VI.

Chapter 6.

...- De nem ellenkeztél.. - mosolyodott el elégedetten....

- De,de,de... - kezdtem el az ellenkezést.

- Most már késő.. - tette az ujját a számhoz, hogy elhallgattasson.

- Harry , te nem vagy normális, hogy tehetted ezt.. - kezdtem el ordítozni, amikor rájöttem, hogy mégsem kellene, mert meghallhatnak a többiek.

- Cssssttt..Ana..Azért csináltam, mert ez a valódi érzésem.. - súgta a fülembe.

- Hogy mi? - léptem hátrább tőle.

- Tegnap óta, csak ezen gondolkodtam...Ciara is gyönyörű lány, de rájöttem, hogy nem az én esetem.. - vallotta be.

- De látom ezt még nem mondtad el neki.. - tettem karba a kezem, miközben a bent ülő barátainkra pillantottam.

- Nem volt szívem megbántani, mert annyira látszik rajta, hogy szerelmes belém..

- Harry, meg kell neki mondani, hogy te nem tudsz iránta többet érezni , csak barátságot.. nem lehet ártatni... vagy ki akarod használni.? -

meredtem rá.

- Nem..erről szó sincs.. - rázta meg a fejét.

- Ajánlom is.. - fordítottam neki hátat.

- Egy életre meg fog engem utálni... - fogta meg a vállam.

- Nem fog, hiszen directioner..de ha így folytatod, hogy nem mondod el neki, akkor számíthatsz erre... - fordultam vissza hozzá.

- Ami tegnap történt köztünk...szerintem nem fog megbocsátani, főleg ha megtudja, hogy én téged szeretlek.. - hajtotta le a fejét.

- Mi történt tegnap? - tettem fel a következő kérdést, amikor megláttuk az ablakból, hogy Niall felállt az asztaltól, és az ajtó felé közeledik.

- Majd elmondom, de most mit csináljunk? - kérdezte sietve.

- Én elszaladok, elbújok valahol, te meg tedd azt, mintha keresnél engem itt, az ajtónál.. - mondtam neki, mire még egyszer megpuszilta ajkaimat, majd elengedett.

Elbújtam, egy nagyobb réshez, ami két épület között volt.Amikor megálltam éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog. Megérintettem az ajkaim azon pontját, ahova korábban Styles nyomott bélyeget.

'Miért csinálja ezt? Talán engem is be akarna etetni? Nem, az nem lehet.. én Niall-t sz-e-r-e-t-e-m..' - dadogtam magamban, mert nem voltam már biztos az érzelmeimben. Csak tegnap találkoztam velük először, ezért nem tudtam volna eldönteni még, hogy kit szeressek.

Lassan a fal mellett leültem és sírtam. Potyogtak a könnyeim , mintha dézsából öntötték volna. Erre a sírásra lett figyelmes Caroline, aki csakugyan keresett engem mint Niall. Eltelhetett már 2 óra is, mire megtaláltak, elég jó helyre bújtam el.

- Anabelle, úristen itt vagy... - rohant oda hozzám - Mi a baj, miért sírsz? Miattunk? Ne haragudj ránk, kérlek.. - ölelt szorosan magához, mit sem tudva arról, hogy mi miatt sírok.

- Carol.. - öleltem vissza és még jobban elkezdtem sírni - Nekem el kell mennem innen, muszáj... - nyögtem ki.

- Miért? Már mindenki keresett, nem mehetsz el... - segített felállni.

Végül nagy győzködések árán, visszamentem vele a többiekhez, akik már halálra aggódták miattam magukat.

- Anabelle.. - sietett oda hozzám Niall.

Harry csak Ciara-t nyugtatta, amikor észrevette Ciara , hogy meglettem. Mindenki odajött, csak ő nem, hiszen ő volt az egyetlen, aki tudta miért sírok.

- Mi történt? - kérdezte tőlem Elena.

- Semmi, nem történt semmi..csak levegőre volt szükségem.. - mondtam megváltozott hangnemben nem úgy , mint ahogyan szoktam.

- Ilyen sokáig? 2 órát voltál idekint, és egy eldugott részen találtunk meg.. - oktatott volna Ciara, amire igazándiból nem is volt szükségem.

- És miért sírtál? - nézett rám Caroline.

- Most jött ki a sulis stressz.. - vontam meg  a vállam mosolyogva, mint egy meghibbant.

- Szerintem most inkább menjünk haza..mindenkinek sok volt ez az egész.. - adta az ötletet Niall, miközben átkarolt, amit Harry szúrós szemekkel követett.

- Oké.. - mondták a többiek egyszerre.

Beszálltunk a kocsikba. Elena ,én és Niall, Zayn és Caroline, Harry és Ciara külön-külön autókba. Megkértem Niall-t, hogy most vigyen haza, azzal az ürüggyel, hogy kicsit egyedül szeretnék lenni, így megtette a kérésemet. Miután megérkeztünk, elköszöntem tőlük, és ők tovább hajtottak. Egyedül maradtam, de ezt akartam, nemde?

A gondolataimat tv nézéssel , internetezéssel foglaltam le. Az interneten nem találtam olyan képeket, amin én és Harry lennénk, így megnyugodtam. Csak annyit írtak, hogy ma a Nando's-ban ettünk. Este 10 körül, még mindig a délutáni ruhámban voltam, amit Elena-tól kaptam, amikor megcsörrent a telefonom.

Sietve megnéztem, Ciara volt az.

'Mit akarhat 10 órakor? Talán Harry kitálalt neki?' - emeltem lassan a fülemhez a kagylót.

- I-i-i-gen, tessék?

- Szia, szerelmem..Mit csinálsz most? - hallottam egy rekedtes hangot, a másik oldalról, akiről már egyből tudtam ki az.

- Nem vagyok a szerelmed, mit akarsz? Elmondtad már Ciara-nak? - emeltem meg  a hangom.

- Nyugi, kislány..nem..... most fogom neki elmondani, csak még fürdik..

- Te most komolyan arra használod azt a kis időt, amid maradt míg ki nem penderítenek onnan, hogy engem hívogass, a Ciara telefonjáról?

- Talán ha innen kipenderítenek, megyek hozzád.. - hallottam a huncutságot a hangjában.

- Ide ? Nem jöhetsz, abban biztos lehetsz.. - kapta rá a választ, amire nem számított.

- Nem vagy kíváncsi, hogy mi történt tegnap köztem és Ciara között? Mert nem hiszem, hogy elmondta volna neked.. - mondta furfangossággal.

- De igen, kíváncsi vagyok.. - adtam a választ, amivel érezhető lehetett, hogy kezd behálózni.

- Akkor ha innen eljövök, megyek hozzád kicsi szívem.. - válaszolta, és lerakta a telefont.

'Komolyan, egy őrült válik Harry-ből' - gondoltam bele, majd bezártam az ajtómat, lehúztam a redőnyöket az ablakokon, hogy még be látni se tudjon, ha véletlen megtalálná a házamat.

Egy órával később , arra ébredtem fel a tv előtt, hogy kopognak az ajtón,de nagyon. Ekkor még mindig a délutáni szerelésemben voltam, mert elfelejtettem megfürödni, és átöltözni. Kisebb kábulattal az ajtóhoz lépkedtem.

- Igen, ki az ilyenkor? - kérdeztem a fejemet fogva.

- Én vagyok az, mint ahogyan megígértem, hogy eljövök. - hangzott a válasz mire feleszméltem.

- Te-te-te meg mit keresel itt.. - dőltem az ajtónak rémülten - Egyáltalán hogyan találtál meg?

- Megnéztem Ciara-nál..nem volt nagy dolog.. amúgy elmondtam neki mindent.. - válaszolta, és amikor meghallottam a mondata végét ,meghűlt bennem a vér, lesápadtam.

- Hogy érted azt, hogy mindent? - kérdeztem komorabb hangon.

- Ha beengedsz , megtudod.. - vágta rá huncutsággal.

Pár perc gondolkodás után, óvatosan kinyitottam az ajtót.

- Még most is gyönyörű vagy..- tett megjegyzést, majd belépett .

Én csak némán visszacsuktam az ajtót, majd a nappaliba mentem, hogy oda kövessen. Leültünk egymással szembe, a nagy kanapéra, amin egy nappal ezelőtt Niall aludt.

- Beengedtelek, most mond el.. mit mondtál el neki és mi történt tegnap? - néztem tündöklő zöld szemeibe.

- Elmondtam , hogy nem tudok szerelemmel rá gondolni... - kezdte el mesélni, mire beleszóltam.

- És azt elmondtad, hogy engem szeretsz? - kérdeztem, amikor megjelent egy kisebb mosoly az arcán.

- Nem, nem tud róla semmit, de rád gyanakszik... az a lány nagyon féltékeny rád.. nem értem , hogyan vagytok barátok.. - csodálkozott.

- Igazából, tudom...én mindenkivel jóban szeretek lenni, de tudom, hogy féltékeny rám.. csak nem értem mire.. - néztem a plafonra.

- Én tudom mire... - érintette meg az arcom, és maga felé fordította - Arra, hogy te csodaszép vagy, és minden fiúnak te kellenél, ha közöttetek kellene választani, érted? - közeledett az ajkaival felém, mire én elfordítottam a fejem.

- Ez nem igaz, Ciara is szép... - álltam fel.

- Szépnek, szép, de te szebb vagy..sokkal, és ezt ő is tudja..ezért ilyen.. Ő nem az igazi barátnőd.. az igazi barátaidat Elena-ban és Caroline-ban találtad meg... - fogta meg a kezem, és visszahúzott.

- És 'megutált' téged? Mármint amit mondtál nekem tegnap... - kérdeztem tovább, hogy szálljunk le az előző témáról.

- Nem tudom, de sírva fakadt, és majdnem eltalált egy vázával..szerintem az annak a jele...

- Ez érthető, én is ezt csináltam volna... - helyeseltem.

- Na , ha tudnád tegnap mi történt, akkor még jobban helyeselnél... - tette hozzá halkabban.

- Miért mi történt? - pillantottam rá komoly tekintetemmel.

- Miután hazavittem hozzám kocsival, öööööhm.. - habozott - Este majdnem lefeküdtem vele... - vallotta be.

- De csak majdnem , amit te nem akartál, igaz? - néztem még mindig őt, de ő már nem tudott a szemembe nézni, csak bámulta a padlót.

- Épp ez az, hogy ő nem akarta,én akartam volna... - válaszolta mire én megint felálltam, és inkább a falhoz mentem.

Kínos csönd támadt, mert nem tudtam mit válaszolni rá és megértettem , hogy Ciara  miért akadt ki annyira.

Végül én törtem meg a csöndet.

- Hogy tehettél ilyet? - mondtam lassan a szavakat, mint aki megőrült - Hogyan? - kezdtem el kiabálni.

- Annabelle , nyugodj meg.. tudom, hogy az én hibám.. de rájöttem, hogy az tényleg nem lett volna helyes... - állt fel és közeledett volna hozzám, mire én még jobban hátráltam.

- Ne merj a közelembe jönni.. Mit képzelsz magadról, hogy csak úgy játszol a lányokkal, mint ahogyan Ciara-val tetted...és most én lennék a következő? Nem hittem volna rólad.. - gördült le a könny az arcomról idegességemben.

- Annabelle...Én nem vagyok olyan, és én tényleg téged szeretlek.. - közeledett, és sajnos én nem tudtam messzebb menni, falhoz szorultam.

- Ne merészeld..Harry, csak tegnap ismertük meg egymást...

- Niall-el is csak tegnap ismertétek meg egymást, mégis úgy vagytok egymással, mintha már együtt lennétek.. amikor nekem sem ellenkeztél ma délután... - szorította gyengéden a kezemet a falhoz.

- Engedj el, Styles... - próbáltam kihúzni a kezem a karjaiból, de nem sikerült - Kérlek.... - mire még jobban elkezdtek potyogni a könnyeim, amit Harry meglátott, és elengedett.

- Ne haragudj.... - simította meg az arcom.

- Menj el.... - mondtam halkan, és az ajtó felé mutattam - Menj el.. - ismételtem meg.

Meg akart csókolni, de nem hagytam, így csak megfordult és elment. Amikor becsukta az ajtót, odadobtam erősen egy párnát.

- Soha ne gyere vissza... - ordibáltam, miközben sírva rogyottam a földre.

'Időre van szükségem, hiszen....nem tudom mit érzek a belsőmben' - gondolkodtam.

Abban a pillanatban nem tudtam volna eldönteni , hogy kit szeressek, mert Niall ...ő mindig is az álom pasim volt, akivel össze akartam jönni, most itt lenne a lehetőség, de mint tudjuk a directionerek az összes srácot szívből szeretik, és Harry..Harry , nem tudok neki ellenállni.

Felkeltem a padlóról, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Nagyon sokára tudtam elaludni, de végül elnyomott az álommanó álompora engem is, az álmok birodalmába.

Reggel a telefonomra ébredtem fel, hogy egy ismeretlen szám hív.

- Igen tessék? - szólaltam meg álmosan.

- Jó reggelt, kinyitnád az ajtót? - kérdezte azaz idegen, akinek ismerős volt a hangja.

- Ki beszél? - kérdeztem visszafeküdve, és a telefonomat még mindig a fülemhez tartva.

- Én vagyok az Harry... - hallatszott boldog hangja.

- Menj a házamtól, és ne telefonálj... -keltem fel hirtelen az álmosságból.

- Nem megyek el... - szólt vissza mire én kinyomtam a telefont.

'Istenem, most mit csináljak?' - paráztam be, de végül csak magamra kaptam egy rózsaszín köntöst, majd az ajtó felé ballagtam.

- Gyere, de csak akkor ha fontos.. - nyitottam neki ajtót unottan.

- Na , légy egy kicsit boldogabb.. - jött be.

- Hogy legyek boldog, ha zaklatsz? Örülhetsz, mert elérted azt, hogy nem vagyok biztos az érzelmeimben.. - vágtam a fejéhez a gondolataimat, mire később rájöttem ,hogy nem jó ötlet volt.

- Ohh, tényleg.. - szólt vissza pimaszul.

- Ne élj vissza ezzel.. - szóltam le.

Ekkor a konyhában voltunk, és épp gyümölcslevet öntöttem magamnak, amikor az asztaltól felállt , mert ott ült.

- És ezzel sem? - kérdezte majd, amikor megfordultam, hogy megkérdezzem 'mivel?' hirtelen megcsókolt, aminek most sem tudtam egyből ellenállni, majd végül eltoltam magamtól.

- Gonosz vagy.. - pillantottam rá , olyan szemekkel amivel ölni tudtam volna abban a percben.

- Ezt az énedet még nem mutattad nekem, de szexi... - nyújtotta ki kicsit a nyelvét.

- És most menj a lakásomból, és ne zaklass.. - váltottam hangnemet, most határozottan kértem.

- Szívecském,tudom, hogy szereted ha itt vagyok.. - kezdte csókolgatni a nyakam, mire még jobban eltoltam magamtól.

- Épp ellenkezőleg, menj a házamból most... - mentem az ajtóhoz.

Végül elment, de még nyomott az ajkaimra egy búcsú csókot.

- Majd jelentkezem.. - mondta, és elment.

- Nem ajánlom.. - tettem még hozzá halkan, amit már nem hallott.

' Miért őrült meg? Miért?Kikapcsolódásra van szükségem ' - mentem a szobámba, keresni magamnak ruhát amiben megjelenhetek az utcán.

A választásom egy lenge , széles nyakú narancsos pólóra esett, és egy szaggatott rövidnadrágra, narancs topánkával. A sminkemet és a kellékeket a felsőmhöz igazítottam. A hajamat kontyba felkötöttem, mert az időjárás nagyon jónak bizonyult.

'Hm, elmegyek az állatkertbe' - támadt az ötlet, ami be is igazolódott. Elraktam a telefonomat, és a lakásom kulcsát egy kis táskába, majd útnak indultam. Imádom az állatokat, szóval megpróbáltam náluk megnyugvást találni, ami részben sikerült is, hiszen egész délelőtt egyedül voltam, csak egy-egy directioner kislány az anyukájával állított meg, hogy én tényleg ismerem-e a One Direction-t személyesen, mert hallottál a hírekben , hogy én vagyok Niall barátnője. Felvilágosítottam kedvesen őket, hogy még nem, mire sokan mondták, hogy összeillenénk  pedig, és ők remélik, hogy összejövünk, ami nagyon jól esett. Kértek autogram-ot , még néhányan képet is, majd megint magamra maradtam, és vizsgáltam az állatokat.

Még az állatsimogatóba is bementem, és én is simogattam őket, mint a kisgyerekek..még játszottam is az ott lévő gyerekekkel, és beszélgetem velük az állatokról.

Talán az egész délelőttömet itt tölthettem, még itt is ebédeltem. Épp evés közben kezdett el csörögni a telefonom.

'Csak ne Harry, csak ne Harry' - reménykedtem.

És nem , nem Harry volt, hanem Elena.

- Szia Elena.. - köszöntem neki boldogan.

- Szia , Ana..merre vagy? Egész délelőtt nem hallottunk felőled semmit, Niall már meg van őrülve.. - kérdezte , és hallottam a hangjából, hogy ő is aggódik.

- Nyugi, én jól vagyok.. Az állatkertben nézelődöm.. - válaszoltam aranyosan.

- Akkor szoktál az állatkertbe menni amikor megnyugvásra vágysz, mi történt? - kérdezte, hiszen ismer.

Nem tudtam mit válaszoljak, mert jól tudtam, hogy ki akarja majd deríteni.

- Csak eljöttem meglátogatni a szeretett állatokat, nincs semmi baj.. - próbáltam terelni.

- Na majd megbeszéljük, most leteszem, mert dolgom támadt..sziiia..

- Sziia.. - köszöntem el, él letettük a telefont.

'Még jó ,hogy dolga akadt' - sóhajtottam egy nagyot.

Ezzel sajnos még nem volt vége,mert ami ezután várt rám az állatkertben, nem lennétek a helyemben.