XXII.

Chapter 22.

  ..... - Ne haragudj, mostanában mindig neki megyek valakinek.... - állt el a szavam......

A bár ajtajából Harry jött ki teljesen részegen, mellette mind a két oldalon 1-1 csaj. Nem véletlen. Amikor észrevette, hogy én mentem neki, azonnal utánam akart nyúlni, hogy 'megmagyarázza' , de én csak elrohantam. Nem akartam ezt látni, mert fájt. Tudom, hogy neki is fájt, amikor kidobtam és leordítottam a fejét, de ez másabb helyzet.

'Holnap azért is elmegyek a próbára.' - jutottam elhatározásra, mikor' hazaértem.

Lezuhanyoztam, és már bújtam is az ágyba, hogy minél hamarabb legyen vége ennek a napnak, amikor megéreztem Harry illatát , az ágyneműn. A könnyek újból gyűltek és csak gyűltek. Addig sírtam, amíg el nem aludtam.

***

Reggel kómás, és dagadtra aludt szemekkel ébredtem. Rosszabbul néztem ki, mit egy 100 éves, na jó nem! De akkor is, rémesen! Mivel délelőtt volt a próbájuk , ezért sietnem kellett. A tegnapi esős idő a mai napra is átterjedt, mivel hűvös volt kint. Már az ablakból bejövő szellőből éreztem. Így , megpróbáltam melegebben felöltözni. Egy farmert és egy rózsaszín felsőt találtam.

'Megfelelő' - nézegettem magam a tükörben - 'Miután Loui végzett elmehetnénk edzeni?!' - támadt az ötlet.

Elindultam. Tudtam merre kell menni, hiszen nyár elején is ott próbáltak. Gyors voltam, így hamar oda is értem. Beléptem. Minden szem rám szegeződött, különösen Harry-é és Niall-é , mert már mindenki ott volt. Louis odajött hozzám és arcon puszilt, mindenki szeme láttára.

- Ugye tudod, hogy azt hiszik egy ribanc vagyok? - súgtam oda neki.

- Neked is szia, és csinos vagy ma! Nem sokáig fogják azt hinni, csak figyelj! - kacsintott rám .

Én csak csöndesen álltam Lou mellett, amikor ő megszólalt.

- Bemutatom nektek az unokatesómat, Annabelle-t! - jelentette be.

- Az unokatesód? - szólaltak meg egyszerre a fiúk.

- Igen, erre tegnap jöttük rá, együttes erővel. A szakadó esőben találtam egy padon, így elhívtam hozzánk, hogy kicsit felviduljon. Pont képeket nézegettünk, amikor megtaláltunk egy olyan képet, amin az anyukája, azaz a nagynéném szerepel. Szóval ja. Így volt.. - nevetett.

- Na, akkor még egy húgod lett! - nevetett fel Liam.

- Így van, egy cuki húgocskám. - pillantott felém, mire' én is elmosolyodtam.

Le akartam ülni valahova, de mivel nem volt a közelben sehol szék , ezért a földre ültem. Ezt pont Niall és Harry vette észre, de Niall nem foglalkozott velem, Harry-vel ellenben. Ő azonnal hozott egy széket nekem , amire leülhettem.

- Tessék! - adta oda nekem.

- Köszönöm. - figyeltem a széket, mert nem mertem Harry szemébe nézni.

A tegnapi után főleg nem. A próba elkezdődött, én pedig ülve figyeltem az eseményeket. Néha még én is dúdolgattam és halkan énekelgettem. Az összes számot fújtam kívülről.

' A próba után beszélnem kell a két sráccal, basszus! ' - nézelődtem.

- Szüneet! - kiabálták, hirtelen azt sem tudtam kik.

Louis hozott magának egy széket és lehuppant mellém.

- Na, mizu csajszi? - fürkészte az arcomat.

- Semmi. -  válaszoltam unottan - Figyelj, ha vége lesz a próbának , elmegyünk az edzőterembe? - billegtem ide-oda a széken.

- Nem hoztam semmi olyan cuccot, de ha eljössz velem hozzánk, akkor lehet 3-an megyünk, jó? - húzta félmosolyra ajkait.

- Juj! Az jó lenne, oké,oké,oké! - ujjongtam.

- De előbb.. - komolyodott kicsit el - Beszélned kell a srácokkal, döntöttél már? - pillantott Niall és Harry felé.

- Nem.. szerintem szingli leszek, úgy érzem. - néztem én is arra.

- Miért mondod ezt?

- Mert...nem akarom egyikkőjüket sem megbántani és nem akarom a banda végét jelenteni. Érted már? - szorítottam meg a szék ülését.

- Értem. És ez jogos. Figyelj.. - fordult felém - ez a te döntésed, a te érzelmeid, szóval neked kell választanod. Ebbe sajnos nem szólhatok bele.

- Tudom, bár jó lenne ha tudnál segíteni, de nem teheted mert ez az én dolgom. De köszönöm, hogy támogatsz.. - mosolyogtam aranyosan.

- Hidd el, én mindig támogatni foglak! - adott a homlokomra egy puszit.

Felállt, mert folytatódott a próba.  Már nem sok volt belőle . Az utolsó szám a You&I volt, amikor Harry a szólónál rám nézett.

- Állj, állj, állj! - ordibálták megint - Ez meg mi volt Harry? A közönségben nem lehet egy lányt kiszemelni, arra kell nézni, amerre többen vannak! - oktatták ki.

- Tudom! De ezt meg kellett tennem. - válaszolt nyugodtan.

- Az ilyeneket ne a próbán tegyük meg! - szólták le újból.

Erre inkább nem válaszolt, még a végén összeveszett volna a menedzsmenttel is miattam. Ezt is figyelembe kellett vennem. Egyre jobban éreztem, hogy Harry mellett kellene lennem, hogy őt kéne választanom, de eszembe jutottak a boldog pillanatok Niall-el. Kicsit még a szemem is bekönnyesedett, amikor az utolsó ordítás hallatszott.

- Mára ennyi volt srácok! Holnap folytatjuk! Mehettek! - ezt vártam a legkevésbé.

A két fiú is tudta mi fog jönni, ezért lassan sétáltak hozzám, beszélgetés közben. Lou a háttérből figyelt.

- Döntöttem. - mondtam ki ezt az egyetlen egy szót, mire' mind a ketten kíváncsisággal pillantottak rám - Szingli leszek! - mentem el közöttük, ezzel jelezve, hogy a vita lezárva.

- De... - fordultak egyszerre utánam.

- Nincs semmilyen de, ennek így kell lennie. Ne haragudjatok , de most mennem kell. - küszködtem könnyeimmel, miközben Loui-hoz gyorsan odaszaladtam.

- Jól vagy? - szorított magához, hogy ne látszódjon a sírásom.

- Menjünk, csak menjünk! Majd megbeszéljük! - kapaszkodtam belé szorosan.

Beszálltunk a kocsiba, és én csak sírtam és sírtam! Ismerős mi? Ja, nekem is! Louis minden módszert bevetett, hogy felviduljak , de még az sem segített. Elég komoly volt a helyzet! Ilyen az, ha 2 emberbe szeretünk bele! Rossz, nagyon ROSSZ!

- Akarsz még menni kondiba? - nyitotta ki az anyós ülés felőli ajtót, hogy ki tudjak szállni.

- Igen! - vágtam rá szinte abban a másodpercben - Legalább a feszültségemet ledolgozom!

- Oké, akkor nem tartalak vissza!

- Miért te nem jössz? - ijedtem meg.

- De igen, és Eleanor is szeretne! - bólogatott.

- Akkor oké! - léptünk be a házba, ahol már Eleanor várt ránk.

- Annabelle, ő itt Eleanor. Eleanor ő itt Annabelle! - mutatott be egymásnak minket.

- De jó , hogy megismerhetlek Annabelle, tegnap olyan sokat mesélt rólad Loui ! - ölelt meg mosolyogva.

- Én is, annyira, de annyira örülök, hogy megismerhetlek. Te vagy a példaképem! - végre tudtam egy kicsit mosolyogni.

- Látom rossz bőrben vagy! Louis , ezt is mesélte, talán én jobban tudom ezt kezelni! - magyarázott aranyosan.

- Aha. Akkor, elmegyünk az edzőterembe? - vágtam be a megszokott 'kiskutyaszemes' trükköt.

- Persze menjünk! - egyezett bele El, azonnal.

- Már be is pakoltál? - pillantott érdeklődve a földön lévő két táskára Louis.

- Igen, mindent elraktam.

- Szuper, akkor INDULÁÁS! - kiáltott egyet Lou, mire' mind a hárman röhögtünk egy jót.

Végre, tudok kacagni is.

Elmentünk a legközelebbi helyre, ahol lehet edzeni. Én szinte az összes gépet kipróbáltam , futópad súlyemelés. Minden! És még így sem voltam fáradt, túlságosan felpörögtem. Louis és Eleanor csak a futópadon voltak, de 2 órával később már nem bírták.

- Ana, te még maradsz? - jött mellém, miközben emeltem épp egy súlyt.

Többször jártam a suli miatt edzőterembe, hogy kondiban tartsam  magam. 

- Igen, maradok! Ha nem baj? - mosolyogtam picit.

- Nem, dehogyis! Légy jó! Majd beszélünk! - köszöntek el együtt - És a legfontosabb, vigyázz magadra!

- Úgy lesz! - kacsintottam - Sziasztok!

Nem sokáig voltam ott, mert hamar elfogott a magány, inkább hazasétáltam, a kondi utáni zuhany befejeztével. Az időjárás délutánra sokkal jobbnak bizonyult. A nap sütött , a madarak csicseregtek, de a hangulatom és az érzelmeim romokban hevertek. Hazaérve, megláttam a postaládában és az ajtóm előtt is egy levelet. Csodálatos!

'Biztos a számla!' - pillantottam unottan a borítóra, amikor megláttam Harry kézírását az egyiken, Niall írását a másikon.

'Na ne már' - fújtattam, majd' beléptem a házba - 'Melyikkel kezdjem?' - pillantottam egyszerre a két borítékra.

Kis tétovázás után Harry borítékát kezdtem bontani.

Ez állt benne:

'Kedves Ana!

Megértem, hogy így döntöttél, de mégsem értek teljesen egyet veled. Tudom, te a bandára gondoltál, nem magadra. Pedig magadra kellett volna. Nem a bandára! Ha ez számít , én tiszta szívemből szeretlek! Még nem szerettem ennyire egy lányt, mint téged! Ezt tartsd észben!

Ui.: Niall nem tud semmiről!

Szia!

Harry xx '

A könnyek mostanra már sokadszorra, de újból előjöttek. A kanapén ülve nem tudtam mit reagálni erre. Szeretem! De, nem lehet! NEM! Nem voltam arra képes, hogy Niall levelét is elolvassam, így inkább csak felvittem magammal mind a kettőt , a szobámba. Lassan lezuhanyoztam, majd' álomra hajtottam a fejem. Sajna, ez nem volt ilyen egyszerű! Amikor lehunytam a szemem, a kíváncsiság nem hagyott aludni.

'Ez nem igaz! Miért, miéért?' - ültem fel az ágyban.

Kezembe vettem a másik levelet is.

'Annabelle részére....

XXI.

Chapter 21.

....- Maradj itt! - nyitottam ki az ajtómat, hogy lemehessek....

- Ki az? - léptem közel az ajtóhoz.

- Én vagyok az , Belle! Engedj be, kérlek! - hallottam Niall hangját kintről.

'Basszus,basszus ,basszus...mi a fenét csináljak!?' - ijedtem meg.

- Nem tudlak..elfelejtettem merre van a kulcs..bocsi! - rossz hazugság, nagyon rossz.

- Ezt még a hülye sem hiszi el, Annabelle.. Komolyan, engedj be! - kérlelte határozottan.

- De tényleg nem tehetem, nem tudlak, ne haragudj! - próbáltam 'elűzni'.

- Tudom, hogy be tudsz. Engedj! - lett ideges.

- Nem fog! - szólalt meg hátam mögül egy hang - Ha nem akarja, akkor nem fog! - válaszolt nyugodtan.

- Te meg mi a fenét keresel bent! - kapta fel a még jobban a vizet Niall - Áh, már értem, szóval ezért nem akarod kinyitni. Ennyit erről, viszlát! - távolodott hangja.

- Niall ne! - siettem az ajtóhoz kinyitni, de addigra már elment - Miért csináltad ezt?!? Nem megmondtam, hogy ne gyere le? - szinte már majdnem nekimentem Harold-nak, annyira idegesnek éreztem magam.

- Megmondtam, hogy harcolni fogok érted, nemde? - húzta fel a szemöldökét.

- Az oké, de nem így gondoltam... - fújtattam.

- Én pedig igen! - erősködött.

- Menj el! - fordítottam neki hátat.

- Hogy mi van? - lépett közelebb hozzám.

- Menj el! - ismételtem meg szavam.

-  Höh' most meg elküldesz , az előbb azt akartad, hogy maradjak, Kisasszony álljunk meg egy szóra! Így nem jó a játék! - fordított meg.

- Az-az előbb volt és most pedig most van! Szóval menj el! - pillantottam félre.

- Mond a szemembe! - 'parancsolt'.

- MENJ EL! - néztem rá, mire' erőszakosan megcsókolt, majd elviharzott.

'Hülye,hülye,hülye,hülye......argh' Miért? Miért vagyok ennyire agyatlan?' - rogyottam le, amikor megéreztem a szúró fájdalmat a nyakamon.

Felálltam. A szobámban próbáltam  olyan ruhát keresni, ami eltakarja a nyakamon szabályosan 'világító' szépséget. Megbélyegeztek. Ez annak a jele. Miután találtam egy szürke ,hosszú ujjas  pulcsit és egy rövid nacit azonnal fel is kaptam magamra.

Miközben megigazítottam az ágyat megtaláltam az elhasznált óvszert. Egyik felemnek jó a másiknak rossz emléknek bizonyult a reggeli hancúrozásunk. A kuka mélyére dobtam.

'Nem akarom látni!!' - töröltem le egy könnycseppet ami épp lefolyóban volt az arcomon.

Letrappoltam a lépcsőn, és csináltam magamnak reggelit. Alig tudtam magamba tömni az ételt, amikor jött egy sms-m.

'Juj, Ciara-nak nem írtam SMS-t, franc!' - jutott eszembe, miközben közelebb húztam az asztalon lévő telefont.

Elena-tól jött.

'Hab a tortán!Hahahahah.....NO!' - nyitottam meg az üzenetet.

'Mi történt te lány? Hívj fel! xx' - állt az üzenetben.

Azonnal hívtam.

- Szia, csajszi mit csináltál?  - kérdezte azonnal.

- Szia, miért mi történt? - kérdeztem vissza.

- Csak annyi, hogy Niall tiszta ideg, és a szobájában kuksol. Nem tudunk bemenni hozzá. Tettél valamit? - faggatott.

- Én? Nem, nemrég keltem fel. Pont arra , hogy dörömböl a bejárati ajtómon. Persze, hogy leszóltam. - védtem meg magam.

- Nem lehetett egy sima leszólás, mert akkor nem lenne ilyen. - tette hozzá.

- Lehet rossz napja van ,és nagyon a szívére vette..Annyi a lényeg, hogy ne zaklassátok! Szerintem, nem lenne jó, ha folyamatosan zaklatnátok. - érveltem.

- Legyen igazad! - mondta bájosan.

- Na, le kell tennem, majd beszélünk! Szia! - köszöntem el sietősen.

- Szia! - tette le.

'Csak ne zargassák, csak te zargassák!!' - imádkoztam.

Pötyögtem Ciara-nak egy gyors SMS-t.

'Tudunk most találkozni?' Mert nekem most épp időm , mint a tenger' - írtam.

Válasz sokáig nem érkezett, így arra gondoltam elmegyek sétálni. Okos ötlet, de eleredt az eső.

' Legjobb nap, mindegy!' -  csuktam be magam mögött az ajtót.

Hideg nem volt, csak az esőcseppek voltak hűvösek. Olyan borongós volt az időjárás , mint az én hangulatom. Nem így képzeltem a mai napomat, mondhatom, de ez így alakult. Elsétáltam lassan a parkig, persze esernyőt nem vittem. Szóval teljesen eláztam, de nem érdekelt. Akkor az nem számított. Leültem a legközelebbi padra és csak nézelődtem. Egyedül éreztem magam, teljesen.  Azért, mert Elena nem tudott a dolgokról pedig ő a legjobb barátnőm, valójában pedig Niall sem tud semmit csak sejt, ami rossz. Nagyon rossz. Egy darabig ott ültem és csak üveges tekintettel bámultam a világot. A messzeségből egy ismerős arcot véltem felfedezni. A kocsijából hirtelen kiszállt és gyorsan közeledett felém.

- Annabelle, te hogy-hogy itt ülsz a zuhogó esőben? - kérdezte kedvesen.

- Mert megérdemlem. - válaszoltam komoran.

- Ne butáskodj, senki nem érdemel meg ilyesmit.. - ült le mellém , miközben betakart a kabátjával.

- De én igen, Louis! - fordultam felé - Én megérdemlem, mert kiszúrtam mindenkivel. - kezdett könnyesedni a szemem.

-  Gyere szállj be, elviszlek hozzánk és mesélhetsz! - mosolygott és segített felállni.

Út közben elmeséltem neki mindent. Úgy éreztem benne megbízhatok, olyan volt mintha a bátyámnak mondanám el a dolgokat.

- Szóval, ez a nagy helyzet, hidd el én nem mondom el senkinek! Megvédelek ha kell! - ajánlotta fel aranyosan miközben leültünk az étkezőasztalhoz.

- Köszönöm Lou! Cuki vagy! - mosolyogtam, mire megszorította a kezem amolyan  'Rám mindig számíthatsz' szorítással.

- Tudod mit, hogy jobb kedved legyen, mutogatok képeket, épp abban a fiókban kezdtünk rendet rakni Eleanor-ral. - húzódott mosolyra a szája , amikor letett egy adag képcsomagot.

- De ari vagy ezen a képen! - szúrtam ki egyből egyet.

Ahogy nézegettük együtt a képeket, találtam egyet, ami nagyon ismerős volt. Mintha láttam volna már azt a képet valahol.

- Ezek kik? Tudom, az ott anyukád, de ők kik? - mutogattam sorban az embereket.

- Ők a rokonaim, anyunak a testvérei. Ez még egy nagyon régi családi fotó. Őt  - magyarázta , közben' rámutatott egy nőre - már nagyon sok éve nem láttuk. Még kicsi voltam , amikor úgymond eltűnt.

Nekem nagyon ismerős az a személy. Az a nő olyan mint.... mint .. anya?!?!

- És azt sem tudjátok, hogy hova költözött, vagy ilyesmi? - kérdeztem kíváncsian.

- Egyszer hallottunk egy olyat, mintha Wales-ben látták volna.. - agyalt.

- Cardiff-ban?

- Honnan tudtad? - nézett nagy szemekkel rám.

- Csak ráhibáztam! - vakargattam a fejem - Figyelj , mutatok egy képet! - vettem elő a telefonom.

Megmutattam az édesanyámról egy mostani képet, hátha felismeri.

- Ő..igen ő a nagynéném , 100% , hogy ő az.. de honnan van neked képed róla? Csak nem, az... - nem hagytam, hogy befejezze.

- De, ő az anyukám. Louis mi unokatestvérek vagyunk! - jöttem rá.

- Te ezt tudtad? - döbbent le.

- Nem , csak a képnézegetésen ismertem fel anyut.. - vallottam be.

- Úristen, úristen! Ez annyira jó! - ölelt át - Itt él az unokahúgom és én nem is tudok róla, jesszus! - puszilta meg az arcom.

- Te vagy az én unokabátyóm ! Annyira jó ezt kimondani! - örültem - Sokkal jobb lett a kedvem, de sajna haza kell mennem. - biggyesztettem le ajkaim.

- Örülök, hogy örülsz és sajnálom, hogy már mész! Majd itt aludhatsz , amikor csak kedved tartja, jó? - ajánlotta fel.

- Juj, imádlak! Tényleg, mikor lesz próbátok? - hirtelen eszembe jutott a próba és a csapat.

- Holnap. Eljössz?

- Talán.. - húzogattam kicsit a szám.

- Megértem ha nem, de szerintem agyalj az érzelmeiden és holnap nézz szembe a két fiúval, okés? - borzolta össze a hajam.

- Okés.. és naa ne borzold a hajam.. - nevettem - Na megyek, szia! - pusziltam arcon.

- Szia, Ana, és tudod, gyere máskor is! - kacsintott.

Hazafelé úton egyből anyut tárcsáztam, aki szinte azonnal felvette.

- Szia Édesem! Mi újság? - kérdezte boldogan.

- Szia Anya! Képzeld találtam egy eltitkolt unokatesót! - válaszoltam felpörögve.

- Ezt hogy érted?

- Louis Tomlinson-nak, a híres One Direction tagnak tudod.. - kezdtem.

- Igen tudom melyik az.

- Na, annak az anyukája a tesód! Miért nem mondtad? Egyáltalán, miért nem beszéltél a családodról és miért nem tartottad velük a kapcsolatot? - kérdezősködtem.

- Johanna-nak van egy fia? Aki ráadásul híres is. De rég nem beszéltem vele. - érzékenyült el.

- Anya, anya.. nem csak egy fia van, hanem 2 és 5 lánya. - magyaráztam.

- Istenem, miért nem tartottam velük a kapcsolatot..

- Ezt kérdezem én is... - tettem hozzá.

- Tudod Kincsem, majd ha hazajössz, akkor ezt részletesen átbeszéljük, addig is tartsd velük a kapcsolatot, rendben?

- Persze, úgy lesz..

- Le kell tennem Drágám, majd még beszélünk! Szia, puszillak!

- Én is puszillak, szeretlek , szia!- tettük le egyszerre a telefont.

Annyira nem figyeltem, mivel raktam el épp a táskámba a telefont, hogy nekimentem egy srácnak, aki épp egy bárból jött ki.

- Ne haragudj, mostanában mindig neki megyek valakinek.... - állt el a szavam.

XX.

Chapter 20. (16+)

....'Próba-szerencse' - nyitottam ki a bort.

Tudom, tudom egy lány ne legyen részeg! De most na... kihozta a helyzet.. Megittam majdnem fél üveg bort, és nem kellett pisilnem, csoda!! De , nem is ez a lényeg. Hanem, hogy nem tudtam felmenni a lépcsőn, mert nekem az a kis bor is elég volt ahhoz, hogy kettőt lássak mindenből. Jesszus!

Megpróbáltam mászni , de lecsúsztam így csak nagy robajt csaptam.

- Annabelle?!?! - jött rohanva a lépcsőhöz Harry.

- Ih-i-igen? - dadogtam.

Belőle is kettőt láttam, de annak örültem, mert legalább kétszeresen láttam azt a felsőtestet..Hmmm.

- Te részeg vagy? - jött le hozzám, hogy felsegítsen.

- De édes vagy, Drágám! - fogtam a fejem szédülten - Lehe-e-t, hogy ittam egy kicsikét.. - mutogattam.

- Te nem kicsikét ittál.. - nevetett fel.

- Neked is kéne..olyan feszült vagy! - törölgettem a szemem.

- Hagytál egyáltalán? - pillantott az asztalra.

- Nem tudom , Édesem. Nézd meg. - huppantam megint a földre.

- Annabelle, jól vagy? - nézett vissza rám ijedten.

- Persze, persze. Igyál! - hessegettem.

Felvette az üveget majd elindult a lépcső felé.

- Hékáska! Te az hova viszed?

- Fel! Utána iszom belőle, megígérem. Gyere! - nyújtotta kezét felém.

- De tényleg igyál!

Felértünk, majd 'ledobott' az ágyra.

- Ugye , tudod , hogy szeretlek? - pillantottam nagy szemekkel az előttem álló Harry-re.

Csak mosolygott, és meghúzta az üveget.

- De komolyan mondtam! - néztem, ahogyan kiürül az üveg.

- Tudom, Szerelmem, tudom! - magasodott felém.

Már az ő szeme is csillogott az alkoholtól.

- Most mit csinálunk? - kuncogtam.

- Amit mindenki szeret! - csókolgatta a nyakam.

- Ezt mindenki szereti?Hmm, megértem miért.. - hunytam le a szemem.

Hirtelen kissé csípő fájdalmat kezdtem érezni, de élveztem. Harry újra elővette a hevesebb énét, de most úgy, hogy alkohol is volt benne.

***

Reggel komás fejjel ébredtem. Oldalra fordultam, ahol megláttam Harry-t. Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy áthívtam magamhoz. Túl sokat ittam. Csaknem a háromnegyedét az üveg bornak, míg' Harry csak azt a kicsit, amit hagytam.

- Jesszusom! - ordítottam el magam.

- Úristen mi van? - ijedt fel a zajongásomra.

- Te itt? - nézegettem elrettenve - Mi történt? És miért fáj a fejem? De nagyon! - fogtam a fejem.

- Te hívtál ide! És kicsit sokat ittál.. - nevetett.

- Én inni? Nem,nem,nem,nem.. az nem lehet.. - ráztam meg a fejem.

- Pedig de... - húzott közelebb magához - És olyan aranyosan mondtad nekem, hogy Drágám meg Édesem.. És azt mondtad szeretsz! - mesélt nekem.

- Ez most komoly? - nevettem - Ne haragudj, tényleg! Csak, olyan hihetetlen.

- Részegen a legjózanabb az ember..tartja a mondás.. - kacsintott rám, majd felállt.

- Auuu... - éreztem fájdalmat a nyakamon - Mi a fene? - néztem meg a kék foltot a nyakamon - Mit tettél velem , Styles? - fordultam felé.

- Én ugyan semmit. - röhögött.

- Akkor ez mi? - mutattam meg neki a 'sebet'.

- Az? - hajolt közel hozzá, hogy gyengéden megpuszilhassa - A tegnap emlékére készült.

- Pontosan milyen emlékre? - kérdeztem tovább - Ugye, nem feküdtem le veled? - rettentem el.

- Ez ekkora gond lenne? - szomorkodott megjátszva - Amúgy nem, nem feküdtél le velem, de csak azért mert én nem akartam.

- Te nem akartad? - kerekedtek ki a szemeim - Egyébként nem lett volna gond.. - tettem hozzá alig hallhatóan.

- Mit mondtál? - húzott karjaiba - Így jobban hallom!

- Nem lett volna gond.. - mondtam hangosabban.

- Micsoda nem lett volna gond? - kérdezte tovább direkt.

- Harry.. - durciztam - Inkább, azt mond miért nem akartad! - váltottam volna témát.

- Előbb had halljam, mi nem lett volna gond.. - puszilgatta a nyakam.

- Ha lefekszem veled.. - vallottam be.

- Szóval szeretnéd? - húzogatta a szemöldökét:

- Képzeld igen! Most boldog vagy? - válaszoltam határozottan.

- Talán! -  húzódott huncut mosolyra szája - Egyébként azért nem akartam, mert te teljesen részeg voltál, és nem akartalak kihasználni. - mondta el az igazságot.

Ez jogos! Piros pont!

- De aranyos vagy! - pusziltam meg az arcát.

- Na, már ezért megérte! - mosolygott, majd szájon csókolt.

- Te tényleg szeretsz még engem? - váltottam komoly témára.

- Igen Annabelle. Szeretlek!

- Én is téged Harold! Én is téged!

- Komolyan mondod? - pillantott rám hitetlenkedve.

- Igen! - amikor ezt kimondtam, egy hosszú csókot kaptam.

- Akkor , miért nem leszel az én barátnőm?

Ebben is igaza van, és jogos a kérdése!

- Mert.... - húzódtam el tőle - Nem tudom... - mentem a szekrényemhez ruhát keresni.

- Ana, nincs olyan hogy nem tudod.. - jött a hátam mögé - És ne a ruhákkal foglalkozz most, hanem velem. Velünk!

- Tudom,tudom.. de Niall sem közömbös számomra. Amióta csak ismerem Elena-t , azóta álmodozom, hogy megismerhessem Niall-t. Érted? Mindig is álommesékben éltem , amiben Niall volt a másik felem. Erre a valóságban meg kiderül, hogy lehet mégsem?! - magyaráztam idegesen.

- Nem akartam, hogy felkapd a vizet ,Kincsem! Sajnálom! Csak, olyan rossz , hogy nem lehetsz az enyém. - ölelt át szorosan.

- Semmi baj! Te ne haragudj rám, hogy ilyen hülye vagyok! - fordultam felé.

Mivel közel voltam hozzá, melleim mellkasához értek, így férfiassága kissé meg volt feszülve. Én csak nevetni tudtam.

- Hoppá! Ő is szeret! - pillantott le.

- Hülye! - csókoltam meg.

Ezt a csókot követte egy másik, majd egy azutáni így az ágyon kötöttünk ki. Már nem tudom hányszor játszottuk el ezt. De most valami más volt. Már nem féltem, hanem akartam. Akartam, hogy az övé legyek!

- Harry! - nyögtem, amikor nyakamat csókolgatta.

- Akarod? - állt meg egy pillanatra.

- Igen! - válaszoltam határozottsággal.

Tovább folytatta. Érzékien megszabadított a fehér neműmtől , majd ő is magát, így anyaszült meztelenül folytattuk azt, amit elkezdtünk.

Először fájt, amit éreztem, és ezt Harry is észrevette.

- Gondolj arra, hogy milyen jó, hogy együtt vagyunk! - csókolt meg és folytatta. 

Erre tudtam a legkevésbé gondolni, mert megint előjött a bűntudat . De, már késő volt. Nem foglalkozhattam ezzel, mert élveztem , amit Styles csinált velem. És már nem voltam szűz.

- Rendben! - mosolyogtam egy csók közben.

- Jobb? - kérdezte, miközben gyorsított tempóján.

Izzadság cseppek jelentek meg arcán, de ő is élvezte a dolgot, főleg amikor a hajába túrtam.

- Igen sokkal! - nyugtattam meg.

Helyet cseréltünk, most én kerültem felülre, mivel eddig alul voltam. Kis ideig így voltunk, majd újra alá kerültem. Éreztem közöttünk a harmóniát.

- Harry én mindjárt... - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom, azonnal közbe szólt.

- Én is.. - és meg is történt, aminek kellett.

Soha nem tudtam, ez milyen érzés lehet, de a szerelmeddel ez egy feledhetetlen érzelmileg csodálatos érzés. Fáradtan , de büszkén feküdt mellém. Levegővétele gyors volt, mégis nyugodt és boldog.

- Szeretlek! - pusziltam meg az arcát, majd megfogtam a kezét.

- Akkor mi most? - pillantott elsötétedett zöld szemeivel az enyéimbe.

- Nem tudom.. - feleltem egyhangúan.

- Mi az, hogy nem tudod? Ezt még mindig nem értem! - ült fel.

- Harry ne haragudj! - ültem fel mellé én is.

- Ne haragudjak? Most feküdtél le velem! Ráadásul úgy, hogy neked van 'pasid' - mutogatott macskakörmöket a levegőben feszülten.

- Sajnálom, oké! - vettem fel én is a hangerőmet - Az én hibám, nem is kellett volna ide hívnom téged.

- Ezt most vegyem úgy, hogy nem is akartad ezt? Annabelle ne hazudtold  meg magad! Lásd be! Ez így történt. - vette fel a földre dobott boxert.

- Én... áhh, mindegy is. Nem fogom felbőszíteni magam  miattad.. - idegeskedtem, miközben én is magamra kaptam a fehér neműmet.

- Akkor ha már nem kellek én megyek.. - indult el az ajtó felé Harry.

- Várj! Nem erről van szó! - húztam vissza.

- Akkor , mit szeretnél mit csináljak, mert tétlenül nem fogok ülni. Ágytárs sem leszek! Vagy a barátnőm leszel, vagy vége. - fogta meg a kilincset.

Fájt, de be kell vallanom, neki mindig igaza van. Hirtelen, mind a ketten kopogásra lettünk figyelmesek. Valaki jöhetett. Jaj ne! Ha meglát Harry-vel bárki is legyen az, nekünk végünk.

- Maradj itt! - nyitottam ki az ajtómat,hogy lemehessek.