XV.

Chapter 15. 

.....- Már csak ez kellett.. - fújtam ki a levegőt.....
- Ki az , nővérkém? - nézett rám nagy szemekkel Emma.
- A barátom.. - mosolyogtam - Felveszem, addig elkezdenéd kipakolni a cuccaim? Nagyon szép ruhák vannak, majd nézd meg.. - mutattam a táskára, miközben kimentem az ajtón.
- Mit szeretnél? - vettem fel, a kissé flegma énemmel a telefont.
- Annabelle...csak , hogy hallom a hangod.. miért van zárva az ajtód? Itt dübörgök, de nem veszed észre... - hallottam Niall kétségbeesett hangját, mire megrémültem.
' Na most agyalj , kislány... mit mondasz neki..' - gondolkodtam.
- Öhh, nem vagyok otthon... - kezdtem.
- Akkor hol vagy? És miért nem szóltál? - csodálkozott.
- Egy helyen, ahol 2 hónapon  keresztül pihenni fogok.. - kerültem ki a hely nevét.
- De hol? Itt vagy egyáltalán Londonban? - kérdezett tovább.
- Niall, tudod mi most szüneteltetünk... ilyenkor nem keresgetjük telefonon naponta a másikat, hanem nyugton hagyjuk... - váltottam témát.
- Ez olyan mintha szakítanánk.. - esett le neki.
- Igen... mert ez egyfajta szakítás.. - válaszoltam halkan.
- Hogy mi? - 'ordított' bele a telefonba - De én nem akarok szakítani, Ana, én szeretlek.. - szabályosan könyörgött.
- Niall, most mennem kell.... ha elkezdődik a suli , úgyis visszatérek.. szia.. - köszöntem el  és letettem, meg sem várva , hogy mit reagál.
Visszatértem a szobámba, ahol már Em egy csomó ruhát kiszedett, és színek szerint rendezte őket.
- Gyönyörű ruhák.. - csillogtak a szemei.
- Köszönöm, drágám.. - pusziltam meg a homlokát.
- Ana, kérdezhetek valamit..? - fordult felém félénken.
- Hát persze .. - ültem le az ágyra.
- Miért hívott téged Niall Horan a One Directionból? És miért mondtad azt, hogy ő a barátod?
- Emlékszel Caroline-ra és Elena-ra? Caroline Zayn Malik tesója, Elena pedig Niall-é.. és tudom, mindjárt sikítasz , látom rajtad... - húztam szét a szám - És majd egyszer elviszlek egy koncertre, meg Niall-el sokat fogsz találkozni, mert ő.... - itt hirtelen megakadt a szavam.
- Mert ő? - várta , hogy folytassam, igaz már így is alig akarta elhinni, hogy a barátnőim a hírességek tesói.
- Niall a barátom.. tudod, mi lányok úgy mondjuk a pasink.. - fejeztem be végül.
- Komolyan? - tátotta ki a száját.
- Igen, csak most volt egy kis veszekedésünk, ezért szüneteltetünk... ezért is vagyok itthon.. - magyaráztam tovább.
- Oh, értem de ugye nem akartok szakítani? - kérdezte riadtan.
- Nem tervezünk ilyet, pici.. nyugi.. - nyugtatgattam.
Elég későre járt már, a szüleink, pedig éjszaka jönnek, haza, szóval játszva 'megfürdettem' Emma-t , igaz már nem kicsi, de tudtam, hogy jót fog neki tenni, ha bemegyek hozzá egy kicsit. Olvastam neki esti mesét, és énekeltem is.
- Mit énekeljek , Em? - csuktam be a könyvet, az ágya szélén ülve.
- Egy One Direction számot? - kacsintott.
- Rendben, de melyik?
- Moments, az annyira szép...  - ámuldozott.
- Oké, kívánságod parancs.. - válaszoltam, és belekezdtem.
A felénél járhattam, amikor láttam , hogy elaludt.
' De édesen alszik, mint kicsinek..' - pusziltam meg a homlokát, majd leoltottam az éjjeli lámpát és becsuktam magam után az ajtót.
Letusoltam, és beestem az ágyba. Hamar el is aludtam, de még mielőtt elnyomott volna az álom, a gondolataim Niall körül forogtak.
' Talán mégis csak túl szigorú vagyok, nekem nem Harry kell, hanem Niall.. mindegy majd meglátjuk..' - így aludtam el.
Másnap reggel Emma osont be a szobámba, és elkezdett ugrálni az ágyamon.
- Jó reggelt Hétalvó! Kelj fel.. - ugrándozott nevetve.
- Neked is , hány óra van? - ásítottam egy nagyot.
- 10.. szóval ideje felkelni..  - ült le mellém az ágyon, mert nekem franciaágyam volt.
- Jó kelek már kelek.. Mi az, éhes vagy? - hallottam meg a korgó hasát.
- Nem én, áh dehogy.. - játszotta magát , hát , nővérére ütött.
- Jó gyere megreggelizünk.. - keltem ki az ágyból.
Lelépkedtünk a lépcsőn, mert emeletes házunk van. Elég tágas és csodálatos lakás.
A szüleink, mindig délután mentek dolgozni, de délelőtt is nagyon fontos volt a munkára is ügyelni, hiszen bármikor jöhetett hívás. Így amíg én haza nem jöttem, Emma minden délután a szomszédban Dorothy-nál volt,  és legtöbbször ott is kellett aludnia, volt olyan, hogy nagyon későn érte mentek, és hazahozták, így itthon aludt tovább, de mivel én most itt vagyok, ezért anyuék is meg vannak könnyebbülve, hogy nem kell zargatni a szomszédokat. Mi ketten minden napra kitaláltunk valamit. Egyik nap színeztünk valami kifestőt,másik nap fotókat készítettünk ketten. Szóval minden napra jutott a jóból.

*Pár héttel később*

Niall azóta nem keresett, amióta elmagyaráztam neki, hogy ez a szüneteltetés egyfajta szakítást jelent.
Reggel szokásosan 10 órakor keltem, már a húgom az ágyam másik felében ült.
- Na végre.. - tette karba a kezét.
- Neked is jó reggelt, bal lábbal keltél föl? Durcii... - pusziltam meg az arcát, mire jobb hangulata lett.
- Kicsit, de a puszival kiváltottad..na ma mi lesz a reggeli? - simogatta a pocakját.
- Szerintem csinálok palacsintát..Jó lesz? - álltam fel.
- Rendben.. - rohant volna az ajtó felé, amikor megcsörrent a telefonom.
- Jé, van egy hívásom, már több hete nem volt.. - nevettem fel - Felveszem, és utána csinálom is, oké? Addig menj le és készíts elő mindent.. - 'utasítottam' kedvesen.
- Oké.. - már rohant is.
- Szia Elena, hát te? Mizu? - kérdeztem boldogan.
- Annabelle, ezt én kérdezhetném tőled.. Aggódtunk miattad Zayn-nel, de amikor Niall mondta, hogy elutaztál egyből gondoltam, hogy hol vagy, de azt hazudtam, hogy nem tudom, mert minden áron meg akart keresni, és nagyon ideges volt.. Most pedig történt egy kissé szörnyű dolog... - hadarta, és hallottam, hogy lassan elsírja magát.
- Nyugi, szép lassan, és ne sírj.. - mondtam  aranyos hangon - Mi történt? - kérdeztem, és elfogott egy rossz előérzet.
- Niall.. - kezdte, de elsírta magát.
- Elena.. - ismételtem meg a nevét.
- Én, annyira sajnálom.. - nyögdécselte.
- Ennyire szörnyűség történt? - majdnem elállt a lélegzetem, már mindenre gondoltam.
Ekkor Zayn vette át a telefont.
- Szia Annabelle, Zayn vagyok. Figyelj Elena kissé eltúlozza, bár lehet te is el fogod magad sírni, de annyi a lényeg, hogy tegnap épp én is itt voltam, amikor este totál részegen vágódott be az ajtón Niall egy másik lánnyal... - a végén elhalkult.
- Hogy mi? - csúsztam le a földre.
- És hallottuk, hogy ..... - nem tudta folytatni mert beleszóltam.

- Ne is folytasd... ne ... - csuktam le a szemeim, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Ana, Niall nem volt magánál... még most is alszik.. a csajszi meg ahogyan kijött a szobából hajnalban, Elena mit a vadállat kergette el, szóval ő ide újra be nem teszi a lábát... - magyarázkodott ő, amikor nem neki kellene.
- Ne védd Niall-t kérlek.. Ha valakit kiszemel, tudom, hogy leissza magát, hogy az italra fogja az egészet.. - dühöngtem - És most le kell tennem..
- Ana, nyugodj le, legalább..
- Hogyan nyugodjak le, amikor Niall megcsalt, csak azért mert én még nem állok készen arra.... - kiabáltam a telefonba.
- Akkor ne nyugodj le, mit tudom én mit csinálj, férfi vagyok..
- Most leteszem szia..
- Szia..
Letettük. Sokkolódva álltam fel a földről és persze kisírt szemekkel. Beszaladtam a fürdőbe, lemosni az arcom, hiszen ha így meglát a húgom, akkor ő addig nyaggat, amíg meg nem tudja mi történt, de még ő kicsi ehhez, hogy ezt elmeséljem neki.
Hideg vízzel öblögettem magam, majd megkönnyebbülten néztem a tükörbe. Láttam, hogy a visszatekintő személyen nem látszik az előző sírógörcs roham.
Leszaladtam, láttam, hogy Em már nagyon türelmetlen.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte morcosan.
- Elena hívott, már egy hónapja nem beszéltünk, mert figyeld a naptárt... - mutattam a falon lógó naptárra - már  több mint egy hónapja vagyok itt, és 3 hét múlva mennem kell vissza... - vágtam vissza morci fejet vágva, mire elnevette magát.
- Ne hagyj itt Ana, én is megyek majd Londonba, ha elég idős leszek.. - csillogtak zöldes-barna szemei.
- Jöhetsz majd.. na de most csináljunk palacsintát.. - kezdtem el a reggeli készítést.
Ez a 3 hét nagyon , de tényleg nagyon hamar elröpült. Emma-t elvittem vidámparkozni, strandolni és még vásárolni is. Az utolsó éjszakán velem aludt és éjszaka hallottam motyogni, hogy ' Annabelle, nem mehetsz el, miért mész el, vigyél engem is' és még ehhez hasonlók.
'Így tudom, hogy sokat jelentek neki..' - gondoltam és elaludtam.
Mivel egy reggeli vonattal mentem, ezért korán kellett másnap felkelnem.
Niall nem hívott nem küldött SMS-t semmit nem reagált, nem mentegetőzött, de abban biztos vagyok , hogy elég jól összeveszhetett a húgával és Zayn-nel.
' Ma... megyek haza' - sóhajtottam a plafont bámulva 'Vár a mindennapos otthonom, és várnak a viták ...nem akarom' - hunyorogtam.
Még van 2 hét mire kezdődik a suli, de azért kell most hazamennem, mert még nekem is készülnöm kell, az utolsó előtti évre..Fontos a továbbtanulás szempontjából! 
Felkeltem, és a szemem a bőröndökön akadt meg.

' Viszlát kicsi kori otthonom, térhetek vissza a saját lakásomba' - hullott le egy könnycsepp az arcomról.