kellett volna kicsit kimozdulni a házból?

- Hmm... nem , jó ez itt... - dőlt vissza Zayn az ágyra.

Elfelejtettem, hogy a telefonom a zsebemben maradt, és ekkor megint el kezdett csörögni.

- Pillanat.. - álltam fel és kimentem a szobából.

Amikor elővettem , és megláttam ki az, egyből a düh kerülgetett.

VIII.

Chapter 8.

.......Nemsokára újra nyílt az ajtóm, és láttam, hogy Niall hozza a párnáját, és a takaróját..........

- Biztos vagy benne, hogy itt aludhatok? - kérdezte meg félénken.

- Ha már azt mondtam, hogy igen, akkor úgy is marad , gyere.. - vettem el a cuccait, és az enyéim mellé helyeztem- Nézzünk valamit? - ötleteltem, amikor befeküdt mellém.

- És mit szeretnél nézni? - állt volna fel, de megállítottam.

- Én megyek, most - húztam vissza, és én álltam fel.

- De neked vigyázni kell a lábaidra.. - aggódott.

- Nem lesz semmi baj, nyugi.. - keltem ki az ágyból.

- Ha már így tudsz járkálni,rám nincs is szükség.. - vágott egy huncut mosolyt.

- De nekem szükségem van rád... - néztem tündöklő kék szemeibe.

- Annabelle...nem tudom, hogy te , hogy érzel irántam, de én ..... ..szeretlek... - jött oda hozzám, mivel én ekkor a tv-nél voltam.

- Bevallom, mindig is arról álmodoztam, hogy te leszel egyszer a pasim.. - néztem a DvD-ket.

- Tényleg?Akkor itt a megfelelő alkalom.. Leszel a barátnőm..? - fogta meg a kezem.

'Most mit válaszoljak, szeretem...de ... ott egy de... a zaklatások Harrytől, a de ezt takarja..' - pörgött az agyam.

Végül kimondtam, amit gondoltam.

- Igen, leszek a barátnőd,Niall.. - öleltem át szorosan, és ő örömében egy óriási csókot nyomott ajkaimra.

- Most pedig válasszuk ki,  a legjobb filmet.. - mondta letörölhetetlen vigyorral az arcán Niall.

- Örülsz, hős szerelmes..? Szeretlek Niall.. - maradt széles az én szám is.

- Hogyne örülnék..a világ legjobb lánya az enyém lett.. - vett a karjaiba.

- Azért nem a világ legjobb lánya.. de nem baj.. és amúgy mikor jelentjük be? - kérdeztem tovább miközben még mindig nézelődtem a filmek között miután lerakott.

- Ha akarod, akár holnap is bejelenthetjük...te döntöd el, amikor te szeretnéd,amúgy választottál már filmet? - fogta meg a derekam.

- Inkább teljen el, 1 hét , mivel a rajongóitok így is sejtenek pár dolgot... - adtam a jobb ötletet.

- Akkor jövő hétre beszervezek egy rádiózást, úgy jó?

- Megfelelő.. - pusziltam meg az arcát - Te láttad már az 'Ariel a kis hableány' című mesét? - tettem fel a kérdésemet nevetve.

- Igen láttam , azt hiszem... miért? Mesét akarsz nézni? - nézett rám gyanút fogó szemekkel.

- Ha te is akarsz, akkor nézhetjük azt.. nincs semmi jó filmem.. - vettem elő a mesét.

- Oké..Amúgy honnan van neked ennyi meséd? - nézte meg jobban a gyűjteményt.

- Van egy kishúgom, elfelejtetted? Neki kellett vennem ezeket, ha véletlen nálam akar aludni.. - magyaráztam neki, miközben bekészítettem a lemezt.

- Jaj, tényleg.. mondtad..Majd bemutatsz neki? Ő is directioner, mint a nővére? - kérdezősködött felőle.

- Igen, ő is directioner, és majd el akarom vinni egy koncertetekre..ahol találkozik is veletek..csak majd ha nagyobb lesz.

- Mennyi idős?

- 7 éves, 10 éves voltam amikor megszületett.. - válaszoltam aranyosan.

- Imádom a kicsiket.. - tette hozzá cukin.

- Ennek örülök, mert egyszer-egyszer nekem kell rá vigyáznom, akkor hazautazom, és otthon vagyok vele, ha akarsz majd eljöhetsz velem.. - tanácsoltam.

- Ez jó ötlet drágám.. - érintettem meg puha ajkaival az arcom.

Megnéztük a mesebeli történetet, miután vége lett pedig már túl későnek találtuk az időt, ezért inkább mind a ketten elaludtunk.

Reggel olyan 8 óra lehetett amikor kinyillottak a szemeim, és már éreztem, hogy nem tudok visszaaludni.

Lassan megfordultam az ágyon, mert azt hittem, hogy Niall is az ágyban van, de csak azt hittem. A helye, ahol korábban feküdt hűlten állt.

Felültem és gondolkodni kezdtem, hogy 'köszönés, vagy értesítés nélkül nem ment volna el'.

Óvatosan felálltam, és kimentem az ajtómon, amikor egy finom illat csapta meg az orromat. Az irányt egyből az illat forrása felé vettem, amikor megláttam a konyhában Niall-t.

- Jó reggelt.. - köszöntöttem aranyos hangon, mire ő hátrafordult.

- Neked is , kicsim.. Meg akartalak lepni, de látom nem vagy meg nélkülem.. - mosolygott.

- Nem tudtam merre vagy, ezért akartam körülnézni.. - vallottam be, amikor közelebb mentem hozzá.

- Nem baj, tudom, hogy ilyen vagy.. mert Elena elmondott mindent.. - mosolyodott el, közben megcsókolt.

- Tényleg? Az jó, hogy nem avatott be, miket mondott.. mondjuk én is sok mindent tudok rólad.. - nevettem el magam.

- Milyen igaz.. - fogta meg az állát - Amúgy, kész a reggeli, nem valami nagy szám, de remélem ízlik majd.. - vette fel az egyik tányért, amit előkészített.

- Szerintem minden ízleni fog , amit te csinálsz.. - kacsintottam, amikor a kezembe adta azt a tányért amire már rárakta a reggelinek szolgáló ételt.

Segítettem a terítésben, hiszen csak ketten ettünk. Evés közben , kopogtak az ajtón.

- Várj kinyitom.. - akartam volna felállni, amikor Niall felállt helyettem.

- Hagyd csak, egyél... - ment az ajtóhoz.

Kinyitotta az ajtót, és meglepődve nézett arra a személyre , aki az ajtó másik felén állt.

- Szia, Harry...miért vagy itt? - kérdezte megváltozott hanggal mint ahogyan azelőtt beszéltünk.

- Niall..helló, nem számítottam rád...Annabelle-hez jöttem volna, de látom társasága van...én megyek is... - fordult meg.

- Ha nagyon fontos, akkor bejöhetsz.. - próbálta visszahívni Niall.

Én még megszólalni sem mertem, csak ültem és vártam a következményeket. Végül csak nem jött be, elment. Kifújhattam a levegőt, de kicsit elhamarkodtam, mert most jött a neheze.

'Mit mondok Niall-nek?'

- Mit akart Harry? - kérdezte tőlem Niall, miközben az arcomat fürkészte.

- Nem tudom... - néztem rá, tényleg mit sem tudva.

- Hmm, majd megkérdezem tőle ha megyünk gyakorolni.. - vonta meg a vállát - Amúgy, ízlik? - nézte, ahogyan az utolsó falatot ettem meg.

- Igen, köszönöm..nagyon finom volt.. - ült mosoly a számra - És mikor kell menned gyakorolni a srácokkal, mert akkor elmennék Elena-hoz , és beterveznénk valami csajos  délutánt.. - találtam ki egy újabb ötletet.

- Azt még pontosan nem tudjuk, majd értesítenek..de rájöttem, hogy nagyon jó ötleteid szoktak lenni.. - válaszolta, miközben ő is megette a reggelijét.

Elvettem a tányérját, és elmosogattam, hogy ne maradjon mosatlan.

- Fáj még a lábad? - nézett végig rajtam Niall, aki még az asztalnál ült és figyelt.

- Kicsit fáj, gyönyörűek rajta a sebtapaszok, de már tudok járni egyedül.. - adtam a választ kedvesen.

- Akkor , nem megyünk el hozzánk? - húzta szélesre ajkait.

- Mehetünk, de akkor előbb öltözzek fel, mert te fel vagy, de én? - néztem magamra.

- Akkor futás öltözni..persze annyira ne fuss.. - próbált ösztökélni Niall.

Besiettem, ahogy tudtam a szobámba, és keresni kezdtem a cuccaim között valami jó ruhát, amikor megláttam, hogy villog a telefonom. Akkor szokott villogni, ha SMS-em vagy ha hívásom volt. Hirtelen odanyúltam, hogy megnézzem mi az. Harry-től volt egy üzenetem, és vagy 10 nem fogadott hívásom.

Megnyitottam az üzenetet, ez állt benne: ' Szióka,drága...Miért van Niall nálad? Tud már *rólunk* ? Történt köztetek valami? Minél hamarabb hívj fel..csók: Hazza xx '

'Őrült, őrült,őrült..ahh, mit csináljak..? Egyáltalán milyen *rólunk*-ról beszél? Mindegy..remélem nem zaklat most, hogy meglátott Niall-el' - raktam le a telefont.

Kerestem magamnak egy pántos , nyári , zöld felsőt , hozzá felvettem egy kissé szaggatott  hosszú farmert, hogy ne látszódjanak a lábaimon a sebek. Egy zöldes szandál, és a zöldes árnyalatú kiegészítők, pont jól jöttek most, hogy használjam őket.

Amikor kiléptem az ajtón láttam, hogy Niall kicsit türelmetlenkedett, de mikor meglátott , azon nyomban elszállt az a kis 'idegességnek' nevezett érzete is.

- Na? Mehetünk? - lépkedtem közelebb hozzá.

- Elbűvölően nézel ki.. - lepődött meg rajtam - Ja, és igen mehetünk.. - nyitott ajtót.

- A telefonomat a szobában felejtettem, egy pillanat.. - rohantam vissza.

- Siess..

Beszaladtam a szobába, amikor felvettem a telefonomat, hogy elrakhassam, megint láttam, hogy Harry próbált hívni.

'Szálljon már le rólam...' - csúsztattam a zsebembe.

- Indulhatunk.. - jöttem ki.

Ahogyan elindultunk, út közben megint csörgött a telefonom.

'Most felveszem, hogy ne zaklasson tovább, főleg Niall-éknál ne..' - vettem ki a telefont onnan, ahova korábban raktam.

- Igen tessék? - szóltam bele úgy, mintha nem láttam volna ki az, pedig tudtam.

- Szia , szivi.. nem láttad hányszor hívtalak? Még SMS-t is küldtem, nem igaz , hogy nem vetted észre...Amúgy mikor tudunk találkozni, kettesben? - kérdezte meg rekedtes hangján.

- De észrevettem, és bocsi, de mostanában elfoglalt leszek, nem tudok időpontot mondani, szia... - tettem le a telefont.

- Ki volt az, Ana? - pillantott rám Niall, egy másodpercre.

- Egyik ismerősöm találkozót szeretett volna, de beavattam, hogy nem érek rá mostanában... - válaszoltam az első gondolatomat, ami eszembe jutott.

- Miért ne érnél rá?

- Mert veletek leszek, és nem akarok senkivel találkozgatni... - magyaráztam.

- Jaa, srác volt? - nevetett kicsit fel.

- Igen, az.. - fújtam kicsit arrébb a hajam.

- Akkor nem csak nekem tetszel, de megszívta mert én kaptalak meg, és nem adlak senkinek.. - fogta meg a kezem.

Nem tudtam nem elmosolyodni azon, hogy Niall mennyire örül, hogy összejöttünk. Mivel kocsival indultunk utunknak ezért, hamar a házuk elé is értünk.

- Segítsek kiszállni? - ajánlotta fel a segítségét.

- Szerintem megoldom, de köszönöm, hogy felajánlottad édes.. - pusziltam meg az arcát.

Úgy is lett , ahogyan mondtam, ki tudtam szállni egyedül is. A térdeim kicsit sajognak még, de egyre jobb, egyre jobban érzem, hogy gyógyulnak, pedig csak tegnap estem el.

Bementünk a házba, Elena sehol. A földszinten nem volt az egyszer biztos.

- Biztos az emeleten elbújt a szobájába.. - mosolygott perverzen Niall - Megyek benézek hozzá.. - indult el, amikor megállítottam.

- Az sem biztos , hogy egyedül van, sőt tuti..ne zavard már a húgodat, lassan ő is felnőtt, neki is kell a párkapcsolat.. - suttogtam neki.

- A bátyus mindig rosszkor van rossz helyen, szóval ez ne változzon.. - válaszolt meg engem, majd a szoba felé vette az irányt.

- Meg fog ölni.. - tettem hozzá a véleményem, majd lent vártam, hogy mi lesz.

Végül kicsit feljebb mentem én is a lépcsőn, hiszen csak így láttam mi fog kisülni az egészből, amire viszont kíváncsi voltam.

Niall semennyit nem vaccilált, hanem csak egyszerűen berontott.

- Szia , húgi..és Zayn?? - nevette el magát.

- Niall.. - hallottam Elena ordítását - Nem szokás kopogni, ahh menj a szobámból... - tolta ki a szobájából, amikor meglátott engem.

- Annabelle.. - szaladt oda hozzám - Te tudsz egyedül járni? - nézett végig rajtam.

- Nem vagyok kisgyerek, persze, tudok.. - nevettem - Na , és mit csináltatok? - kérdeztem perverzen villogtatva a szemeim.

- Ana....csak, csak eljött Zayn, és filmeztünk... - vörösödött ki - semmi más...amíg Niall meg nem rontotta. - meredt tesójára haragos szemekkel.

- Aha, semmi más, akkor miért találtam Zayn-t rajtad? - pillantott a még mindig a szobában fekvő Zayn-re.

- Jaj, Niall...nem hallottál még a szerelemről, és Cupido nyiláról? - próbáltam védeni Elena-t és Zayn-t.

- Jó,jó.. most akkor eltekintek az előbb látottaktól, de csak Belle miatt, rendben? - tette karba kezeit.

- Megérthetnéd, hogy nem vagyok gyerek... - förmedt rá - Amúgy nem szoktál ilyen lenni, mi van veled? - fürkészte az arcát.

- Talán mert én is párra találtam, egy olyan idősben , mint te.. na jó, kicsit idősebb.. - kerekedett egy nagy mosoly az arcára.

- Csak nem? - pillantott rám, mire én boldogan bólogattam - Hát, akkor gratulálok..most már te leszel a nővérkém.. - kuncogott.

- Eddig is én voltam, a suliban..Na de most menj vissza a 'pasidhoz' - hessegettem.

Megpuszilta örömből az arcom, és visszasietett, miközben visszacsukta az ajtót.

- Miért vagy ennyire engedékeny, szépség? - kérdezte Niall, miközben átkarolt, ahogyan lépkedtünk együtt le a lépcsőfokokról.

- A barátnőm, és most már , úgymond 'rokoni' kapcsolatba is kerültünk.. Mindig is anyáskodni fogok felette, és tudom milyen ilyenkor neki, hiszen én is annyi idős vagyok mint ő.. - érintettem meg a puha ajkaimmal az övéit.

- És mi nem akarunk a szobámban olyat csinálni mint ők? - fogta meg a csípőmet.

- Milyet is csináltak? - karoltam át a nyakát.

- Egy-két csók, de lehet több lesz belőle nekik.. - válaszolt perverz hangnemben - De Elena nem múlt el 18, húú.. - kezdett el idegeskedni, de lenyugtattam.

- Én sem múltam el 18, mégis ilyet tervezel, szóval... amúgy nem hinném , hogy Zayn annyira rámenős lenne...nyugi.. - puszilgattam a nyakát, amit éreztem, hogy jól esik neki.

- Ahh... - nyögött fel - Ez is igaz, jó akkor most nem fogom ezt nézni.. - csókolt meg - De csak a te kedvedért..

- De rendes vagy... - pillantottam a szemeibe - És mit csináljunk? - tettem fel boldogan kérdésem.

- Hmmm...van ötletem, de azt hagyjuk estére, jó? - karolta át a derekam - Elmegyünk fagyizni?

- Jó ötlet , hagyjunk itt egy cetlit, vagy gyors felragasztom Elena ajtajára.. - tettem hozzá a kitalációmat.

- Oké, de el ne ess.. - nevetett kicsit.

Megírtam az üzenetet amiben ez állt:' Elmentünk Niall-el fagyizni, ha akartok jönni majd hívj..xx ' .Felszaladtam az emeletre és óvatosan az ajtóra ragasztottam, amikor hallottam a nevetgéléseket, és egy-egy kisebb nyögést.

'Elvannak, elvannak' - gondoltam miközben lesétáltam és elővettem a huncut mosolyomat.

- Hát, te mit mosolyogsz? - kérdezte, amikor kiléptünk az ajtón.

- Elena-t és Zayn-t...annyira aranyosak..

- Miért?Láttál valamit? - kérdezte, és amikor a kékségeibe pillantottam , láttam a perverzség csillogását.

- Niall....nem láttam semmit, csak hallottam.. - kuncogtam .

- Mit?

- Ahogy nevetgélnek és, egy-egy kisebb nyögést... - nyugtattam, vagyis csak próbáltam.

- Nyögést? - húzta fel a szemöldökét.

- Aha.. - nevettem el magam, mert már nem bírtam ki, hogy ne nevessek.

- Hmm, érdekes...szerinted este az én szobámban is lesz? - karolt át mosolyogva.

- Azt majd akkor megtudjuk.. - vágtam vissza, amit értett.

A beszélgetésünk elvette az unalmat út közben ahogyan sétáltunk, és így hamar el is érkeztünk egy fagyizóhoz. Az időjárás mostanában kedvezőbb, mivel akkor is gyönyörű napsütésben volt részünk.

Az ajtónál Niall előre engedett, és ahogyan beértem , megláttam azt a személyt , akit abban a pillanatban legjobban mellőztem volna az életemből.