XXIX.

Chapter 29.

♥MUSIC!♥

...- Akkor vágjunk bele! – ujjongott...

- Na, és mégis hogyan? – tettem csípőre a kezem.

- Úgy, hogy felhívod Harry-t, aztán keresünk valami dögös rucit. – csillantak fel szemeiben az izgalom szikrái.

- Én ugyan nem hívom vissza, hívd fel inkább Liam-et, mert együtt vannak úgyis. – ellenkeztem.

- Jó, hívom! De, addig keress ruhát! – kacsintott, majd eltűnt az előszobában.

Felsiettem a lépcsőn, majd berontottam a szobámba, és a szekrényben kezdtem kutakodni valami jó ruha reményében.

- Ana, a fiúk elküldik a címet! Taxival odamehetünk! – jött fel pár perccel később.

Én még sehol sem tartottam. Egyszerűen nem találtam egy rendes ruhát. Hirtelen a megfelelni akarás kerített hatalmába, mint amikor fiúkra ’vadászunk’. Össze-vissza suhannak a gondolataim. Milyen megfelelni akarásról zagyválok itt? Na, mindegy.

- Oké, de figyelj… nem találok rendes ruhát. Te hoztál magaddal? – pillantottam rá.

- Ühüm, egy kék mini ruhát. Mindenre fel kell készülni. – rántotta meg a vállát. 

- Jó neked. – sóhajtottam – De én nem akarok nudista lenni! – sopánkodtam.

- Nem is leszel az, higgy nekem! Találunk valamit! – erősködött.

Fél óra elteltével, már a 10 órát ütötte az idő, mire találtunk egy narancs koktélruhát, amit pont az ilyen partikra vettem. 

- Nem fogunk elkésni? – pillantottam az órára.

- Ugyan dehogy! Még most kezdődik a buli! Amúgy meg, divatos késni, nem tudtad? – kuncogott fel.

- Ha te mondod! – nevettem én is.

A sminkjeink elkészítésen nem vett sok időt igénybe, olyan bő 15 percet, majd hívhattam is a taxit. 

Ciara bediktálta a címet, mivel Liam neki küldte el. Kiderült, hogy a város másik felére kell furikáztatnunk magunkat, ami mellesleg egy vagyonba kerül. Igaz, volt nálam pénz, de azért nem a taxira akartam annyit költeni. Szerencsénkre, amikor kezdtünk közeledni, már a messzeségből kiszúrtam Harry-t és Liam-et.

- Köszönjük, hogy elhozta ezt a két csodálatos hölgyet! – hajolt be Harry az anyósülés ajtajának ablakán – Az aprót tartsa meg borravalóként. – kacsintott.

- Harry, kifizetem majd! Több pénzt raktam volna, ha tudom, hogy ilyen sokat kocsikázunk. – mentegetőztem miközben bementünk a bárba.

- Ugyan, nem kell! Mi hívtunk meg titeket, mi fizetünk. Ez így megy! De, cserébe egyet kérek. – húzódtak perverz mosolyra ajkai.

’ Nem jól kezdődik’ – gondoltam.

- Mi lenne az? – ültem le a bár italpultjánál.

- Táncolj velem! – ült mellém – De, előbb alapozunk! Mit kérsz?

- Nem akarok alkoholt inni. – válaszoltam.

Ciara és Liam ekkor ültek le hozzánk.

- Mi az, hogy nem akarsz inni? Olyan nincs! Innod kell! – szólt le Ciara.

- Te csak ne szólj bele! Amúgy is, hol voltatok? – szóltam vissza neki.

- Na, ne veszekedjetek! – állított le minket Liam – Wc-n voltunk, mert Ciara-nak ki kellett mennie. – magyarázta.

- Értem. Na, jó… akkor Harold! Rendelj nekem egy vodkanarancsot! – fordultam Harry felé – Én fizetem. – döntöttem el.

- Nem! Szó sem lehet róla! – tiltakozott hevesen Hazz.

Csak megforgattam a szemem.

- Jó, oké! – adtam be a derekam.

Egy kedves, gyönyörű kék szemű srác nézett felénk a pult másik oldaláról.

- Mit hozhatok? – érdeklődött.

- Három boros kólát és egy vodkanarancsot. – válaszoltam én.

- Rendben, máris adom! – mosolygott rám, amit Harry nem nézett jó szemmel.

- Most mi van? - néztem rá.

- Semmi.. – fújtatott.

- Itt is van, melyik kié? – tért vissza az előbbi fiú.

- Enyém a vodkanarancs a többi a többieké. – feleltem.

- Akkor, a vodkanarancs a cég ajándéka! – kacsintott rám.

- Jaj, nem kellett volna. Köszönöm! – vettem el.

- Ácsi, mi is vele vagyunk! A miénk miért nem az? – kezdett flegmázni Harry.

- Jó, akkor az első kör a cég ajándéka! Így megfelel? – felelt a pultos, nyugodtsággal a hangjában.

- Remek! Kösz! – lépett el a pulttól Harry.

- Köszi! – súgtam oda a kiszolgálónak, mire ő újból elővillantotta mosolyát.

Követtük Harry-t, mert elég feszült lett. A másik páros nem szólt semmit, csak örültek az ingyen boros kólának és jöttek utánunk.

- Ezt most miért kellett? – álltam el Harry útját, hogy figyeljen rám.

- Mit miért kellett?  - nézett mélyen a szemembe.

- Ezt az egészet? Miért voltál ilyen ellenszenves? – álltam határozottan, karba tett kézzel.

- Nem voltam az. – válaszolt egyszerűen.

- Dehogyisnem! A srác tök rendes volt meg minden, erre te meg tiszta bunkó vagy vele! – háborodtam fel.

- Veszekedőképes vagy? Akkor inkább menj haza! – fordított nekem hátat.

Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak megpördültem a tengelyem körül és a kiutat kerestem.

- Ne vedd komolyan, csak felhúzta magát! – súgta Liam a fülembe.

- Nem érdekel. Hazamegyek. Jó szórakozást!- erőltettem magamra egy mosolyt.

- Nem hagyhatsz itt minket! Még csak most jöttünk! – állított meg Ciara.

- Nem baj. Holnap találkozunk! Sziasztok! – köszöntem el.

Hamar az ajtóhoz furakodtam, majd ki is léptem rajta. Sötét volt. Egyedül voltam. Próbáltam taxit fogni, sikertelenül. Kis idő múlva mégis sikerült fognom egyet, de amikor szálltam volna be, valaki megragadta a karomat.

- Nem mehetsz el! Ne haragudj, hogy szemét voltam bent! Beszéljük meg, jó? – kérte megbánóan Hazz.

- Haza kell mennem, holnap suli! – válaszoltam dühösen.

- Kérlek Annabelle!

Végül a taxis elhajtott, én pedig Harry-vel maradtam. Kint.

- Ciara és Liam tudják, hogy utánam jöttél? – néztem rá.

- Igen. Ők most bent buliznak egy jót. Mint egy igazi pár.

- Miért nem szerzel magadnak is egy párt? – mosolyodtam el.

- Épp azt próbálom! – mosolygott ő is.

- Nem magamra gondoltam!

- Én pedig de! Mármint rád! – nevetett.

- Szerintem, menjünk be, mert megfagyok! – jelentettem ki megdörzsölve karjaimat.

- Méltányolom az ötletet!

Beléptünk, majd az este további része egyre több alkohollal telt. Talán sokat ittam? Áh, nem dehogy! Na, jó csak egy kicsikét! Jól éreztem magam, na! Harry folyamatosan velem volt, csak egyszer hagyott magamra, mert a mosdóba kellett mennie. Ő se volt már józan, mit ne mondjak! Ciara-ra és Liam-re bízott, akik egyike körülbelül annyit ihatott, mint én, talán többet, gondolok itt Ciara-ra. Így Liam inkább Ciara-ra figyelt, nem rám. Én pedig – mint mondtam – jól akartam érezni magam. Szóval, idegen, fiatal srácokkal kezdtem táncolni, félreérthető dörgölőzésekkel. Mentségemre szóljon - ha ezt lehet annak nevezni – ezt már nem irányíthattam az ital miatt. De, nagyobb vitát nem szült a dolog, amikor Harry visszatért, egy szimpla mozdulattal magához húzott és megcsókolt, ezzel mutatva a többi hím egyednek, hogy bizony ez a csaj foglalt. Bár, ez nem teljesen igaz.

~~~ Másnap reggel ~~~

A telefonom halk csörgése ébresztett. Reggel 6 óra és iszonyatos fejfájás! Harry mellettem alszik! Egy idegen szobában voltam, talán Harry-nél. Az estéről csak emlékfoszlányok törtek elő.

Lassan kikeltem az ágyból, nehogy zavarjam Hazz-t. Ahogy kiléptem a szobából egy hatalmas nappaliban találtam magam, amin keresztül egy modern, amerikai stílusú konyhába lehetett eljutni. Tűt kerestem a szénakazalban, amikor elhatároztam, hogy kell egy fájdalomcsillapító.

Miután bevettem egy pirulát, nekiláttam reggelit készíteni. Tükörtojás specialista vagyok! Reggelizés után visszaosontam a szobába, és az éjjeliszekrényre csempésztem egy pohár vizet és egy Aszpirint, majd bementem a szobából nyíló fürdőbe, hogy felöltözzek, mert fehérneműben mégsem mehetek haza.

Amikor kilépni készültem a hálószobából, Harry felébredt.

- Jó reggelt, Szépség! – mosolygott – Hű, micsoda fejfájásom van! – ült fel az ágyban.

- Aszpirin és víz az éjjeliszekrényen. – viszonoztam mosolyát – Épp, hazamenni készültem.

- Mi? Miért? – csodálkozott – ja, és köszönöm, hogy gondoltál rám! – vette be a gyógyszert.

- Mert ma iskola van, és ebben – mutattam a ruhára, amit viseltem – nem mehetek.

- Egy napot kihagyhatsz, nem? – kelt ki az ágyból.

Meztelen volt. Meztelen?!

- Nem, nem hagyhatom ki pont az első napot! – kezdett vörösödni az arcom – és, megtennéd, hogy veszel fel legalább egy alsóneműt? – próbáltam, csak a szemébe nézni, mire ő csak felröhögött.

- Ja, bocsi, de még nem! – pimaszkodott.

- Mi az, hogy nem? – háborodtam fel megjátszva.

- Előbb lezuhanyozom.

- Öhm, oké. Akkor én… megyek. – fordultam az ajtó felé, mire hátulról átkarolt.

Éreztem a férfiasságát, amitől még jobban kipirultam.

- Nem mehetsz még el! – csókolta meg a nyakam – Előbb szeretnék adni valamit. – fordított meg.

- Erre nincs időm Harry!

- Csak egy perc! – kezdett kutakodni a ruhásszekrényében.

Fél pillanattal később egy dobozt vett ki belőle.

’ Vajon mi lehet benne?’ – a kíváncsi énem megszólalt.