XVI.

Chapter 16. 

....' Viszlát kicsi kori otthonom, térhetek vissza a saját lakásomba' - hullott le egy könnycsepp az arcomról.....

Elővettem egy kedves rózsaszín egybe ruhát

, kisminkeltem magam, és kontyba felkötött hajjal , indulásra készen lépkedtem lefelé a lépcsőfokokon.

Édesanyám és édesapám még marasztalt volna, de elfogadták, hogy most kell mennem, ellentétben Emma-val.

- Annabelle, nem akarom , hogy elmenj.. - borult szorosan a nyakamba sírva.

Még én is megkönnyeztem.

- De mennem kell drágám, majd jöhetsz hozzám, és én is jövök még.. - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, és szorosan magamhoz öleltem.

Elengedtem, végigpusziltam és öleltem szüleim, majd a már kint váró taxiba ültem, és amíg el nem tűnt a házunk, integettem nekik.

Hamar kiértünk a vonatállomásra, és a vonatom nemsokára meg is érkezett. Kicsit később indult, de így nyugodtan megvettem a jegyet, és felültem rá. Egy üres fülke most pont megfelelő volt nekem. Bedugtam a  fülembe a fülhallgatót ezzel már előre kizártam a vonat zakatoló hangját. Egyszer csak egy fiatalabb srácot véltem felfedezni, amint benyit a fülkébe. Láttam nála a tipikus kalauz táskát, és már rutinosan adtam át a jegyet aláírásra, régen sokat vonatoztam, amíg nem költöztem Londonba, mert már azelőtt is ott tanultam, csak nem voltam elég nagy, hogy egyedül éljek ott. A kalauz rám mosolygott, én is próbáltam visszamosolyogni többé-kevésbé sikeresen, majd visszaadta a jegyet és eltűnt, én pedig folytattam a zenehallgatást.

Elindult a vonat, én pedig csak kifelé bámultam belőle, a gondolataimba merülve.

' Mi vár rám Londonban?' - sóhajtottam egy nagyot.

Mivel a vonat késlekedett, elég sokat, ezért vagy 4 és fél óra alatt értem a szeretett városomba.

' Üdvözöllek London, újra itt' - szívtam be a tipikus londoni levegőt.

Láttam, hogy egy-egy esőcsepp landol az aszfalton, így tudtam, hogy eső lesz, de itt ez a megszokott, így kinyitottam az esernyőm.

Rögtön fogtam magamnak egy taxit, és bediktáltam a címet.

Hamar hazavitt, kivettem a csomagjaimat, majd az ajtó előtt megkerestem a kulcsot. Behelyeztem a zárba, elfordítottam, és lassan benyitottam.

- Megjöttem.. - néztem végig.

Minden ugyanúgy volt, ahogyan hagytam 2 hónapja. A szobámba cipeltem a táskáim, majd leszaladtam , és elordítottam magam.

- Itthon vagyok, hiányoztál otthonom.. - csuklottam a kőre.

Ekkor meghallottam a szobámban a telefonom csörgését. Sietve visszaszaladtam, és amikor megláttam, hogy Elena az, azonnal felvettem.

- Elena... sziiiia... - üdvözöltem boldogan.

- Szia, hát te miért vagy ilyen boldog..? - kérdezett, de nem értettem, hogy miért ilyen letört a hangja.

- Te meg miért vagy ilyen letört? - kezdtem aggódni.

- Én csak.... hiányzol Annabelle, nagyon is... - vallotta be.

- Menj a lakásomhoz, és ott találsz egy ajándékot jó? - próbáltam elcsalni hozzám, úgy, hogy nem tudja, hogy itthon vagyok, mert akkor biztos vagyok benne, hogy Niall is jönne.

- Milyen meglepetés? - kérdezett vissza kíváncsian.

- Majd meglátod, na menj... szia.. - köszöntem.

- Jó, oké máris.. sziia.. - köszönt el ő is és leraktuk a telefont.

A mobilt az asztalomra tettem, a cuccaimat pedig kiszedegettem a táskából és hozzáláttam az elpakolásukhoz. Mire végeztem csöngettek. Kettesével lépkedtem lefelé a lépcsőfokokon, majdnem el is estem, de végül esésmentesen nyitottam ajtót. Az ajtóban Elena állt ledöbbenve.

- Sziiiiia, itt a meglepetésed. - mutattam magamra, mert úgy néztem ki mint egy barbie baba.

- Annabelle... juuuj de hiányoztál, ez a legjobb meglepetés... - ölelt szorosan magához - Hol voltál 2 hónapon keresztül? - jött be az ajtón.

- Wales-ben, hazamentem mert már elég régen voltam ott, és mivel szüneteltetjük a kapcsolatunkat is... ezért jó volt ott lenni, olyan nagy már Emma, sokat fényképezkedtünk majd, mutatok képeket, oké? - nevettem.

- Rendben... - nézett rajtam végig, amikor visszamentem hozzá, mert épp egy kis frissítőért mentem a konyhába - Ana, te mennyit változtál 2 hónap alatt, gyönyörű vagy... - mosolygott.

- Én? Dehogy változtam... de azért köszönöm, hogy így gondolod.. - ültem le mellé a kanapéra.

- És.... beszéltél Niall-el azóta? - kérdezte meg lassan, majd beleivott az üdítőbe.

- Miután elutaztam , aznap hívott, és azóta semmit nem tudok róla, csak annyit, amit elmondtatok.. - avattam be.

- Te ilyen gyorsan túltetted magad azon, hogy megcsalt? - kerekedtek ki a szemei, mire én félrenyeltem az én üdítőmet, és fulladozva kezdtem köhögni.

- Öhm, én csak amikor mondtátok, kaptam sírógörcsöt, de ha nem lett volna ott a húgom, akkor biztos, még a mai napig siránkoznék, de rájöttem, hogy erősnek kell lennem... -  válaszoltam higgadtan.

- Néha nem kell erősnek lenni.. - tette hozzá halkulva.

- Ez egy olyan szituáció , ahol kell... - erősködtem.

- Akkor, most..... szakítotok tényleg? - tért a lényegre.

- Nem tudom...én mivel kissé makacs és visszaadó természet vagyok, ezért arra gondoltam nekem is meg kellene csalnom őt, de én .....én nem tudnám megtenni, és amúgy is félek attól... - húztam magamhoz az egyik párnát.

- Megértem, én is... de én azt mondom..tudom a bátyám, de ahogy érzed.. ha megcsalod és nem lesz bűntudatod, akkor csináld.. - helyezte fejét a vállamra.

- Örülök, hogy a barátnőm vagy... - mosolyogtam rá - Tényleg, Zayn-t hol hagytad?

- Próbán vannak...Tudod min lepődtem meg? - nézett rám.

- Na min..?

- Niall mindig bűntudatos volt, és most fura módon nem látom rajta, hogy kerülgetné őt a bűntudat... mondjuk amikor beszéltünk vele erről, akkor ő tagadta, amikor én ,ÉN - hangsúlyozta ki - kergettem el a lakásból, azt a szőke libát...szóval, nem értem... - fújta ki a levegőt.

- Talán, vissza akart csapni, amiért Harry-vel smaciztam, persze nem én akartam, hanem letámadott.. - emlékeztem vissza.

- De azzal, hogy lefekszik egy másik lánnyal? - húzta fel a szemöldökét.

- Talán már nem bírta, hogy nem lehet valakivel ÚGY , és ezért... - nevettem el magam, mire ő is elkezdett nevetni.

- Te perverz... Amúgy hogyan csókol Harry? És miattad szakított Ciara-val? Azóta nem hallottam felőle semmit.. - gondolkodott el.

- Elena... - 'szóltam rá' - Harry fantasztikusan csókol, én megdermedtem, nem bírtam mozgatni a végtagjaimat, hogy eltoljam magamtól..de amúgy írt nekem üzit, hogy csak rajtam áll mi lesz... És ja... miattam szakítottak, azt hiszem.. - vakartam meg a fejem.

- Juj... az úgy komoly... - tett úgy mint ahogyan én.

- Látom most már jobb kedved van.. - öleltem magamhoz.

- Hát persze, tudom, hogy itt van a nővérkém.. - viszonozta ölelésem.

- Nem megyünk el sétálni? - ötleteztem hirtelen.

- De elmehetünk..., Ana kérdezhetek még valamit? - kérdezte félénken, miközben felálltunk.

- Persze..

- Niall-el mikor beszélitek meg ezt az egészet? - tette fel kérdését.

- Nem tudom, majd amikor ő akarja, nekem bármikor jó.. - húztam fel a vállam.

Sokat sétálgattunk és humorizáltunk , majd dél körül betértünk a Nando's-ba.

- Imádok ide jönni.. - nevettem fel és kinyitottam az ajtót.

- Ja én is.. - nevetett.

Ahogy beértünk, egy személyen megállt a szemem. Egy hátsó asztalnál Niall ült, Zayn-nel. Megfagyott bennem a vér, és csak az jutott eszembe, hogy más lánnyal volt az ágyban.

- Elena , hova üljünk? - halkítottam hangomon.

- Mi történt, hé ott van Zayn....és Niall.. - vette észre ő is.

- Na hova helyezkedjünk el? - kérdeztem még egyszer.

- Odamenjünk hozzájuk? - pillantott rám.

- Ha oda is megyünk, csak azért mert ott van Zayn, és ő a pasid.. - ezzel egyeztem bele.

Odasétáltunk hozzájuk.

- Sziasztok.. - köszönt először Elena.

- Helló.. - köszöntem én is amikor Zayn észrevett.

- Sziasztok lányok, Annabelle, de régen láttalak, sokat barnultál, és csini vagy.. - kacsintott rám aranyosan Zayn.

- Köszönöm.. - pirultam el.

Niall meg szólalni sem mert, csak engem bámult.

- Éhesek vagytok? Mi már befejeztük, de vehetünk nektek valamit.. - ajánlotta fel Zaynee.

- Én éhen halok, és te Ana?

- Én is eléggé.. - válaszoltam halkan.

Úgy tudtunk leülni, mivel a fiúk egymással szemben ültek, hogy én Niall , Elena pedig Zayn mellé ült.

- Akkor mit kértek? - pillantott egyszer rám, utána pedig Elena-ra Zayn.

- Én egy salátát kérek.. - feleltem.

- Én pedig egy szendvicset.. - puszilta meg arcát Elena.

- Oké, akkor máris hozom.. - állt fel, de Elena megállította.

- Tudod mit, megyek veled.. - állt fel ő is.

' Ne hagyj itt..' - kérleltem szemeimmel, de ő mégis elment.

- Annabelle... - kezdte Niall.

- Nem kell magyarázkodnod, tudok mindent.. - válaszoltam határozott hangnemben.

- De ...én nem akartam azt tenni.. - helyezte fejét az asztalra.

- Mégis megtetted.. - helyesbítettem.

- Mert nagyon rám mászott, és én pedig sokat ittam... - magyarázkodott.

- Mégis megtetted... - ismételtem - Niall, te irányítottad, hogy mennyit igyál, TE kontrolláltál, hogyha annyira nem akartad volna, azt a csajt, nem lett volna semmi, csak leállítod...

- Ez igaz.. - adott nekem igazat csöndesen - Hibáztam, de.... kérlek bocsáss meg, ha nem, nem tudom mi lesz velem, mert szeretlek.. - fordult felém és már közeledett ajkai az enyéim fel, amikor elfordítottam a fejem.

- Nem tudom.. - válaszoltam, amikor visszatértek Elena-ék.

- Meghoztuk az ennivalót.. - ültek le.

- Köszönöm, kifizetem.. - vettem volna elő a pénztárcám, amikor Niall közbeszólt.

- Hagyd, tessék Zayn, itt van Ana része.. - adta át a saláta árát.

- Köszönöm Niall.. - köszöntem meg halkan.

Hamar elfogyasztottam az ételt, mert nagyon éhes voltam.

- Kiszaladok a wc-re mindjárt jövök.. - álltam fel ,miután végeztem.

- Oké.. - mondták egyszerre .

Amikor már a kilincset nyomta volna le, egy kéz visszahúzott. Hátra pillantottam, és Niall volt az. Nem szólt semmit, csak közel húzott magához, és szenvedélyesen megcsókolt.

Nem tudtam ellenállni, így viszonoztam. Egy szenvedélyes csókot követte a másik. És végül egy elég heves csókpárbajba kerültünk. Hirtelen magamhoz tértem, és eltoltam magamtól.

- Azt hiszed ettől még megbocsájtok? - pillantottam gyönyörű szemeibe.

- Nem, nem hiszem azt, de ezt meg kellett tennem.. - csókolt meg újra, majd elengedett, és hagyta, hogy bemenjek a wc-re.

Még jó, hogy nem akart ki és be menni senki akkor a wc-re. Megigazítottam a sminkemet, és visszamentem a többiekhez, ekkor már Niall is ott ült, ahol hagytam, még mielőtt utánam jött volna.

- Indulhatunk ... - jelentettem ki miután visszatértem.

A többiek felálltak és együtt hagytuk el az épületet.

XV.

Chapter 15. 

.....- Már csak ez kellett.. - fújtam ki a levegőt.....

- Ki az , nővérkém? - nézett rám nagy szemekkel Emma.

- A barátom.. - mosolyogtam - Felveszem, addig elkezdenéd kipakolni a cuccaim? Nagyon szép ruhák vannak, majd nézd meg.. - mutattam a táskára, miközben kimentem az ajtón.

- Mit szeretnél? - vettem fel, a kissé flegma énemmel a telefont.

- Annabelle...csak , hogy hallom a hangod.. miért van zárva az ajtód? Itt dübörgök, de nem veszed észre... - hallottam Niall kétségbeesett hangját, mire megrémültem.

' Na most agyalj , kislány... mit mondasz neki..' - gondolkodtam.

- Öhh, nem vagyok otthon... - kezdtem.

- Akkor hol vagy? És miért nem szóltál? - csodálkozott.

- Egy helyen, ahol 2 hónapon  keresztül pihenni fogok.. - kerültem ki a hely nevét.

- De hol? Itt vagy egyáltalán Londonban? - kérdezett tovább.

- Niall, tudod mi most szüneteltetünk... ilyenkor nem keresgetjük telefonon naponta a másikat, hanem nyugton hagyjuk... - váltottam témát.

- Ez olyan mintha szakítanánk.. - esett le neki.

- Igen... mert ez egyfajta szakítás.. - válaszoltam halkan.

- Hogy mi? - 'ordított' bele a telefonba - De én nem akarok szakítani, Ana, én szeretlek.. - szabályosan könyörgött.

- Niall, most mennem kell.... ha elkezdődik a suli , úgyis visszatérek.. szia.. - köszöntem el  és letettem, meg sem várva , hogy mit reagál.

Visszatértem a szobámba, ahol már Em egy csomó ruhát kiszedett, és színek szerint rendezte őket.

- Gyönyörű ruhák.. - csillogtak a szemei.

- Köszönöm, drágám.. - pusziltam meg a homlokát.

- Ana, kérdezhetek valamit..? - fordult felém félénken.

- Hát persze .. - ültem le az ágyra.

- Miért hívott téged Niall Horan a One Directionból? És miért mondtad azt, hogy ő a barátod?

- Emlékszel Caroline-ra és Elena-ra? Caroline Zayn Malik tesója, Elena pedig Niall-é.. és tudom, mindjárt sikítasz , látom rajtad... - húztam szét a szám - És majd egyszer elviszlek egy koncertre, meg Niall-el sokat fogsz találkozni, mert ő.... - itt hirtelen megakadt a szavam.

- Mert ő? - várta , hogy folytassam, igaz már így is alig akarta elhinni, hogy a barátnőim a hírességek tesói.

- Niall a barátom.. tudod, mi lányok úgy mondjuk a pasink.. - fejeztem be végül.

- Komolyan? - tátotta ki a száját.

- Igen, csak most volt egy kis veszekedésünk, ezért szüneteltetünk... ezért is vagyok itthon.. - magyaráztam tovább.

- Oh, értem de ugye nem akartok szakítani? - kérdezte riadtan.

- Nem tervezünk ilyet, pici.. nyugi.. - nyugtatgattam.

Elég későre járt már, a szüleink, pedig éjszaka jönnek, haza, szóval játszva 'megfürdettem' Emma-t , igaz már nem kicsi, de tudtam, hogy jót fog neki tenni, ha bemegyek hozzá egy kicsit. Olvastam neki esti mesét, és énekeltem is.

- Mit énekeljek , Em? - csuktam be a könyvet, az ágya szélén ülve.

- Egy One Direction számot? - kacsintott.

- Rendben, de melyik?

- Moments, az annyira szép...  - ámuldozott.

- Oké, kívánságod parancs.. - válaszoltam, és belekezdtem.

A felénél járhattam, amikor láttam , hogy elaludt.

' De édesen alszik, mint kicsinek..' - pusziltam meg a homlokát, majd leoltottam az éjjeli lámpát és becsuktam magam után az ajtót.

Letusoltam, és beestem az ágyba. Hamar el is aludtam, de még mielőtt elnyomott volna az álom, a gondolataim Niall körül forogtak.

' Talán mégis csak túl szigorú vagyok, nekem nem Harry kell, hanem Niall.. mindegy majd meglátjuk..' - így aludtam el.

Másnap reggel Emma osont be a szobámba, és elkezdett ugrálni az ágyamon.

- Jó reggelt Hétalvó! Kelj fel.. - ugrándozott nevetve.

- Neked is , hány óra van? - ásítottam egy nagyot.

- 10.. szóval ideje felkelni..  - ült le mellém az ágyon, mert nekem franciaágyam volt.

- Jó kelek már kelek.. Mi az, éhes vagy? - hallottam meg a korgó hasát.

- Nem én, áh dehogy.. - játszotta magát , hát , nővérére ütött.

- Jó gyere megreggelizünk.. - keltem ki az ágyból.

Lelépkedtünk a lépcsőn, mert emeletes házunk van. Elég tágas és csodálatos lakás.

A szüleink, mindig délután mentek dolgozni, de délelőtt is nagyon fontos volt a munkára is ügyelni, hiszen bármikor jöhetett hívás. Így amíg én haza nem jöttem, Emma minden délután a szomszédban Dorothy-nál volt,  és legtöbbször ott is kellett aludnia, volt olyan, hogy nagyon későn érte mentek, és hazahozták, így itthon aludt tovább, de mivel én most itt vagyok, ezért anyuék is meg vannak könnyebbülve, hogy nem kell zargatni a szomszédokat. Mi ketten minden napra kitaláltunk valamit. Egyik nap színeztünk valami kifestőt,másik nap fotókat készítettünk ketten. Szóval minden napra jutott a jóból.

*Pár héttel később*

Niall azóta nem keresett, amióta elmagyaráztam neki, hogy ez a szüneteltetés egyfajta szakítást jelent.

Reggel szokásosan 10 órakor keltem, már a húgom az ágyam másik felében ült.

- Na végre.. - tette karba a kezét.

- Neked is jó reggelt, bal lábbal keltél föl? Durcii... - pusziltam meg az arcát, mire jobb hangulata lett.

- Kicsit, de a puszival kiváltottad..na ma mi lesz a reggeli? - simogatta a pocakját.

- Szerintem csinálok palacsintát..Jó lesz? - álltam fel.

- Rendben.. - rohant volna az ajtó felé, amikor megcsörrent a telefonom.

- Jé, van egy hívásom, már több hete nem volt.. - nevettem fel - Felveszem, és utána csinálom is, oké? Addig menj le és készíts elő mindent.. - 'utasítottam' kedvesen.

- Oké.. - már rohant is.

- Szia Elena, hát te? Mizu? - kérdeztem boldogan.

- Annabelle, ezt én kérdezhetném tőled.. Aggódtunk miattad Zayn-nel, de amikor Niall mondta, hogy elutaztál egyből gondoltam, hogy hol vagy, de azt hazudtam, hogy nem tudom, mert minden áron meg akart keresni, és nagyon ideges volt.. Most pedig történt egy kissé szörnyű dolog... - hadarta, és hallottam, hogy lassan elsírja magát.

- Nyugi, szép lassan, és ne sírj.. - mondtam  aranyos hangon - Mi történt? - kérdeztem, és elfogott egy rossz előérzet.

- Niall.. - kezdte, de elsírta magát.

- Elena.. - ismételtem meg a nevét.

- Én, annyira sajnálom.. - nyögdécselte.

- Ennyire szörnyűség történt? - majdnem elállt a lélegzetem, már mindenre gondoltam.

Ekkor Zayn vette át a telefont.

- Szia Annabelle, Zayn vagyok. Figyelj Elena kissé eltúlozza, bár lehet te is el fogod magad sírni, de annyi a lényeg, hogy tegnap épp én is itt voltam, amikor este totál részegen vágódott be az ajtón Niall egy másik lánnyal... - a végén elhalkult.

- Hogy mi? - csúsztam le a földre.

- És hallottuk, hogy ..... - nem tudta folytatni mert beleszóltam.

- Ne is folytasd... ne ... - csuktam le a szemeim, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

- Ana, Niall nem volt magánál... még most is alszik.. a csajszi meg ahogyan kijött a szobából hajnalban, Elena mit a vadállat kergette el, szóval ő ide újra be nem teszi a lábát... - magyarázkodott ő, amikor nem neki kellene.

- Ne védd Niall-t kérlek.. Ha valakit kiszemel, tudom, hogy leissza magát, hogy az italra fogja az egészet.. - dühöngtem - És most le kell tennem..

- Ana, nyugodj le, legalább..

- Hogyan nyugodjak le, amikor Niall megcsalt, csak azért mert én még nem állok készen arra.... - kiabáltam a telefonba.

- Akkor ne nyugodj le, mit tudom én mit csinálj, férfi vagyok..

- Most leteszem szia..

- Szia..

Letettük. Sokkolódva álltam fel a földről és persze kisírt szemekkel. Beszaladtam a fürdőbe, lemosni az arcom, hiszen ha így meglát a húgom, akkor ő addig nyaggat, amíg meg nem tudja mi történt, de még ő kicsi ehhez, hogy ezt elmeséljem neki.

Hideg vízzel öblögettem magam, majd megkönnyebbülten néztem a tükörbe. Láttam, hogy a visszatekintő személyen nem látszik az előző sírógörcs roham.

Leszaladtam, láttam, hogy Em már nagyon türelmetlen.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte morcosan.

- Elena hívott, már egy hónapja nem beszéltünk, mert figyeld a naptárt... - mutattam a falon lógó naptárra - már  több mint egy hónapja vagyok itt, és 3 hét múlva mennem kell vissza... - vágtam vissza morci fejet vágva, mire elnevette magát.

- Ne hagyj itt Ana, én is megyek majd Londonba, ha elég idős leszek.. - csillogtak zöldes-barna szemei.

- Jöhetsz majd.. na de most csináljunk palacsintát.. - kezdtem el a reggeli készítést.

Ez a 3 hét nagyon , de tényleg nagyon hamar elröpült. Emma-t elvittem vidámparkozni, strandolni és még vásárolni is. Az utolsó éjszakán velem aludt és éjszaka hallottam motyogni, hogy ' Annabelle, nem mehetsz el, miért mész el, vigyél engem is' és még ehhez hasonlók.

'Így tudom, hogy sokat jelentek neki..' - gondoltam és elaludtam.

Mivel egy reggeli vonattal mentem, ezért korán kellett másnap felkelnem.

Niall nem hívott nem küldött SMS-t semmit nem reagált, nem mentegetőzött, de abban biztos vagyok , hogy elég jól összeveszhetett a húgával és Zayn-nel.

' Ma... megyek haza' - sóhajtottam a plafont bámulva - 'Vár a mindennapos otthonom, és várnak a viták ...nem akarom' - hunyorogtam.

Még van 2 hét mire kezdődik a suli, de azért kell most hazamennem, mert még nekem is készülnöm kell, az utolsó előtti évre..Fontos a továbbtanulás szempontjából! 

Felkeltem, és a szemem a bőröndökön akadt meg.

' Viszlát kicsi kori otthonom, térhetek vissza a saját lakásomba' - hullott le egy könnycsepp az arcomról.

XIV.

Chapter 14.

......'Legalább kiszellőztetem a fejem, és még a húgommal is foglalkozok' - gondolkodtam el, miközben előkerestem a bőröndömet, a szobámban, és már el is kezdtem pakolni......

A csomagolással hamar megvoltam, amikor megcsörrent a telefonom. Sietve megnéztem, Niall volt az.

Reszkető kézzel nyomtam be a zöld gombot.

- Igen? - szóltam bele halkan.

- Annabelle te vagy az? - kérdezett vissza.

- Én. - válaszoltam gyorsan.

- Azért hívtalak.... - kezdett bele, de kínos csönd vette kezdetét, és rájöttem, hogy még ő maga sem tudja miért hívott - Azért hívtalak, mert hallani akartam a hangodat. - nyögte ki kissé bevallóan.

- Ért-t-t-em.. - dadogtam - Igazából egy fontos dolgot szeretnék elmondani... - vágtam bele határozottan.

- Mit?

- Niall, tudom, hogy haragszol rám, amiért Harry és én köztem történtek dolgok, ezért szeretném szüneteltetni a kapcsolatunkat... - hadartam el, a végére elhalkulva.

- Ana, én nem haragszom, igaz sokkolt a hír és sajnálom, hogy undok voltam, de megbántam.. kérlek ne tedd ezt.. - hallottam a hangján , hogy nagyon letört.

- Niall, értsd meg , így lesz a legjobb. - mondtam határozott hanggal, hogy én tényleg komolyan gondolom ezt.

- De Ana... - próbált ellenkezni,de közbeszóltam.

- Nincs semmi de, majd beszélünk. Szia.. - nyomtam ki a telefont, meg sem várva, hogy ő elköszönjön.

'Vége....Csak én. Egyedül. De annyi jó van , hogy a testvéremmel lehetek.' - pillantottam az órára.

Még nem volt olyan késő, mint ahogyan éreztem, de hamar lezuhanyoztam és eltettem magam másnapra, mivel korán kellett kelnem.

***

Reggel az ébresztőmre kaptam fel a fejem, és arra, hogy valaki dübörög teljes erejével az ajtón. Magamra kaptam egy köntöst és leszaladtam.

- Ki az ilyenkor? - kiabáltam ki.

- Beszélnünk kell.. - hallottam a választ egy ismerős szájából, akitől lefagytam.

'Niall... .. Niall mit keres itt?' - meredtem az ajtóra.

- Kérlek menj el... - szóltam vissza.

- Annabelle, kérlek..  - könyörgés ütötte meg a fülem.

- Adj okot, amiért beszélnünk kell... - adtam a 'parancsot' pár perc csönd után.

- Mert én, szeretlek és nem akarok szünetet, ha megbeszéljük, megoldjuk.. - mondta amit kértem, mire nekem lehullott az első könnycsepp az arcomról.

- Niall, hibáztam.... én-én-én nem vagyok biztos az érzelmeimben, ezért szüneteltetnünk kell... - dadogtam.

- Ana.... - kezdte volna.

- Nincs semmi Ana, ez az Annabelle, nem az, akit te megismertél.. - rogyottam a földre.

Elhallgatott. Tudtam, hogy elment, rájött, hogy nem érdemes értem harcolni. Egy óriási sóhajtás közben kinyitottam az ajtót, hogy kinézzek.

'Nincs itt..' - gondoltam.

Visszamentem , hogy elkezdjek készülődni, mivel a szüleim nemsokára itt lesznek értem.

A szekrényemben keresgéltem mire találtam egy gyönyörű zöld egybe ruhát, amit még az első pasimtól kaptam.

'Ezt mindig is imádtam..' - mosolyodtam el, mivel az emlékek átjárták az egész testemet.

Magamra kaptam, és már vettem is elő a hozzá illő ékszereket. A sminkemet is ehhez igazítottam. Az utolsó simításokat végeztem a hajammal, amit behullámosítottam, amikor kopogtak a bejárati ajtón.

'Ezek biztos anyuék lesznek' - húztam ki a hullámosítót.

Sietve leszaladtam a lépcsőn és kérdezés nélkül kinyitottam az ajtót. Biztos voltam benne, hogy a szüleim jöttek, de a megérzéseim csaltak.

Niall állt az ajtóban.

- Vársz valakit, hogy így kicsípted magad? - kerekedett ki a szeme.

- Nem tartozik rád.. - flegmáztam kicsit, de meg is bántam.

- De igenis rám tartozik, mert még a barátnőm vagy.. - vette feljebb a saját hangerőjét.

- Bocsánat.. - adtam meg magam.

- Ne... inkább én kérek bocsánatot, amiért ilyen voltam, ne haragudj.. - ölelt át, aminek nem tudtam ellenállni.

- Niall.. - súgtam, és hozzábújtam.

- Szeretlek... - suttogta a fülembe, mire ráeszméltem mit művelek.

- Niall, el kell menned.. - toltam el magamtól.

Nem akartam, hogy tudjon, a hazautazásomról, mert egyedül szeretnék lenni a húgommal.

- Miért? - pillantott rám kérdőn - Talán jön Harry? - tette karba a kezét.

- Nem erről van szó, Harry-vel mindennek vége... - válaszoltam - De egyedül szeretnék lenni.. - csuktam volna vissza az ajtót, amikor  megállította.

- Megértem, ha megmondod miért... - tartotta még mindig az ajtót.

- Niall, az érzelmeim össze-vissza vannak, nem tudok dönteni, hogy kit szeretek.. semmi.. ezért.. - avattam be, mire megértette, és elengedte az ajtót.

- Szólj, ha megtaláltad a valódi érzelmed..Szia.. - fordított nekem hátat, és elhagyta a lépcsőt.

- Szia.. - csaptam be dühösen az ajtót.

'Egyszer kedves, a másik pillanatban meg már flegmázik, ez fáj' - mentem fel a szobámba lehozni a csomagjaim.

Mire lecipekedtem megint kopogást észleltem az ajtón.

'Most megkérdezem, bárki is az..' - raktam le a táskákat.

- Ki az?

- Mi vagyunk azok Kicsim.. - hallottam anyu hangját.

- Máris nyitom.. - rohantam az ajtóhoz, és ahogy kinyitottam szorosan átöleltem a szüleimet - Anyuuuu , apuuu.. - jelent meg egy könnycsepp a szemem sarkában a boldogságtól.

- Szia kincsem.. - puszilt végig apu is.

- Bepakoltál mindent? - nézett a csomagokra anyu.

- Igen minden megvan.. - vettem fel mosolyogva a kis kézi táskámat.

Apu segített a kocsiba rakni a többi táskát, majd bezártam az ajtót. Beültünk a kocsiba, és apu beindította a motort.

'Viszlát London, majd visszatérek.' - néztem ki az ablakon, a hátsóülésen ülve.

- És Ana, hogy-hogy ilyen eltervezésre jutottál? - kérdezte édesapám, miközben az utat kémlelte.

- Igazából ez hosszú... - sóhajtottam - De annyi biztos, hogy most veletek és a húgommal szeretném tölteni az időt. - mosolyogtam.

Az út további része csöndesen telt, anyuék beszélgettek, én pedig fülhallgatóval kizártam a külvilág zajait az agyamból,és csak néztem a tájat, néztem ahogyan végleg elhagyom London-t, de nem örökre.

Pár óra múlva , észre sem vettem, de megérkeztünk.

- Kicsim, itt vagyunk.. - szólt anya, amire feleszméltem.

- Máris? - néztem körül, amikor apu megállította a motort.

- Igen, Emma a szomszédban van, menj érte te.. - mondta anyu kedvesen, amikor kiszálltam a kocsiból.

- Rendben megyek is.. - indultam el.

Már messziről hallottam Emma hangját, ahogyan játszanak Dorothy-val. Tudtam, hogy a kertben lehetnek, ezért az első ajtón mentem be, ahol találkoztam Dorothy édesanyjával, Samantha-val.

- Samantha néni, de régen láttam.. - öleltem meg - Hogy van? - tettem fel  az ilyenkor szokásos kérdést.

- Ez én kérdezhetném kedveském.. mennyit változtál drágám, szebb vagy mint valaha.. - nézett rajtam végig.

- Jaj, köszönöm.. Én megvagyok , hazajöttem egy kicsit, mert úgyis nyári szünet van, és szeretném az időmet a húgommal tölteni, ő még nem is tud róla.. - mosolyogtam.

- Mennyire fog neked örülni, behívjam őket,vagy kimész hozzájuk? - kérdezte, miközben a konyhában sürgött-forgott.

- Kimegyek , nehogy félbeszakítsa már Samantha néni a munkát miattam.. - villantottam elő mosolyom.

- A belső tulajdonságod nem változott, ugyanolyan aranyos lányka vagy mint voltál.. - 'dicsért' meg miközben kiléptem az ajtón.

A két kicsi cseperedő lány az ajtó felé pillantott, és amikor Emma megpillantott engem, nem hitt a szemének. Szabályosan meg is törölte azokat, hogy nem-e képzelődik, de amikor leguggoltam már rohant felém, és szorosan átöleltük egymást.

- Annabelle... nagyon hiányoztál.. - adott egy nagy puszit az arcomra, miközben felemeltem.

- Nekem is hiányoztál prücsök.. - mosolyogtam -  Dorothy te is mennyit nőttél amióta nem láttalak.. - mosolyogtam a másik kislányra, mire ő kicsit elpirult.

- Ana, te olyan szép lettél.. - karolta át a nyakam a hugicám.

- Köszönöm édeske, te is nagyon szép vagy... - pusziltam meg a homlokát.

A karjaimban tartva elköszöntünk mindenkitől, és hazamentünk.

- És meddig leszel itt? - kíváncsiskodott az én törpillám.

- Amíg el nem kezdődik a suli, majd együtt mesézünk, játszunk, és bevásárolunk az 1. osztályra rendben? - tettem le.

- Jaaaj de jó.. - szaladt a konyhába, ahol anyu már készítette elő az ebédet.

- Anya segíthetek? - ajánlottam fel a megszokott segítséget.

- Nem muszáj , hiszen most jöttél haza.. - mosolygott ki a konyhából.

- De én szeretnék.. - unszoltam kicsit.

- Jó rendben, akkor gyere..

Megcsináltuk együtt a finomságokat. Készítettünk gyümölcssalit , lasagnee-t. Apu és anyu is ebéd után ment dolgozni, mert csak elkéredzkedtek a munkából, így délutánra ketten maradtunk a húgommal.

Már anya majdnem elkezdett mosogatni, amikor szóltam neki.

- Anyu majd mi megcsináljuk Emma-val, igaz Emma? - pillantottam a még lasagnee-t faló lányra, aki boldogan bólogatott.

- Jó, rendben, akkor mi majd jövünk.. jók legyetek.. - puszilták meg mind a kettőnk homlokát.

Pár perc múlva  miénk volt a lakás.

- Na gyere Em.. Mosogassunk, te törülgetsz.. - adtam át neki a kendőt.

Játszva elmosogattunk, ilyen gyorsan még nem telt el egy mosogatás velem. Elpakoltunk mindent, és az én régi szobám felé vettük az irányt, hogy lepakoljunk nekem. Amikor beléptünk láttam, hogy minden úgy volt ahogyan én hagytam, ez mosolygásra késztetett.

- Mit mosolyogsz? - fürkészte az arcomat Em.

- Ja..., csak az emlékek.., majd ha te is nagyobb leszel, tudni fogod miről beszélek.. - raktam le a táskákat az ágy mellé.

Ekkor a kézi táskámban megcsörrent a telefonom, amit én akartam felvenni, de a húgom hamarabb megtalálta. Persze engedelmesen ideadta, de látta, hogy egy fiú keres, és rá is jött, hogy neki az a név nagyon ismerős volt..

- Már csak ez kellett.. - fújtam ki a levegőt.