XIX.

Chapter 19.

....'Drága, Annabelle Wesley!

Szeretnék tőled bocsánatot kérni. Mindenért! Tudom, te nem tehetsz semmiről, te mindig aranyos voltál velem és én pedig egy bunkó voltam. A szerelem és a féltékenység annyira áthatotta a fejem, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni, ezért szüntettem be minden kapcsolatot a csapattal. Rossz döntés volt! Kérlek bocsájts meg nekem! Nem akarok egy olyan kedves lánnyal rosszban lenni, mint veled! Legyünk újra barátnők! Legyünk újra jóban! Holnap tudunk találkozni? Ha igen, reggel írj egy SMS-t , a számom változatlan. Megbeszélünk mindent!

Szeretettel , Ciara Dobrev.'

Mellékletként pedig egy csomó közös kép volt hozzá csatolva.

'Ezek szerint elég sokáig neheztelt rám, ami nem a legjobb, mert én nem tehettem semmiről...' - hajtogattam össze a levelet - 'De, holnap beszélek vele, nem akarok senkivel rossz kapcsolatot ápolni!' - jutottam elhatározásra.

Mivel elég későre járt, ezért úgy döntöttem, lefekszem. Ez mind szép és jó volt addig, amíg rá nem jöttem, hogy nem tudok elaludni. Úgy éreztem, hogy ki kell magamból beszélnem a dolgokat, mert mindenen agyaltam . Hirtelen nem tudtam, kit hívjak fel.

'Elena tuti, Zayn-nel van, Niallt nem akarom, Ciaraval holnap beszélek, Caroline még nem jelentkezett, szerintem otthon van még' - gondolkodtam - 'Csak egy személy van, akit el tudnék biztos érni, és az .....Harry. Ez jó ötlet?' - ellenkeztem magammal.

Végül, elvettem az éjjeli szekrényről a telefonomat, és tárcsáztam Harry-t.

Hamar fel is vette.

- Szia! Te ilyenkor még fent vagy? - nevetett a telefonba, a hangja élénk és aranyos volt , mint mindig.

- Szia! Ezt kérdezhetném tőled is, de tudom, hogy te későn fekvő vagy, és nem mindig arra használod az ágyat. Ugye nem zavarok? - kérdeztem enyhén halkuló hanggal.

- Ismersz Annabelle, ismersz! - nevetett fel - Nem, te soha nem zavarsz! Mit szeretnél? - kérdezte kedvesen.

- Tudom, hülyén fog hangzani, de átjönnél hozzám? Egyedül vagyok itthon, és nem tudok aludni, mert valakivel beszélgetnem kell. Ki kell beszélnem a dolgokat, amik kavarognak bennem. - magyaráztam.

- Persze, átmegyek szívesen, ha nem lesz belőle gond. Azonnal ott vagyok! - tette le sietősen a telefont.

'Még mindig kételkedem, hogy jó ötlet-e , de mindegy! Ne gondolkodj Annabelle!!' - állítottam le magam, miközben felvettem a köntösöm.

Csöngettek is. Fura, mert a csengőt nem sokszor használják,általában inkább kopogni szoktak.

- Máris nyitom! - kiabáltam a lépcső tetejéről - Harold! - öleltem át szorosan, miután kinyitottam az ajtót.

Erre az ölelésre biztosan nem számíthatott Harry, mert éreztem, hogy először kicsit meglepődött, de miután megérezte az illatom, hozzám bújt.

- Gyere be! - invitáltam be.

Megfogtam a kezét és azonnal az emeletre húztam fel.

- Ezt miért csinálod? - mosolygott rajtam.

- Mert úgy gondoltam, a szobámban jobb lesz beszélgetni. - húztam félmosolyra a szám.

- A szobádban?Hmm.. - húzogatta a szemöldökét.

- Harry! Perverz vagy! - kuncogtam.

- Nem én hívtam fiút a szobámba! - tette hozzá.

Igaza volt, nagyon is! De nekem ez most kellett!

- Mindegy, ezt ne firtassuk! Kezdjük azzal, hogy itt járt Ciara! - vágtam bele.

A mosoly lefagyott az arcáról.

- És? Beszéltél vele? - lett feszült.

- Hazz..nyugi.. - húztam le az ágyra, hogy inkább üljünk - Nem beszéltem vele, de holnap fogok. Ezt a levelet hagyta az ajtómban. - mutattam meg neki az irományt.

Hamar elolvasta, majd visszanyomta a kezembe.

- Mi a véleményed? - tartottam a szemkontaktust.

- Érdekes. De miért rád volt mérges? - értetlenkedett - Ja, azért mert te bombázó vagy.. - mért végig alsó ajkába harapva.

Kezemmel felemeltem arcát.

- Ne nézegess kérlek! - mozgattam 'nemlegesen' a fejem.

- Ne haragudj, de akkor is alig tudok neked ellenállni. - vallotta be nyugodtan.

- Tudom ,tudom.. - mosolyogtam elégedetten , amit ő is észrevett.

- És, csak ezért hívtál ide? - tért át egy másik témára.

- Valójában nem. Csak.. - halkultam el.

- Csak? - húzódott közelebb hozzá, amit hagytam.

- Rólad és Niall-ról is lenne egy téma.. - mondtam el az igazat.

- Értem.. - fogta meg a kezem - Szóval ki akarod beszélni magadból a valódi fájdalmakat, igaz? - tért rá a lényegre.

Pontosan így volt, de nem voltam benne biztos, hogy ő az ilyet bírja-e.

- Igen. - hajtottam le a fejem, mire' ő felemelte azt, majd ajkai közeledtek az enyéim felé, de csak súrolták egymást.

- Tudod, nekem bármit elmondhatsz, Gyönyörű! - csillogtak élénk zöld színű szemei.

- Akkor, még mindig nem tudom mi van. - nevettem erőltetetten - Amikor a húgommal voltam egy olyan érzés fogott el, hogy Niall az én párom, meg minden, de amikor kiderült, hogy megcsalt.. - csuklott el a hangom.

- Cssshhh! Ne sírj! - húzott magához Harry.

- Ne haragudj! Össze könnyezlek itt! - mosolyogtam - Szóval ,akkor megtört bennem valami. Amióta pedig próbál mindig bocsánatot kérni, de nem jól próbálkozik.. - törölgettem könnyeim.

- Miért hogyan?

- Mindig csókolgatni akar, de nekem nem ez kell, hanem hogy vacsorázzunk együtt vagy nem is tudom, mondja el teljesen az ő érveit, vagy ilyesmi..érted? - pillantottam rá.

- Persze, persze.. Niall nem jól közelíti meg a helyzetet. - gondolkodott.

- Ez így van, és így csak távolodik tőlem.

- És..én hogyan kerülök képbe? - szorította meg a kezem.

'Elmondjam, ne mondjam..vagy mégis elmondjam...' - pillantottam félre kipirultan.  

- Amióta összefutottunk az utcán, azóta nem tudlak kiverni a fejemből. Annyira kedves voltál, és aranyos. A cuki fürtjeiddel és a kisfiús pillantásaiddal... - aléltam el - Szóval ja, te így kerültél bele a dologba - tértem vissza.

Egy kis ideig nem tudott mit reagálni, csak nézett maga elé, én pedig meg voltam rémülve, hogy mit tehettem. De miután feleszmélt , hirtelen megcsókolt. Ez egy olyan csók volt, mint az első, amit tőle kaptam.

- Annabelle, be kell vallanom, hogy én még mindig szeretlek! - túrt bele a hajamba - Nem tudom te mit érzel, de mivel nem ellenkeztél , ezért gondolom bejövős a dolog.. - húzta kis huncut , perverz mosolyára a száját.

Köpni-nyelni nem tudtam abban a pillanatban. Úgy éreztem, hogy nekem ő kell. Biztos voltam benne. Mosolyogtam és megsimogattam arcát.

- Aranyos vagy! Mint mindig.. - csókoltam most én előbb.

Csókunk egyre hevesebb és hevesebb lett. Lassan megszabadítottam felsőjétől, ő pedig a köntösömtől szeretett volna , amikor megállítottam. Feleszméltem.  'Mit művelek?!?!'

- Harry , most az lesz, amire gondolok? - toltam kicsit el magamtól.

- Ha nem szeretnéd, akkor nem. - annyira megértő, ahh', imádom.

- Én még nem voltam ÚGY fiúval.. - fészkelődtem kicsit.

- Szerintem nem fájdalmas... - próbált viccelődni, mire' egy párnával ütöttem le.

- Hülye..ez komoly! - 'szóltam rá'.

- Jó-jó  tudom, de akkor is... vagy talán nem velem akarod elveszíteni a ... - fogtam be a száját.

- Harold!

- Most mi az? Csak mi vagyunk a szobádban. Miért csinálsz úgy , mintha más is lenne? - értetlenkedett.

- Mert ...félek te lüke. Tessék! Ez az igazság, nagyon is félek.. - tettem karba a kezem.

- Most mit félsz?  - kezdett csókolgatni - Nyugi, gyengéd leszek, és jó lesz! - erősködött.

Újra hevesen egymásba gabalyodtunk, így lekerült a köntösöm is.

- Nekem ez nem megy! Ne haragudj! - álltam le újból.

- Ha nem, hát nem, pedig tudom, hogy szeretnéd, csak még magadnak sem mered bevallani. De nem erőltetem. - ült fel.

És ott a pont! Teljesen igaza volt! Akartam őt, akartam csókjait, akartam érezni szerelmét! Ami a legfontosabb, hogy vele nem féltem volna elveszteni a ....szüzességem. Fura, de ezt éreztem.

- Itt alszol? - pillantottam kiskutyaszemekkel rá.

- Mivel hajnali 3 óra van, ezért lehet, és mivel te is nagyon szeretnéd, ezért igen.. - ölelt át, így beszívhattam az illatát.

El sem tudom mondani milyen illat volt. Az-az igazi Harry-s illat, hmm.

Amíg,ő fürdött én lerohantam a konyhába, de mire leértem elfelejtettem mit is akartam. Igen, ez az én formám! Okos Annabelle, okos!

- Akkor, most alszunk? - feküdt le az ágyamba, egy száll boxerban.

- Te az ágyamban alszol? - néztem rá furán, majd elnevettem magam.

- Igen! - jelentette ki - Veled alszom, ha már ide hívtál!

- Oké! Akkor aludjunk! - feküdtem be mellé.

Szembe fordultunk egymásnak. Ő hamarabb lehunyta a szemét, mint én , és ezt kihasználva figyeltem ahogy egyenletesen szuszog.

- Most mit nézel rajtam? - kérdezte csukott szemmel.

- Én nem is.... - pirultam el, mire' rám nézett.

- De is.. - nevetett - Fordulj meg!

- Miért?

- Csak csináld! - 'utasított'

Megfordultam és éreztem kezét a hasamon. Nyugodtság fogott el. Ekkor éreztem, hogy keze egyre feljebb vándorol, míg' el nem érte melleimet.

- Harry! - szóltam rá.

- Elnézést! - kért bocsánatot.

Ezután mind a ketten próbáltunk elaludni. Neki lehet sikerült, de nekem nem, a dolgok csak úgy kavarogtak a fejemben. Úgy éreztem, hogy őt szeretem, és abban a pillanatban biztos voltam benne. Szeretem Harry-t! De, mégsem tudtam elaludni. Óvatosan keltem ki az ágyból, nem akartam felébreszteni a mélyen alvó Harold-ot.  Lementem a konyhába. Nem tudtam mit csinálni, egyszerűen csak járkáltam. Találtam egy kis alkoholt a hűtőben.

'Próba-szerencse' - nyitottam ki a bort.

XVIII.

Chapter 18.

... Egy zöld egybe ruhát, egy narancs, pántos felsőt hozzá egy farmer rövidnacit, egy sárga pántnélküli egybe ruhát és egy kék superman jeles trikót egy hozzáillő fehér rövidnacival....

- Na melyik legyen? Nem tudok dönteni, mind annyira tetszik! - terítettem le egymás mellé a 4 szettet.

- Hmmm.. gondolkodom... - agyalt - Szerintem, a kék az-az én stílusom.., a sárga nekem nem jön be, meg a zöld sem tetszik, ahogyan rajtad elképzelem, szóval marad a narancs... Még a bőrszínedhez is megy.. - kacsintott.

- Jó, akkor lesz a narancs.. - emeltem fel a többi ruha közül, és már indultam is a fürdőbe.

Hamar magamra is kaptam.

- Na , hogy áll? - pördültem meg Elena előtt.

- Nagyon jó.. - mosolygott El.

- Köszönöm, remélem igazad van.. - kacsintottam huncutsággal.

- Nekem mikor nincs? - vette elő egoista énét.

- Hát talán... - kezdtem volna bele, de közbeszólt.

- Tudod mit, hagyjuk, hagyjuk.. - nevetett.

Az órára pillantottam , ami délután 3-at mutatott. 

- Lassan itt lesz, nem igaz? - pillantott Elena is oda.

- Így van, de tudod..az lesz, amit megbeszéltünk.. - sóhajtottam.

- Mit is? - pillantott értetlenül.

- Elenaa! - szóltam rá - Ez az első és utolsó randim vele. - világosítottam fel.

- Jaaj tényleg, igen, igen mondtad.. - esett le neki mellesleg elég nagyot koppant - Ezt te tudod Ana.. - ölelt át, amikor csöngettek.

- Megyek - kiabáltam - Kívánj sok sikert! - pillantottam El-re.

- Sok sikert, jó lesz hidd el! - biztatott, ami nagyon jól esett.

- Köszönöm.. - öleltem meg még egyszer, majd az ajtóhoz siettem. 

- Indulhatunk ? - mosolyogtam az ajtóban álló Bruce-ra.

- Persze. - bólintott boldogan.

Kocsiba szállás után hamar megérkeztünk a randi helyszínére. Szép helyen volt, és a kiszolgálás is remek volt.

- Bruce , szeretném leszögezni, már itt, az elején, hogy ez az első és az utolsó randink. Ugye, megérted? - pillantottam csillogó szemeibe.

- Miért mondod ezt? Talán nem tetszik a hely? - döbbent le.

- Nem! Ilyenről szó sincs!Csak valamit nem vallottam be neked. - kezdtem a monológomat - Nekem igazándiból van barátom, csak most kicsit zűr van közöttünk, és én hülye meg téged hozlak ilyen helyzetbe. Ez az én hibám ne haragudj, kérlek! - próbáltam diszkrét lenni.

- Hmm, értem! Semmi baj, Annabelle! Remélem megoldódnak közöttetek a dolgok, és boldogok lesztek. - válaszolt aranyosan.

Nem pont erre számítottam, de örülök, hogy ez lett.

- Köszönöm, hogy megérted! Ez tényleg...sokat jelent számomra. - mosolyodtam el, mire' ő is viszonozta a mosolyt.

Az ebéd többi része bohóckodásokkal telítve telt el. Nagyon jól éreztem magam, Bruce-ban egy nagyon jó barátot ismertem meg. Örülök, hogy megismerhettem.

- Köszönöm, hogy hazahoztál. - pusziltam meg az arcát a kapuban.

- Egy ilyen szép hölgyet bármikor! - kacsintott, majd intett és autóba szállás után elhajtott.

'Ez jól ment!' - sóhajtottam egy nagyot.

A táskámban lévő telefon csörgésére lettem hirtelen figyelmes. A kijelzőjén Elena neve villogott. Azonnal fel is vettem.

- Szia Elena! - köszöntem neki.

- Szia Ana! Na , hogy ment? - súgta.

- Nagyon jól, olyan aranyos volt - meséltem cukin - annyira megértő egy srác, basszus, szegényt én meg lekoptattam.. - kuncogtam.

- Erre nem számítottam, azt hittem ki fog akadni, akkor ez a srác másabb mint a legtöbb... - agyalt Elena.

- Így van, így van.. és remélem talál majd egy olyan csajszit, akivel boldog lesz.

- Hé, csajszi, nem jössz át? - hallottam a háttérből Zayn hangját.

- Én? Ilyenkor? Nem biztos , hogy jó ötlet.. - kezdtem a kifogásokat.

- Belle, na ne kéresd magad, gyere.. - nyaggatott Elena is - Nincs itthon Niall! - tette hozzá halkan.

- Hol van? - döbbentem le.

- Nem tudom, lehet sétálni ment... - ez egy pocsék füllentés volt Elena, mondhatom!

- Elena, tudom, hogy hazudsz..otthon van, mi?

- Nem, tényleg nincs.. csak nem tudom hol van.. - vallotta be.

- Na jó, akkor átmegyek, ott találkozunk.. Szia! - köszöntem el.

- Szia!

Épp nyitottam volna az ajtót, amikor Niall-el találtam magam szemben.

- Hát te? - fürkésztem kérdőn.

- Ki volt itt az előbb?És hova akarsz te menni? - tette fel egymás után a kérdéseket.

- Egy kedves ismerősöm volt,és sétálni akartam menni. - füllentettem a második dolgot.

- Mehetek veled?

- Ha nagyon szeretnél.. - adtam meg magam, de közben gyors pötyögtem egy üzit Elena-nak.

'Niall meglepett, itt volt és látta Bruce-t.. És most mehetek vele sétálni, mert nem mondtam meg neki, hogy pont hozzátok mennék..' - állt az üzenetben.

Lassan sétáltunk egymás mellett, mind a ketten a földet bámultuk. A kínos csöndet én törtem meg.

- Mit kerestél a lakásomnál? - pillantottam egy másodpercre rá , majd újra a földre.

- Csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e , amikor megláttalak egy másik sráccal...

- Niall! - álltam meg - Figyelj, én elmentem azzal a sráccal egy randira, de nincs semmi közöttünk, elmondtam neki mindent, hogy nekem van barátom csak egy kis zűr van...és megértette. - vallottam be neki.

- Képes voltál elmenni vele randizni? - féltékenykedett.

- Képes voltál MEGCSALNI? - vágtam vissza az utolsó szó kiemelésével.

- Igazad van.. nem kellene féltékenykednem.. - próbálta megfogni a kezem, de én arrébb húztam.

- Nem kellene.. - ismételtem szavait.

Újra beállt a feszültséget keltő csöndesség.

- Ana... - fogta meg a karom - Sajnálom! - közeledtek ajkai, az enyéim felé, mire' én eltoltam magamtól.

- Ezzel akarsz bocsánatot kérni, ez most komoly? Hogy csókolgatsz? - nevettem fel erőltetetten.

- Én... - engedett el - Csak nem tudom, hogyan bocsájtanál meg. - vallotta be feszengve.

- Akkor olvass utána a neten, vagy kérj tanácsot. De had ne nekem kelljen ezt is elmondanom.. - fújtattam - És ha megbocsájtasz én hazamegyek. - hagytam ott.

Tudom, hogy rettentően gonosz voltam, de az igazság néha fáj. És ha felbőszítenek nem állok jót magamért. Ilyen az én formám.

A gondolataimba merülten siettem az otthonom felé, amikor megbotlottam valamiben, jobban mondva valakiben.

- Oh, ne haragudjon sajnálom.. - kértem egyből bocsánatot.

- Semmi baj Annabelle! Rég találkoztunk már, örülök , hogy belém botlottál! - fordult meg az ismerős személy.

- Harry? Hát, te mit keresel itt, egy tök zsúfolt utcán? - kerekedtek ki a szemeim.

- Csak nézelődtem erre-arra. De nem is ez a fontos..hanem, hogy veled mi történt? Merre voltál? Mindenki az 'eltűnésedről' beszélt a bandában. Komolyan nem voltál otthon? - faggatott.

Furcsa, de kedvem volt ahhoz, hogy beszélgessek vele.

- Gyere, megengedem, hogy hazakísérj és közben mesélek, rendben? - mosolyogtam édesen.

- Ezt nem hagynám ki! - kacsintott rám.

- Képzeld , komolyan nem voltam otthon.. a szüleimnél 'vakációztam' és vigyáztam a kishúgomra. De nem tűntem el.. - nevettem fel út közben.

- Áh, értem..Ugye tudod, hogy Niall nagyon aggódott miattad? - fürkészte a reakciómat.

- Én nem annyira vettem észre rajta.. - válaszoltam egyszerűen.

- Miért mondod ezt? - lepődött meg.

- Niall megcsalt. - rántottam a vállamon.

- Hogy mondod? - 'sokkolódott'.

- Megcsalt, ennyi. - ismételtem meg még egyszer.

 - Ez most komoly? Csak viccelsz! - lökött oldalba, mire látta, hogy elég komor arcom van - Ezek szerint mégis csak igaz. - komolyodott el hangja.

- Igen az..na mindegy. Megérkeztünk, jó volt veled újra 'összefutni' és beszélgetni. Köszönöm, hogy meghallgattál! - pusziltam meg az arcát.

Kissé lefagyott,de tetszett neki, így viszonozta a puszit.

- Szia, Harry! - köszöntem el.

- Szia Ana, és ha szeretnél még majd beszélgetni, akkor csak hívj. - mosolygott a széles vigyorával.

- Észben tartom! - kacsintottam, majd becsuktam az ajtót.

'De bunkó vagyok, be sem hívtam' - nyitottam ki újra az ajtót, de már nem volt ott.

A két fiú gondolatairól fantáziáltam zuhanyzás közben, amikor kopogtak. Gyorsan kiszálltam, majd egy törölközőben lépkedtem a lépcsőfokokon.

- Ki az? - kérdeztem aranyos hangon.

Senki nem válaszolt.

- Hahó!?! Van itt valaki? - nyitottam ki az ajtót.

Egy fehér borítékban lévő levél világított a sötétségben.

'Ez meg mi lehet?' - csuktam vissza az ajtót, majd a borítékot kezdtem vizsgálgatni.

Óvatosan téptem fel a levelet. A levélben egy kisebb méretű papír volt, és képek. A papír tele volt kézzel írott szöveggel. 

'Drága, Annabelle Wesley!....

XVII.

Chapter 17.

.....A többiek felálltak és együtt hagytuk el az épületet.....

Csöndesen kezdtünk el sétálni, majd ezt a kínos helyzetet Zayn törte meg.

- Akkor most.....mi lesz? - pillantott ránk.

- Én....haza megyek.. - válaszoltam határozottsággal a hangomban.

Niall nem mert semmit sem mondani, mert tudta, hogy én úgyis ellentmondanék.

- Nálad aludhatok? - 'csúszott ki' Elena száján a gondolata - Persze, csak ha nem lenne baj? - mosolygott kissé feszengve.

- Hogyne, nálam aludhatsz, örülnék is neki..  - villantottam elő én is mosolyom.

- Ezaz! - lelkendezett.

- De akkor hozz alvós cuccost, addig beszaladok hazafelé úton az egyik közeli boltba megvenni a rágcsálnivalót, jó? - adtam ki az 'utasítást'.

- Igenis! - állt be, úgy mintha egy kiképzésen lett volna.

- Ana, és amúgy hol voltál 2 hónapig? Ugye nem zárkóztál be a házba? - érdeklődött Zayn.

- Dehogy.. - nevettem - Hazautaztam , mivel már elég régen voltam látogatóban.. - magyaráztam.

- Értem, hol is élnek a szüleid, Wales-ben? És van egy kistesód is, nemde? - kérdezett tovább.

- Igen, és igen.. Mivel vele találkoztam a legrégebben, ezért most ez jó lehetőség volt, hogy együtt töltsek vele egy kis időt, nagyon sokat nőtt az évek alatt.. - jelent meg halvány mosoly az arcomon.

- Gondolom.. - szélesedtek ki ajkai.

 - Akkor, én ....elköszönök, és majd jössz Elena, rendben? - pillantottam, a még mindig ujjongó lányra.

- Úgy, ahogy mondod.. - bólogatott, én pedig elindultam egy másik irányba, amerre én laktam.

Még messziről is éreztem, a pillantásokat a hátamon, de nem állt szándékomban, hogy megforduljak, és visszanézzek, inkább csak haladtam egyenesen.

Hamar az otthonom előtt találtam magam, és miután megtaláltam a lakáskulcsomat, be is mentem.

A kulcsokat az ebédlő asztalra 'dobtam' majd elterültem az előszoba kanapéján.

'Hogy lehet ennyire ....nem is tudok belegondolni , hogy milyen..Olyan mint volt, még akkor is, ha tudja, hogy rosszat tett...De látom a megbánást a tekintetében' - hunytam le a szemem, nagy gondolkodásomban.

Végül, ezen annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem, a kopogásokat.

- Jaj, igen? Gyere be... - kiáltottam el magam.

- Szia-mia , hol járt a gondolatod bárányka? Na  mindegy nem is ez a lényeg, hanem, hogy..... - halkult el kissé Elena hangja, amikor Niall lépett elő a háta mögül.

- Te meg.....? Ez csajos este, nem lehetsz itt.. - fordítottam hátat a testvéreknek.

- De Annabelle....Ez az én ötletem volt, ne szóld le őt, azt találtam ki, hogy menjünk el bulizni, ünnepeljük meg, hogy visszatértél..... - védte meg tesóját.

- És megint az legyen mint a múltkori bulin, amin még jó, hogy én nem voltam? - emeltem fel a hangom.

- Megértem, hogy ki vagy bukva meg minden, de az már elmúlt, Niall megbánta... - 'játszott' védőszentet továbbra is.

- Ha ennyire bulizni akartok, akkor menjetek, de én kihagynám... - tettem karba a kezem, és már amikor indultam volna el a szobám felé, Niall közbeszólt.

- Az egész csapat csak miattad gyűlik össze, de TE, a makacsságod miatt, még ennek sem örülsz... - majd távoztak.

Fájtak a szavai, de igaza volt...mindenben.

' Mindenki? ...' - agyaltam, miközben rohantam a szobám felé.

A telefonom elővételével láttam, hogy kaptam egy pár üzenetet. Mind Elena-tól volt.

' Ismer..' - mosolyogtam, miközben olvastam a címet, melyik buliba mennek.

Egy neon rózsaszín egybe ruhát találtam magamnak, ami pont megfelelő egy bulira. A smink és a kellékek hamar rajtam 'landoltak', és már készen is álltam. 

' 1 óra készülődés, rekord..' - nevettem el magam az órát vizsgálva.

Lesprinteltem a lépcsőkön, és már az ajtóban is találtam magam, indulásra készen. Újból elővettem a telefonom, hogy jobban szemügyre vegyem, hova is kellene mennem.

'Nincs is olyan messze, elsétálgatok odáig' - okoskodtam, miközben a telefon a táskámban landolt.

1-2 sarokkal később meg is érkeztem a helyszínre, a többiek már biztos bent lehettek , ezért én is beléptem. Nagyon sok ember egy helyen, a legjobb érzés, néha, mint például most. Olyan tumultus volt, hogy az elképzelhetetlen. Az első dolgom az volt, hogy a pultot befoglaljam. Ez így is lett, leültem és kezdésnek csak egy gyümölcslevet kértem. Miközben elém rakták, gyors pötyögtem egy SMS-t Elena-nak, hogy én is megérkeztem, és a pultnál vagyok.

Válasz nem érkezett. Néhány perc múlva egy érintést éreztem a vállamon.

- Tudtam, hogy eljössz..! - mosolygott elégedetten Elena, amikor hátrafordultam.

- Hiszen ismersz.. - villantottam meg én is mosolyom.

- Tudom, tudom.. Jössz táncolni? - húzogatta a karom.

- Na jó, legyen.. menjünk.. - adtam meg magam.

Tánc közben annyira beleéltük magunkat, hogy elvesztettük egymást a nagy tömegben. Hirtelen azt vettem észre, hogy egy idegen sráccal táncolok, aki mellesleg helyes volt. Amikor már nagyon látszott rajtam, hogy unom megkérdezte:

- Meghívhatlak egy italra?

- Az jól esne. - egyeztem bele azonnal.

A pulthoz mentünk, nekem egy gyümölcslevet vett magának pedig valamiféle alkohol szerűt, majd kerestünk egy kicsit  nyugodtabb helyet.

- És megkérdezhetem a neved? - mosolygott miközben leült, én pedig mellé.

- Annabelle , Annabelle Wesley. És téged hogy hívnak? - kíváncsiskodtam most én.

- Az titok.. - hörpintette le italát.

- De miért? - pillantottam rá furcsán.

- Ne kérdezz annyit.. - húzott magához közelebb, mire én ellöktem magamtól.

- Értem már, csak egy egyéjszakás kalandra lettem volna jó.. - kezdtem dühös lenni - Na jó tudod mit, menj a francba, jó? - álltam fel, amikor megfogta a karom.

- Nem, dehogyis, sajnálom. - hajtotta le fejét, amire megenyhültem - Csak szimplán meg akarlak ismerni, kaphatok még egy esélyt? - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Na jó, de csak egyet.. - ültem vissza széles mosollyal.

Nagyon sokat beszélgettünk, sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam. Rájöttem, hogy nagyon rendes és aranyos srác. Amikor már nagyon későre járt, számot cseréltünk és haza is vitt. Milyen úriember, nemde?

*Az ajtóban*

- Akkor én bemegyek, jó éjszakát, szia.. - nyitottam volna be a lakásba.

- Várj Annabelle, kérdezni szeretnék még egy valamit. - kezdte kissé feszengősen.

- Szólíts csak Ana-nak, és mit szeretnél, mond..

- Rendben, Ana, azt szeretném megtudakolni, hogy holnap ráérsz? - vakarta meg a homlokát , láttam rajta, hogy zavarban van.

- Persze ráérek. - adtam az egyszerű, rövid választ - Majd hívj fel, rendben?

- Oké, nem is zavarok tovább..majd akkor holnap..sziia. - köszönt el, és kocsiba szálás után elhajtott.

' Na ebből mi fog kisülni? Oh, jaj!' - gondoltam, miközben sietve leraktam a táskámat, pontosabban ledobtam az ágyra, majd a fürdőbe vettem az irányt, ahol gyorsan megfürödtem, és máris belehulltam az ágyba. Tényleg hulla fáradt voltam már, de el kell ismernem jó ötlet volt elmenni, kár lett volna kihagyni.

*Másnap reggel*

Hangos dörömbölésre ébredtem, már megint.

'Komolyan én ennyire híres lennék, hogy dörömbölnek állandóan az ajtómon? Na mindegy , látszik , hogy ballábbal keltem ma fel.'

- Ki az Isten az ilyenkor? - ordítottam lefelé menet a lépcsőről.

- Annabelle , én vagyok az. Engedj be! - hallottam Elena hangját.

- Máris. - fújtattam.

Amikor kinyitottam szabályosan a karjaimba esett, és így láttam, hogy nem egyedül jött, hanem Niall-el, csak Niall a kocsijában várakozott.

- Mi történt? - kérdeztem meg, amikor elengedett.

- Azt hittem valami baj történt veled, annyira megijedtem, mert a telefonodat sem vetted fel és már mindenféle gondolatom volt, hogy mit tehettek veled.. - magyarázott.

- Nyugodj meg, semmi nem történt, csak egy jót szórakoztam én is, és hajnalban hazajöttem. - nyugtatgattam.

- Egyedül? Tudod milyen veszélyes egyedül a sötétben az üres utcán? Legalább felhívhattál volna, hogy valaki hozzon haza. - emelte fel a hangját.

- Elena.! Nem egyedül jöttem haza, nem vagyok kicsi, hogy kioktass ezekről , jó? Tudok magamról gondoskodni, hiszen egyedül élek egy lakásban, míg te a sztár tesókáddal.. - kezdtem dühös lenni, és amikor dühös vagyok flegmázok kicsit az önvédelem miatt.

- Igen tudom, tudom. De kivel jöttél haza? - értetlenkedett.

Láttam, hogy Niall is figyel, szóval valamit ki kellett találnom, hogy ne kelljen elmondanom a tegnapi srácot, hékás még nem is tudom a nevét, hm na majd kiderítem.

- Nem tök mindegy, ez legyen az én dolgom. - válaszoltam .

- Ana, én csak aggódtam, nem kell felkapni a vizet.. - magyarázkodott - És bocsii, hogy megkérdeztem azt a valakit. - súgta még , hogy Niall ne hallja - Akkor ha egészséges vagy, mi megyünk is, majd hívlak, sziia.. - köszönt el.

- Sziasztok. - köszöntem majd becsaptam magam mögött az ajtót miután bementem a házba.

'Megint, megint , megint...argh, mindig elszúrom, MINDIG' - idegeskedtem miközben visszakóboroltam a szobámba. Már aludni nem tudtam volna, ezért keresgélni kezdtem a ruháim között, amikor megcsörrent a telefonom.

'Ne már! Utálom ha zaklatnak!' - vettem elő a táskából.

A tegnapi srác volt, ezt onnan tudom, hogy úgy írtam be, mivel a nevét még mindig nem tudom.

- Jó reggelt Ana! Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak.. - szólt bele boldogan.

- Neked is, Névtelen! - hangsúlyoztam - A neved még mindig nem tudom ... na, de mond, mit szeretnél. - állítottam le magam.

- Bocsi, este az ital miatt volt, a nevem Bruce. És azt szeretném megkérdezni, hogy ma ráérsz? - folytatta.

- Kedves Bruce! Nem akarok bunkó lenni, de épp nem a legjobb pillanatban hívtál fel.. - idegeskedtem.

- Miért ? Mi történt?

- Majd pont neked fogom elmondani, mi? - bunkóskodtam, amit egyből meg is bántam.

- Én csak kérdeztem, nyugi már.. - válaszolt hidegen.

- Bruce, én nem úgy értettem, ne haragudj csak... kicsit zűrös a magánéletem, és ezért ki vagyok kicsit készülve.. Lassan itt a suli, és én pedig romokban heverek. - vallottam be őszintén.

- Megértelek. Nemrég én is így voltam, de már megoldódott az egész. - próbált megértő lenni.

- Köszönöm, hogy megértesz. És azt hiszem, igen ráérek. - váltottam hangnemet.

- Szuper!Akkor olyan 3 órakor érted megyek, rendben?

- Persze, de most le kell tennem. Ne haragudj. - próbáltam lerázni, persze nem azért mert nem akartam volna vele még beszélni, hanem azért, mert tényleg nagyon össze voltam zavarodva.

- Semmi baj, készülődj csak. Szia! - köszönt el.

- Szia. - köszöntem én is, és már le is tettem a telefont.

'Huuuh' de nincs kedvem ehhez az egészhez, de hátha jó sül majd ki az egészből.' - gondolkodtam, miközben a szekrényem felé vettem az irányt, hogy találjak magamnak valami jó ruhát.

Keresgetés közben megcsörrent a telefonom.

- Ez nem lehet igaz! - kommentáltam.

A telefonkijelzőn Elena neve villogott. Azonnal felvettem a telefont.

- Szia, mit szeretnél? - kérdeztem sietősen.

- Csak annyit, hogy engedj be! Miért van bezárva az ajtó? - kérdezett vissza.

- Mert az emeleten voltam, de mindjárt megyek, egy pillanat. - tettem le a telefont és máris siettem lefelé a lépcsőn.

Hamar az ajtóhoz értem, és már nyitottam is.

- Gyere be! - engedtem be Elena-t.

- Mit csinálsz az emeleten, hogy bezártad az ajtót? - húzogatta a szemöldökét, ilyenkor perverz.

- Elenaa! - szóltam rá - Ruhát kerestem a délutáni találkámra.

- Milyen találka? Úgy érted randi? - esett le az álla.

- Igen, tegnap találkoztam a sráccal, a buliban, ő hozott haza. De ez az egy alkalom lesz, mert utána úgyis elmondok neki mindent, hacsak nem, már felismert az újságokból, meg ilyesmi. - sóhajtottam, miközben lépkedtünk a szobám felé a lépcsőn keresztül.

- Hmm, ha segítek ruhát választani, akkor elmeséled milyen volt a randid? - kacsintott.

- Így is-úgyis elmesélném, bolond. De köszönöm, hogy segítesz. - öleltem meg - És örülök, hogy nem haragszol.

- Mondtam, hogy azt csinálsz, amit akarsz. - mosolygott.

Együttes erővel megpróbáltunk keresni egy jó ruhát, persze találtunk is 4 ruha szettet. Egy zöld egybe ruhát, egy narancs, pántos felsőt hozzá egy farmer rövidnacit, egy sárga pánt nélküli egybe ruhát és egy kék superman jeles trikót egy hozzáillő fehér rövidnacival.